Poison [ h.s.] BEFEJEZETT

25 Fejezet / Kegyetlen valóság

Hajnalban hatalmas hasi fájdalomra ébredtem. Azonnal bepánikoltam, hiszen nem szabadna ennek így fájni. Próbáltam elviselni, hátha megszűnik a fájdalom, de egy idő után nem bírtam és felnyögtem. Ez volt az a pillanat, amikor Harry is felébredt.
- Mi történt? - Fehéredett el.
- Kegyetlenül fáj a hasam. - Sírtam el magam.
- Mit tegyek kicsim? - Pattant ki az ágyból és járkált fel alá a szobában Harry.
- Hívj mentőt kérlek. - Könyörögtem neki.
- Már is. - Egyből előkapta a telefonját és hívni kezdte a mentőszolgálatot. Elhadart minden fontos tudni valót, majd lerakta a készüléket. - Pár perc és itt vannak életem, csak bírd ki.
Szegény Harry totál kibukott, még a könnyei is eleredtek.
- Ne aggódj, minden rendben lesz.
- Remélem is.
A csengő hamarosan megszólalt, Harry pedig, mint akit puskából lőttek ki úgy rohant ajtót nyitni. A mentősök perceken belül a szobámban termettek.
- Hol fáj kisasszony? - Kérdezte az egyik.
- Mindenhol. - Fújtattam.
- Sajnálom, de attól tartok be kell önt vinnünk a kórházba.
A mentősök felfektettek egy hordágyra és úgy vittek ki a kocsihoz. Hasam annyira fájt, hogy már szakadt rólam a víz. Kérésemnek eleget téve Harry is velünk jöhetett. Én már sokféle állapotban láttam a fiút, de ilyen idegesen még sohasem
Hála az égnek hamar beértünk a kórházba, ahol azonnal betoltak engem egy kivizsgáló terembe. Ide azonban Harryt nem engedték be. El sem tudtam milyen állapotban lehet.
Hamarosan legalább három orvos jelent meg a helyiségben.
- Hány hónapos terhes asszonyom?
- Nyolc és ikreket várok. - Alig bírtam ezt a pár szót kinyögni.
- Értem. Sajnálattal közlöm, de a jelek szerint császármetszést kell végrehajtanunk.
- Mi? Miért? - Ilyedtem meg.
- Valami gond lépett fel és ha életben akar maradni nincs más megoldásunk.
- De még is milyen gond? Nekem ne révuszokban beszéljen doktor úr! - Keltem ki magamból. Soha életemben nem rettegtem még így. Mi lesz ha valami nagy baj történik? Mi lesz a gyerekeimmel? Mi lesz Harryvel? És mi lesz velem?
- Asszonyom kérem szépen próbáljon megnyugodni. - Kérlelt az orvos, de persze ez semmit nem hatot.
- Mondani könnyű! Nem a maga élete forog kockán. - Üvőltöttem ahogy csak bírtam.
- Ms. Benett, most kapni fog egy altatót és bevisszük a műtőbe. Hidje el minden rendben lesz, ez csak egy rutin műtét.
- Rendben. - Próbáltam nyugodt lenni, hiszen nem tehettem mást. Csak bízni tudtam az orvosok tudásában és gyakorlatában. Pár pillanat múlva rám rakták az altató maszkot. Majd seperc alatt magába szívott a mélység, mely a sorsomat jelképezte.

* Harry Styles szemszöge *

Idegességem a tető fokára hágott, mikor az egyik orvos közölte velem, hogy császármetszéssel hozzák világra az én csöpségeimet.
Nem voltam képes arra, hogy egy helyben maradjak. Az agyam állandóan kattogott. Minden létező lehetőséget számba vetettem. Arra is gondoltam mi lesz ha valamelyik kicsivel vagy Zoéval baj lesz. Abba beleőrülnék. Nem tudnám őket elveszíteni. Nélkülük nem élet az élet csak egy nagy rakás semmi.

Egy órával később sem mondott senki semmit. Én pedig annyit járkáltam, hogy csoda nem kopott ki a cipőm alja.
Időközben megjelent anya, Gemma és Zoé édesanyja Mary is. Próbáltak kedves szavakkal nyugtatni, de mind hiába volt az egész. Annyit sírtam az elmúlt órákban, mint még soha azelőtt.
Mikor megláttam az egyik orvost aki bent volt Zoénál, egyből oda rohantam hozzá. Nem kellet nagy ész hozzá, hogy rájöjjek baj van. Az orvos arckifejezése mindent elárult.
- Mi történt doktor úr? - Hangom idegen volt számomra.
- Mr. Styles, kérem foglaljon helyet, mert... A mondata végét alig hallottam. A látásom elhomályosult. Az életemben nem éreztem még ilyet. Anyáék is azonnal oda jöttek hozzánk és sírásban törtek ki, amint meghallották mi történt.

Sziasztok.