Poison [ h.s.] BEFEJEZETT

23 Fejezet / Minden megváltozik

Sziasztok!
Sajnálattal közlöm hogy körülbelül két vagy három hét múlva vége a Poisonnak. Addig még hátra van egy két rész. Remélem nem okoztam csalódást.
Puszi mindenkinek!
Emese.

* Harry Styles szemszöge *

A nappaliban fel alá járkáltam. Féltem sőt inkább rettegtem attól, ami rám vár. Még túl fiatal vagyok ahoz, hogy apa legyek. Természetesen ha Zoé terhes akkor vele maradok és biztos nem hagyom el. Szeretni fogom mindkettőjüket. Még szerencse, hogy szeretem a gyerekeket.
A szívem a torkomban dobogott mikor nagysokára nyílt a fürdőszoba ajtaja és Zoé jött ki rajta. Azt a pár métert ami elválasztott minket néhány lépéssel átszeltem.
- Na? - Hangom megremegett.
- Gratulálok, apa leszel Styles. - Nevetett fel kínosan a lány. Szinte biztosra vettem, hogy attól tart elhagyom.
- Ez biztos? - Zoé csak bólintott én pedig elkurjantottam magam és a várandós szerelmemet felkaptam, majd megpörgettem a levegőben. Szinte magam sem hiszem, de hatalmas öröm járta át a testem mikor rájöttem apa leszek.
- Jézusom Harry tegyél már le mert mindjárt hányok. - Nevette el magát végül Zozy. Kérésének eleget téve leraktam a földre és szenvedélyesen megcsókoltam.
- Ennyire örülsz? - Kérdezte csodálatos csilingelő hangján.
- Mindennél jobban. - Csókoltam meg újra.
- Örülök, hogy örülsz. De én most elmentem aludni ha nem baj mert álmos vagyok. Persze te is jöhetsz ha akarsz.
- Megyek kicsim. - Sétáltunk be Zoé szobájába, ahol hamar elnyomott az álom.

* Zoé Benett szemszöge *

Annak ellenére, hogy fáradt voltam nem tudtam aludni. Bezzeg Harry seperc alatt álomba zuhant.
Kezemmel a hasamat kezdtem simogatni és már most imádtam az én kis pocaklakómat. Sose az életben nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar anyuka leszek. Boldogsággal töltött el a tudat, hogy életem szerelmének a gyermekét hordom a szívem alatt.
Úgy döntöttem felhívom anyát hiszen jogában áll tudni, hogy rövid időn belül nagymama lesz.
Már a második csörgésre fel is vette.
- Szia kislányom. Hogy vagy? Mesélj mizujs otthon? - Kérdezte boldogan.
- Szia. Jól vagyok és te?
- Csodásan. Mesélj valamit. - Kérlelt.
- Hát, hogy is mondjam. Kibékültem Harryvel. - Valahogy ezt az eddigi telefon beszélgetéseink alkalmával nem sikerült elmondanom neki.
- Azta, most megleptél. Persze nagyon örülök nektek. - Éreztem a hangján, hogy tényleg örül nekünk. - És jól megvagytok? Igen. Sőt olyan jól, hogy most terhes vagyok. - Hadartam el olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam mielőtt meggondolnám magam.
- Viccelsz velem? Zoé Benett április 1-je még odébb van. - Sokkoltam le szegény anyámat.
- Nem viccelek.
- Istenem Zoé. - Szinte láttam magam előtt falfehér arcát. - Ugye megtartod? Harry tudja? Mióta vagy terhes?
- Persze, hogy megtarom és igen tudja Harry is. Csak pár hetes terhes lehetek. Pontosan nem tudom.
- Hát akkor ezek szerint nagymama leszek. - Esett le anyának a tantusz. - Igyekszem haza és akkor mindent megbeszélünk. Rendben?
- Rendben. Szia. - Köszöntem el tőle. Harry mellettem ébredezni kezdett. Álmos szemekkel meredt rám.
- Egy kérdés. - Ült fel az ágyon. - Tényleg kismama vagy? Vagy csak álmodtam?
- Az vagyok. Nem álmodtál. - Simitottam végig az arcán.
- Csodálatos. - Először a számra majd a hasamra adott puszit. - Köszönöm Zoé, hogy vagy nekem a sok hülyeségem ellenére.
- Ez csak természetes szívem.
Gondoltam egyet és felkeltem az ágyból, hogy igyak valamit. Kisétáltam a konyhába egy pohár vízért. Ahogy azt sejteni lehetett Harry jött utánam.
Sajnos nem értem el az egyik poharat ezért a székre akartam felálni hátha úgy elérem, de Harry nem engedte. A csípőmnél fogva rántott vissza.
- Zoé, mit művelsz? Vigyáznod kell magatokra. - Mondta enyhe haraggal a hangjában, mire bennem is felment a pumpa.
- Nem hiszem el. Ne anyáskodj már. Éret nő vagyok. Tudok vigyázni magamra. Felfogtad?
Üvőltöttem le. Szegény fiú szemei hatalmasra tágultak. Amilyen gyorsan mérgesettem be olyan gyorsan higgadtam le.
- Sajnálom nem akartam neked esni.
- Nem baj. - Ölelt át. - Csak féltelek. Nem akarom, hogy bajotok essen.
- Szörnyű ember vagyok. - Sírtam el magam.
- De hogy vagy az kicsim. - Csókoltam meg. - Meddig lesznek hangulat ingadozásaid?
- Csak az első pár hónapban. - Feleltem.
- Huhh akkor kemény hónapok elé nézünk. - Nevette el magát Harry.
- Az már biztos. - Kézen ragadtam és behúztam a nappaliba, ahol neki ültünk Tv-t nézni.
Akkor még nem tudtuk, hogy tényleg komoly hónapok elé nézünk.