Poison [ h.s.] BEFEJEZETT

18 Fejezet / Hogyan tovább?

Boldog Új Évet kívánok mindenkinek
Puszi
Emese

* Harry Styles szemszöge *

Édes álmomból a kezemben tartott szerelmem kétségbeesett sikolyai ébresztettek fel. Szemeim egyből kipattantak és nyugtatni próbáltam Zoét. A szívem összetört, mivel az édesapját hívta. Szinte biztosra vettem, hogy álmában újra átéli a borzalmas este minden mozzanatát, aminek én is részese voltam.
- Zoé! Kicsim kellj fel! - Ráztam meg a vállánál fogva. Szemei félelemről adtak tanúbizonyságot, amikor kinyitotta őket. Szorosan magához ölelt és sírni kezdett.
- Semmi baj szerelmem, csak rosszat álmodtál. - Simogatni kezdtem a hátát. - Nyugodj meg kérlek.
Pár perc múlva a légzése újra egyenletes lett. Könnyes szemekkel nézett rám miközben elhúzodott tőlem.
- Sajnálom, én csak rosszat álmodtam. - Bújt vissza az ölelésembe.
- Semmi baj szerelmem.
- Apáról álmodtam. - Mondta hirtelen. A szívem is belesajdult. Hatalmas bűntudatom lett az apja miatt, hiszen ha úgy nézzük én tehetek a haláláról.
- Sejtettem. - Pusziltam meg a feje búbját. Még sokáig egymás karjaiban voltunk, de egyszer csak a lány elhúzodott.
- Miért feküdtél le velem? - Mindenre számítottam csak erre nem.
- Mert szeretlek te lány és megértem ha te nem így érzel. - Csókoltam homlokon.
- Szeretsz? - Szemei úgy csillogtak mint még talán soha.
- Igen és hidd el bármit megtennék, hogy visszafordítsam az időt és jóvá tegyek mindent. - Vallottam be.
- Ez aranyos. - Puszilta meg az arcom. - Kár, hogy nem tudod visszatekerni az időt.
- Nagy kár bizony. Most pedig menjünk fürdeni. - Álltam fel és a keze után nyúltam, amit félve bár, de elfogadott.

***
* Zoé Benett szemszöge *

Fürdés után visszavettem a ruháimat kivéve a felsőmet, amely széttépve hevert a földön.
- Harry, ez mit ártott neked? - Szegény fiú elsápadt, mikor meglátta a kezembe az anyagot.
- Én nem akartam. - Pirult el. Nem tudom mi késztetett rá, de odaléptem hozzá és adtam neki egy szájra puszit.
- Nem baj. Cserébe viszont kérek egy pólót mivel melltartóban kicsit hideg lenne így februárban.
- Persze persze adok már is egyet. - Idegesen neki állt valami tűrhetőt előhalászni a szekrényből. Hamarosan egy fekete pamut felsőt nyújtott oda nekem, amit készségesen elvettem és belebújtam. Régen imádtam a fiú ruháiban lenni.
- Haza tudnál vinni? - Kérdeztem tőle miközben a cipőmet húztam.
- Persze, de előtte meg kellene beszélni, hogy hogyan tovább?
- Hát nem ártana, de ne most kérlek.
- Rendben. - Öltözött most már fel ő is. Féltem ettől a " beszéljük meg " dologtól. Szívem mélyén tudtam jól, hogy nem Harry és Gemma hibája apa halála. De az agyam mást mondott. Már csak azt kell eldöntenem az eszemre vagy a szívemre hallgatok.
- Zoé, a szex miatt ugye nem haragszol? Lépett szorosan elém.
- Nem. Különben is ne kérdez hülyeségeket. Akartam úgy, hogy ne legyen bűntudatod. - Simitottam végig a karján. Mosolyogva adott egy puszit az arcomra.
- Akkor menjünk. - Kézenfogva léptünk ki a szobából, le a lépcsőn, majd be a nappaliba. Még mindig egy halom másnapos ember aludt szerte szét a házban.
- Nem dobod ki őket? - Mutattam az emberek felé.
- Majd Gemma elintézi. Léptünk ki a garázsba, ahol ott állt egy fekete Audi. A fiú illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót, megköszöntem és beültem a járműbe. Harry megkerülte a kocsit és beszállt mellém. Szó nélkül indította be a kocsit, kiállt a garázsból és már száguldottunk is haza. Az út csendben telt, de nem volt az a kínos csend. Legalább is az én részemről biztosan nem. Pár perc múlva Harry leparkolt a házam előtt. Félénken fordultam felé.
- Bejössz? - Küldtem felé egy bátorító mosolyt.
- Ha nem zavarok akkor igen. - Szemei a reménytől csillogtak.
- Engem biztos nem. Anya nincs itthon szóval őt sem. Perrievel meg ne foglalkoz. - A lány neve hallatán a fiú szemei kikerekedtek.
- Itt van? - Csak bólintottam. - Mi a fene.
- Na gyerünk. - Szálltam ki a kocsiból. Harry félve sétált mellém. Látszott rajta mennyire megakarja fogni a kezem, de nem tudja mit csináljon. Gondoltam egyet és én fogtam meg hatalmas kezét, Harry arcán megjelent ezer wattos mosolya. Kézenfogva léptünk be a kapun, majd a bejárati ajtón. Ahogy sejteni lehetett a szőke ciklon csípőre tett kézzel állt a nappaliban és szúrós tekintettel figyelt minket.
- Szia. - Kacsintottam rá. - Tudod, hogy imádlak, de most lehet, hogy a sok részeg ember között lenne rád szükség.
- Kidobsz? - Húzta fel a szemöldökét, de aztán elnevette magát. - Na jó akkor mentem. Had turbékoljatok galambkáim.
Ránk kacsintott, majd kitipegett az ajtón magunkra hagyva minket.
- Kérsz valamit enni vagy inni? - Fordultam Harry felé.
- Igazából éhes vagyok. - Nézett rám ravaszul.
- Mit kérsz enni?
- Téged. - Magához húzott és óvatosan megcsókolt, amit viszonoztam.
Hihetetlen módon hiányzott már az érintése, de ahogy elnéztem én is hiányoztam neki. A nap folyamán megnéztünk pár filmet, majd úgy döntöttünk a fiú nálam alszik. Este fáradtan egymás karjaiban zuhantunk álomba.