Poison [ h.s.] BEFEJEZETT

9 Fejezet / Kórház

Mire nagy nehezen a városi kórházba értünk a "drága" Harry mindent össze vérzett. Beleértve engem is. Sőt talán még az Audit is. De mindegy majd kitakarítja. Szegény fiúnak a fehér pólója is vérben pompázott. A vérveszteség miatt elkezdett émelyegni ezért belém kapaszkodott. Így mentünk fel a első emeletre. A legelső székre le ültettem, mert már nem bírtam el a súlyát.
- Bírt még ki egy kicsit Hazza, csak keresek egy orvost - jézusom én komolyan így hívtam (?)
- A poklok poklát is kibírom ha itt vagy mellettem Zoé - olyan mosollyal nézett rám, hogy a legtöbb lány azonnal elolvadt volna. Nos én nem tartoztam a legtöbb lány kategóriába.
- Te tényleg sok vért veszítettél ha ilyen hülyeségeket beszélsz - nevettem fel kínomban majd elindultam orvost keríteni.
Harry nagy szerencséje hamar találtam egy dokinak kinéző fehér köpenyes alakot.
- Uram kérem segítsen. A barátomnak betört az orra és ömlik belőle a vér - mutattam Harry felé. Az orvos nem szólt semmit csak bólintott majd Harryhez sietett. Karjánál fogva besegítette a fürtöst a kivizsgáló helyiségbe.
Míg bent voltak én addig össze vissza járkáltam a folyosón. Egy kedves ápolónő megkínált kávéval, de vissza utasítottam. Borzalmasan aggódtam a fiú miatt annak ellenére, hogy haragudtam rá, de akkor nem akartam ezzel foglalkozni.
Bő negyed óra múlva Harry kilépett az orvossal a nyomában a teremből. Látszólag minden rendben volt a fiúval ezért neki futásból a nyakába ugrottam és szorosan magamhoz öleltem. Harry először meglepődött, de aztán ő is átölelt engem. Így álltunk pár percig. Jól esett újra a karjaiban lenni.
- Attól még, hogy behoztalak ide és most megöleltelek nem azt jelenti, hogy minden rendben van és már nem haragszom rád - húzodtam el tőle.
- Miért csinálod ezt Zoé? Nem látod, hogy össze tartozunk? Miért álltál össze Anselinnel? - nézett rám fájdalommal teli szemekkel.
- Semmi közöd ahoz, hogy kivel milyen kapcsolatban állok. Ez a jogod már rég elúszott. Felejtsük el egymást - mondtam.
- Nem akarlak elfelejteni.
- Pedig muszáj lesz. Én most mentem. Viszlát Harold - köszöntem el, majd ott hagytam.
- Ne! Zoé várj! - utánam kiálltott de nem foglalkoztam vele, mert minek. Harry a fájó múltam, Maxim pedig talán a kecsegtető jövőm.
A kórházból kiérve döbbentem rá, hogy nagyon sokat kell gyalogolnom hazáig. Morcosan indultam el a hosszú úton.

Fél óra múlva a bakancsom már nagyon nyomta a lábamat és ez fájt. Átkoztam magam, amiért kedves ember módjára elhoztam Harryt a kórházba és nem vártam meg míg haza visz. Pedig sokkal jobban jártam volna az egyszer biztos. De most már kár a gőzért. Egyszer csak egy fehér Mercedes lassított le mellettem. Nem láttam ki van a volán mögött hála a sötétített ablakoknak, de hamar fény derült a vezető kilétére. Az idegen lehúzta az ablakot és Gemmával találtam szemben magam.
- Szia Zoe, pattanj be. Elviszlek - mosolygott rám a lehető legkedvesebben. De sajnos nem kértem belőle.
- Inkább kihagynám és élvezném a csodálatos friss levegőt és szép tájat - ellenkeztem.
- Na Zoé, látom hogy fáj a lábad. Ne makacskodj - hát ami igaz az igaz, nincs mit tenni ellene.
- Oké, beszállok - adtam meg magam végül. Gemma lefékezett így be tudtam szállni a kocsiba. - Ugye tudod, hogy nem azért ültem be melléd mert minden vágyam ez volt.
- Tudom, de legalább itt vagy - kaptam tőle egy széles mosolyt.
Az út hátra lévő részét síri csöndben tettük meg. Nagy szerencsémre hamar haza értünk.
- Köszönöm szépen, hogy haza hoztál - mosolyogtam rá a lányra.
- Igazán nincs mit megköszönnöd.
Szép lassan kiszálltam a járműből majd egy köszönés után besétáltam a házba. Az illatokból ítélve anya a kedvenc ételemet főzte. Bementem a konyhába és ott megtaláltam anyát palacsinta sütés közepette.
- Szia anyu - adtam neki egy cuppanos puszit.
- Szia kicsim. Ülj le, mindjárt eszünk.
- Anyu, tegnap találkoztam Harryvel - hirtelen abba hagyta a palacsinták sütését.
- Hogy mondtad?
- Jól hallottad. Ma pedig a boltban tökön rúgtam, majd miattam betört az orra és elvittem a kórházba. Ott megvártam míg az orvos megvizsgálja és amikor végzet ott hagytam. Útközben találkoztam Gemmával és haza hozott. Két napja van itthon de már is felforgatja az életemet - nyafogtam mint egy öt éves kis gyerek.
- Várj lassíts. Szóval találkoztatok. Ma megrúgtad, majd miattad eltört az orra. Hogy az istenbe hoztad ezt össze? - tette csípőre a kezét.
- Azért rúgtam meg mert letapizott és azért tört el az orra mert meglátott Maximmal és össze verekedtek - vallottam be.
- Mit csináltatok Maximmal? - húzta fel a szemöldökét.
- Csak beszélgettünk és Harry félre értette - füllentettem.
- Ha érdekel, hogy mit gondolok. Szerintem Harry még mindig szeret téged - közölte édesanyám.
- Pff jó vicc - horkantottam.
- Hiddj amit akarsz kislányom. Tessék itt a vacsorád. Jó étvágyat - rakta elém a nutellás palacsintát.
- Köszönöm szépen - szép lassan falatoztam és közben anya szavain járt az eszem. Talán még mindig szeret? Nem azt biztosan nem. Csak anya reágálja túl a dolgokat. Ha őszinte akarok lenni örülök, hogy Harry nem érez már irántam semmit. Mert én már soha nem tudnám szeretni. Hiszen gyűlölöm, igen ez a legjobb szó rá. Gyűlölöm.
A vacsora után elmentem zuhanyozni. Legalább egy órát álltam a zuhany alatt, mivel ez mindig meg tud nyugtatni. Fürdés után felvettem a pizsamámat és bebújtam a puhi puha ágyamba. Bundás mint mindig most is az én szobámban hajtotta álomra a fejét. Annak ellenére, hogy Harrytől kaptam soha nem tudnék megvállni tőle.
A mai nap eseményei forogtak az agyamban, amikor nagy nehezen sikerült elaludnom.

Sziasztok!!
Nagyon nagyon szépen köszönöm a votekat és a commenteket. Hiddjétek el nagyon jól esik a támogatás amit tőletek kapok.
Elnézést kérek, amiért lehetnek benne helyesírási hiba, hiszen telefonról írok.
Továbbá részek mostantól heti kétszer érkeznek. Még hozzá hétfőnként és csütörtökönként. Néha előfordulhatnak csúszások, de ezek is egy két napot jelentenek. Persze azért igyekszem a megígért időpontban hozni a részeket.
Még egyszer köszönök mindent.
További szép napot mindenkinek.
Hatalmas puszi:
Emese