Poison [ h.s.] BEFEJEZETT

17 Fejezet / A mindent elsöprő fájdalom

Sziasztok. Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek.
Puszi.
Emese

* Visszaemlékezés *
2013 március 20.
Zoé Benett szemszöge

A szekrényem előtt álltam és a ruháim között válogattam a ma esti tűzijátékhoz. Harry az ágyon ült, tisztes távolságra tőlem. Sajnos még mindig feszült volt közöttünk a hangulat. De hát nem várhatja el senki sem, hogy egyik napról a másikra megbocsássam azt a rengeteg félre lépését. Hát igen három napja tudom, hogy egy halom lánnyal megcsalt. Csak azért van itt, mert még mindig szeretem és próbálok megbocsátani neki. Eddig nem nagyon ment, de talán majd egyszer.
Előhalásztam a szekrényből egy farmer csőgatyát és egy fekete Nirvánás bandapólót.
- Ez jó lesz? - Fordultam a fiú felé, aki a hangomra felkapta a fejét és hevesen bólogatni kezdett. Pont mint az a bólogatós kutya az autókban.
- Persze, de nem fogsz fázni? - Hangja aggódomról tett tanúbizonyságot.
- Nem. - Indultam meg a fürdőszoba felé, de Harry megállított.
- Miért nem öltözöl előttem? - Állt fel és sétált hozzám.
- Mert minden második nővel aki szembe jött veled az utcán megcsaltál és semmi kedvem előtted illegetni magam. - Szürtem a fogaim között. Jobb kezét végig simitotta az arcomon.
- Sajnálom, hogy egy utolsó seggfej voltam, de mindennél jobban szeretlek. - Adott egy puszit az arcomra.
- Hát persze. - Fordultam el és mentem ki a szobából könnyekkel az arcomon.

***

A város legnagyobb parkjában álltunk, ahol nagyban zajlott már a buli. Szinte mindenki itt volt: Perrie, Eleanor, Zayn és Louis valamint Gemma és mi Harryvel. Sajnos Niall és Liam valami miatt nem tudott itt lenni.
A parkban több ezer ember várta az éves tűzijátékot. Én Harry mellett álltam és görcsösen fogtam hatalmas kezét. Tudom betegesen hangzik, de így akartam a sok haszonleső libával tudatni, hogy a fiú hozzám tartozik. Harryvel közöltem elindulás előtt ha még egyszer megcsal soha többé nem akarom látni. Ő persze megesküdött soha többé nem történik meg újra.
Harry a fülemhez hajolt és bele szólt.
- Elmegyek piáért. Neked mit hozzak?
- Valami erőset. - Néztem rá keményen. Szemeiből jól kilehetett olvasni mindent szörnyen bán. Adott egy óvatos szájra puszit és ott hagyott. Ameddig csak tudtam szemeimmel követtem hatalmas alakját. Nem is vettem észre, hogy időközben Gemma mellém állt.
- Ne aggódj Zoé. Nem tenné meg újra. Nekem elhiheted. - Csak bólintottam. Bízni akartam benne, de ez nem ment olyan könnyen. A többiek is mellénk sétáltak.
- Nem megyünk közelebb? - Kérdezte Louis. Utalva ezzel arra, hogy kicsit távol állunk a színpadtól, ugyanis ott lövik fel a tűzijátékot.
- De. - Válaszoltuk egyhangúlag. A két fiú megpróbált utat törni nekünk a tömegben. Már majdnem elértük célunkat, amikor a fiúk hirtelen megtorpantak. Nem láttam mi történt ezért lábujjhegyen a válluk felett átnéztem és a szemeim azonnal könybe lábadtak. Harry hevesen csókolozott egy Ashley Parker nevű lánnyal. Oda rohantam hozzájuk és amikor már ott voltam Harryt eltoltam Ashleytől.
- Te mocskos szemét! Eddig tartott az ígéreted? Minek könyörögted magad vissza ha nem vagy képes csak velem lenni? - Sírtam el magam. - De tudod mit? Már nem is érdekel. Csinálj azt amit akarsz azzal akivel akarod. De engem hagyj ki belőle.
- Zoé! - Nyúlt felém, de nem hagytam magam.
- Gyűlöllek Harold Edward Styles! - Mondtam egy pofon kíséretében. - Soha többé nem akarlak látni.
- Zoé kérlek ez nem az aminek látszik. - Könyörgött ismét, de ezúttal nem hatottak meg szavai.
- Hívtam Billt, mindjárt itt van érted Zoé. - Hálás voltam Gemmának, amiért felhívta apát. A többiekkel az oldalamon a park bejáratához mentem. Mindannyiukról sütött az együtt érzés. Gondolom mondanom sem kell rengeteg ember minket nézett. Csak pár percig állhattunk ott, amikor megcsörrent a mobilom. A kijelezőn számomra ismeretlen szám jelent meg. Idegesen vettem fel a készüléket.
- Igen, tessék? - Szóltam bele.
- Jó estét kívánok. Zoé Benettel beszélek? - Igen, én vagyok az. Miben segíthetek? - Kezdett rossz előérzetem lenni.
- Sajnálattal közlöm de édesapját, Bill Benettet az előbbszálították kórházba. Súlyos autó balesetet szenvedett.
Nem vártam meg mi a mondanivalója vége. Nem érdekelt, csak is apa.
- Zoé, mi a baj? Úgy elsápadtál? - Kérdezte Louis.
- Apa kórházba került. Oda kell mennem. - Sírtam fel.
- Már is megyünk. - Perrie kézen ragadott és mindannyian beszálltunk a kocsiba.

***

A többiekkel a nyomomban rohantam be a kórházba. A recepción megmondták a megfelelő emeletet. Mint az őrült úgy rohantam szeretet édesapám kórterme felé. A megfelelő emeleten megpillantottam anyát, aki kétségbeesetten zokogott.
- Mi történt? Hol van apa? - Kérdeztem sírva, félve a vasztól.
- Jaj kislányom. - Sírt fel ami mindig erős anyukám. - Mikor Gemma telefonált apád azonnal kocsiba szált, majd elszáguldott és elvétette az egyik kanyart. A kocsi fának csapódott. Sajnálom Zoé, de az apád meghalt.
Szavai hallatán kiszállt minden erő a lábaimból és térdre rogytam. Hamarosan minden elsötétült.

***

A temetőben talpig feketében álltam apám sírja előtt. A szertartásnak már vége volt, de nem tudtam elmenni innen.
Pár napig a kórházban kezeltek, mivel sokkos állapotba kerültem. Már azt hittem egyedül vagyok, amikor Ő mellem állt. Nem néztem rá.
- Takarodj! - Szürtem a fogaim között.
- Zoé, én sajnálom. - Próbált hozzám érni, de nem engedtem.
- Ezt soha nem bocsátom meg neked. Ha aznap nem csalsz meg Ashleyvel apa még most is élne. Miattad halt meg. - Meg mindig nem néztem rá. Könnyeim újra életre kelltek. - Soha többé nem akarlak látni Harold Edward Styles.
- Rendben. Minden jót Zoé Benett. - A hangja fájdalmas volt, majd megfordult és kisétált a temetőből, ezzel együtt az életemből.

* Visszaemlékezés vége *