22 Fejezet / Telefonhívás

2.3K 121 14
                                    


* Pár nappal később *

A mai nap eddig borzalmas kezdve azzal, hogy hétfő van. Másrészt pedig újra munkába álltam. De ami talán a legrosszabb, hogy Maxim is az én műszakomba került. Már egy órája kerülgettük egymást mikor a fiú egy hangos sóhaj közepette felém sétált. Próbáltam nem tudomást venni róla, de ez lehetetlen volt, amikor karomnál fogva rántott maga felé. Szemei fogva tartották az enyémeket.
- Beszéljük meg Zoé. - Kérlelt fájdalommal telve.
- Engedj el. - Sziszegtem a fogaim között és közben lenéztem a fogva tartott kezemre. Maxim szerencsére vette a célzást és elengedett.
- Figyelj Zoé, én tényleg sajnálom, nagy hülye voltam. Bevallom fáj, hogy Harryvel vagy és nem velem, de inkább leszek csak a barátod mint, hogy örökre elveszítselek. - Őszintén szólva meglepett ezen mondataival. Magamban őrlödtem vajon komolyan gondolja szavait vagy csak az elkeseredés szól belőle.
- Nem tudom mit kellene mondanom. Sütöttem le a szemeimet.
- Nem kell semmit sem mondanod. De kérlek gondolkozz el azon amit mondtam. - Már éppen elakart menni mikor döntöttem.
- Nem haragszom azért amit műveltél bár nem is örülök neki. Legyünk barátok.
Rájöttem ha Harrynek meg tudtam bocsátani akkor Maximnak is jár a második esély.
- De ha még egyszer elfelejted, hogy CSAK barátok vagyunk soha többé nem állok veled szóba. Érthető?
- Érthető. Egy baráti ölelést kaphatok?
Nem válaszoltam csak megöleltem. Magamba szívtam kölniének illatát, ami alapjában tetszett volna, de most felfordult tőle a gyomrom.
- Ójaj. - Szakadtam el tőle és rohantam a mosdóba. Bent sajnos a WC kagyló fölé hajolva láttam viszont a nem rég elfogyasztott szendvicsemet. Maxim riadtan szaladt utánam és térdelt le mellém.
- Jézusom, Zoé. Mi lett veled? - Simitott végig a hátamon.
- Nem tudom, de ma már ez a második.
Vallottam be hiszen a reggelim is sajnos erre a sorsra jutott.
- De mi a francért jöttél be így dolgozni?
Szidott le a fiú. Felálltam és és ki öblítettem a számat.
- Mert már így is sokat voltam beteg szabin és nem akartam, hogy kirúgjanak.
Hiába mostam meg a számat, hiszen ahogy befejeztem a mondatot újra hánynom kellett.
- Hol a mobilod? - Kérdezte Max hirtelen.
- A pulton, de miért?
- Felhívom Harryt mert ez így nem mehet tovább.
Tiltakozni sem volt időm olyan gyorsan hagyott Max magamra a mosdóban.

* Harry Styles szemszöge *

Éppen valami idióta Tv műsort néztem, amikor megszólalt a mobilom. Amint megláttam a képernyőn Zoé nevét azonnal boldogság töltött el.
- Szia kicsim. Mizujs? - Vettem fel a készüléket.
- Nem Zoé vagyok hanem Maxim Anselin. Figyelj nagy baj van. Zoé reggel óta állandóan rosszul van. Érte kellene jönnöd.
- Rendben. A benzinkúton vagytok, ugye?
- Igen ott.
- Tíz perc és ott vagyok. - Tettem le a készüléket. A kocsi kulcsot felkaptam az éjjeli szekrényről, majd kiszaladtam a garázsba. Amint kitolattam az útra száguldani kezdtem. Az sem érdekelt ha gyorsan hajtok, semmi nem érdekelt csak is Zoé.

***

Ahogy ígértem tíz perc múlva már a benzinkút parkolojában voltam. Amilyen gyorsan csak tudtam berohantam a helyiségbe. Bent Maxim éppen úgy támogatta ki a mosdóból életem szerelmét. Mikor Zoé meglátta földbe gyökerezett alakomat azonnal elmosolyodott és felém sietett.
- Szia. - Köszönt félénken.
- Szia. Hogy vagy? Mi lett veled? Miért nem maradtál otthon? - Bombáztam meg kérdéseimmel.
- Csak te ne harapd le a fejem kérlek.
- Hé Styles, szerintem vidd kórházba mert itt nem maradhat. - Szólt bele a festett szőke piperkőc.
- Rendben és kösz, hogy szóltál Anselin.
Nem vártam meg mit felel csak kitámogattam Zoét a kocsihoz. Beültettem a lányt, majd én is mellé ültem.
- Ugye nem viszel be a kórházba? - Nézett rám nagy szemekkel.
- Pedig pontosan azt teszem. Nem normális, hogy minden kijön belőled.
Tapostam a gázra és már száguldottunk is.
- De nem kell mert asszem tudom mi a bajom. - Szólt rám erőtlenül.
- Én is tudom. Gyomorrontás már pedig ahoz gyógyszer kell.
- De ez nem egy szimpla gyomorrontás. Ehhez nem gyógyszer kell Harry. - Visitott Zoé. Elegem lett ezért leálltam az egyik leálló sávban.
- Akkor mi a fasz bajod van? - Fordultam felé ingerülten.
- Az a bajom, hogy terhes vagyok tőled. - Kiabálta.
- Mi? - Alig találtam meg a hangomat.
- Jól hallottad. Szerintem terhes vagyok, de még nem mertem megcsinálni a tesztet. - Hirtelen kezei nagyon érdekesek lettem számára mivel azt kezdte el mereven bámulni.
- Akkor mire várunk? Menjünk át hozzád és csináltassuk meg azt a tesztet. Rendben? - Az állánál fogva kényszerítettem, hogy rám nézzen.
- Rendben. - Sírta el magát. Utálom ha sír, mert ilyenkor az én szívem is megszakad. Kikapcsoltam az én és ő ővét is és a derekánál fogva az ölembe húztam.
- Miért sírs hercegnőm? - Töröltem le krokodil könnyeit.
- Ugye nem utálsz? - Szipogta.
- Ne kérdez hülyeségeket szívem. Bármi történjen is szeretni foglak. És ha állapotos vagy akkor a kis lurkónkat is imádni fogom.
- Biztos?
- Ezer százalék. - Hatalmas mosoly terült szét az arcán, majd gyengedén megcsókolt.
- Szeretlek Harry.
- Én is szeretlek Zoé. - Adtam neki egy szájra puszit. - Na nézzük meg azt a tesztet.
- Rendben. - Zoé visszaült a helyére majd kicsit idegesen elindultunk. Az érzelmek csak úgy keveredtek bennem.

Poison [ h.s.] BEFEJEZETT Donde viven las historias. Descúbrelo ahora