Poison [ h.s.] BEFEJEZETT

11 Fejezet / Rég nem látott barát

Reggel szerencsére anyu nem zargatott ezért tíz órakor keltem teljesen kipihenten. Tegnap este felhívtam a főnökömet és beteget jelentettem, ami természetesen nem igaz, csak ma nem akartam dolgozni menni. Inkább itthon maradtam, hogy rendezni tudjam kusza gondolataimat.
Bundás már éhes volt, ezért kimentem megetetni drága négylábúmat. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy száz ágra süt a Nap, amit Holmes Chapelben nagy szónak számít. Ránéztem a konyhapulton hagyott kulcsomra és azonnal bevillant Harry édes csókja. A gondolatra megnyaltam a számat és a gyomrom görcsbe rándult. Hirtelen melegség járta át a testem, de aztán eszembe jutott az az este, ami mindent tönkre tett és a boldogságom, mint a cigi füstje elszállt.
Leültem a Tv elé és fényes nappal neki álltam a Kört nézni. Mint mindig bátor kutyám most is kimenekült az udvarra. Éppen hogy csak elkezdtem a filmet, amikor valaki csöngetett. Mogorván keltem fel és mentem az ajtóhoz. Magamban imádkozva, hogy ne Harry legyen az ajtó túl oldalán. Mikor kinyitottam az ajtót nagyon meglepődtem, hiszen szembetaláltam magam egy alacsony szőke mindig vidám lánnyal.
- Szia Perrie – mosolyogtam a lányra – viszlát Perrie!
Egy gyors mozdulattal bevágtam az orra előtt az ajtót. Kezd elegem lenni belőlük, egy évig szarnak a fejemre most pedig egyből érdekes lettem számukra. Elmehetnek, a tudjuk hova...
Visszaültem a kanapéra és folytattam a Tv nézést.
Nem sokat haladtam a filmmel ismét, hiszen hallottam, hogy valaki felnyitotta a hátsó ajtónkat. Ijedtemben felkaptam az asztal alatt tartott seprűnyelet, amit még anya rakott oda a biztonság kedvéért még anno. Szép lassan elindultam a hátsó ajtó felé, de amikor oda értem a szemem, majd kiesett a helyéről.
- Mit keresel itt Perrie? – kiabáltam rá a lányra.
- Nem engedtél be – válaszolta egyszerűen – máskor is itt jöttem be, ha meglepetést akartam okozni.
- Hát meglepődtem az már tuti – mosolyodtam el magamat is meglepve – Mit keresel itt?
- Beszélni szeretnék veled – jött közelebb – Hiányzol Zoé. Tudom, hogy dühös vagy, amit teljes mértékben megértek. De könyörgöm, legalább rám ne haragudj.
Perrienek igaza volt. Igazságtalan voltam vele, pedig szegény lány nem tehet róla.
- Te is hiányzol Perrie - tártam szét a karjaimat mire a szőke visítva ugrott rám.
- Elmegyünk valahova? – kérdezte bizonytalanul.
- Persze menjünk, de hol alszol ma este? – kérdeztem miközben kikapcsoltam a Tv-t.
- Harrynél – forgatta meg a szemeit, amin kuncognom kellett.
- Ennyire ne örülj. Tudod mit? – rázta meg a fejét – Aludj ma itt.
- Komoly? – csillantak fel a szemei.
- Komoly.
- Köszönöm, de most menjünk – az ajtóban felkaptam a csizmámat és a kabátomat. Már nyitni akartam az ajtót, amikor Perrie megállított.
- Zoé várj – kíváncsian fordultam felé – Ne akadj ki, de Zayn kint van.
- Oké – mondtam lazán – Akkor rajta.
Perrievel az oldalamon léptem ki a csípős hidegbe. Zayn fekete kocsijának dőlve várt minket, látszólag meglepődött, hogy mennyasszonya egyben van.
- Szia, Zoé – lépett el a kocsitól – Hogy vagy?
- Szia Zayn. Minden rendben. Perrievel szent a béke. Te pedig ne haragudj, hogy nem voltam hajlandó felvenni neked a telefont. Bunkó voltam – sütöttem le a szemeimet.
- Semmi baj Zoé – ölelt át. Mikor elváltunk Perrie adott egy búcsú csókot a fiúnak, majd engem karon ragadva húzni kezdett a bevásárló központ felé.

Órákkal később egy halom cuccal léptünk ki az üzletből. A dolgok nagy része Perrie tulajdonát képezte, én csak segítettem neki cipekedni. Én csak egy szegecses táskát vettem, mivel a régi már nagyon rossz állapotban volt.

Este hatkor értünk haza hullafáradtan Bepakoltunk a szobámba a szatyrokat, majd a nappaliba mentünk. Látszott Perrien valami aggasztja.
- Mi a baj? – kérdeztem.
- Félek Marytől – vallotta be. Ezen én csak nevetni tudtam – Most miért nevetsz?
- Nem kell félned anyától. Nem evett még embert és nem most fogja kannibál életét elkezdeni. Nekem elhiheted.
- Biztos?
- Száz százalék.
És milyen igazam lett. Anya nagyon örült Perrinek. Felajánlotta, hogy addig marad, ameddig csak akar. Pezz természetesen elfogadta az ajánlatott. Késő este az én szobámban hajtottuk álomra a fejünket.