Poison [ h.s.] BEFEJEZETT

3. Fejezet/ Igazságtalan vagy

* Zoé Benett szemszöge*

Anya már vagy egy órája elmentt dolgozni, vagy talán még korábban. Így hát egyedül maradtam, Bundással, aki békésen feküdt a nappaliban található asztal sarkában. Gondoltam egyet és neki álltam filmet nézni. A kedvenc műfajom a horror. Ne kérdezzétek miért, hiszen a választ én magam sem tudom. Örök kedvencemet a Fűrészt raktam be a DVD lejátszóba. Anya szerint beteges, hogy ennyire szeretem ezt a filmet, de hát most mit tegyek. Szeretem és kész. Ahogy elkezdődött a film, abban a pillanatban szegény kutyusom rohant is kifelé a helyiségből. Kutya létére megszokott ilyedni a hangos és rémísztő zajoktól.

Már a felénél jártam, amikor valaki csengetett. Nagyot sóhajtva kelltem fel a kanapéról és állítottam meg a filmet. Utáltam ha valaki ilyenkor zavar meg. Az ajtó előtt elszámoltam háromig, nehogy szegény embert leordítsam, amiért rosszkor jött. Lassan lenyomtam a kilincset és szélesre tártam ajtónkat.
- Szia Zoé - köszönt Maxim széles mosollyal.
- Szia Max, gyere ba nyugodtan - invitáltam be a házba. Egészen a nappaliig menetelt, ahol félve felém fordult.
- Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem nincs e kedved eljönni velem valahova esteleg holnap? - szegény nagyon zavarban volt.
- Oo, hát figyelj én szívesen elmennék veled, de nem rég ért véget egy viszonylag hosszú kapcsolatom és még nem állok készen egy új kacsolatra. - muszáj volt hazudnom, vagyi hát nem teljesen mondható hazugságnak, inkább füllentésnek nevezném.
- Sajnálom nem tudtam. - szomorodott el. - És mint barátok?
- Hát úgy oké - néztem rá a lehető legkedvesebben.
- Szuper, akkor holnap érted jövök. Szia - teljesen új életre kellve száguldott ki otthonomból. Utána mentem és gondosan bezártam az ajtót, majd vissza tértem filmemhez.

*Gemma Styles szemszöge*

Hamarosan hazajön az én drága isten verte testvérem. Nagyon remélem - még ha gonoszan is hangzik - ő is ugyanúgy szenvedett, mint Zoé és én. Bármit megtennék, de tényleg bármit, hogy visszatekerjem az időt, de ez sajnos lehetettlen. Ami történt az megtörtént - még ha nehezen is - de el kell fogadni.
Az arcomon a forró könnyek kezdtek el csorogni, amit eszembe jutott egy régi csodás emlék.
*vissza emlékezés*
- Gemma, gyere ide légyszíves - kiálltotta el magát Harry. Tudtam, hogy szeretett öcsém Zoénál volt, ezért fénysebességnél is gyorsabban száguldottam le az emeletről be a nappaliba.
- Na, mi volt öcsisajt? - úgy éreztem magam mint egy gyerek. Teljesen bezsongtam, hisz tudtam nagyon jól Harry mit érez a mindig mosolygós Zoé iránt.
- Megcsókoltam és holnap randizunk - zöld szemei csak úgy csillogtak a boldogságtól.
- Basszus, de jó - ugrottam Harry nyakába - Pedig komolyan azt hittem semmi esélyed nála, mivel ezer éve legjobb barátok vagytok.
- Én ezt hittem, de szerencsére mind ketten tévedtünk. - soha nem láttam még őt ilyen boldognak.
- Ha nem haragszol akkor én most átugrom hozzá. Ezt mint nő a nővel megkell beszélni.
- Menj csak, hugi - nyomott puszit a homlokomra.
* vissza emlékezés vége*

Elővettem egy zsebkendőt és letöröltem könnyeimet. Észre sem vettem, hogy anya hazajött egészen addig míg a szobám ajtaja ki nem nyílt.
- Szia Gemma. Mi a baj? Miért sírsz? - ült le aggódva az ágyamra.
- Megint összevesztem Zoéval.
- Jaj drágám. Beszéljek Maryvel? - Mary volt Zoé édesanyja és egyben anya legjobb barátnője.
- Ne csak azt ne - ha ezek ketten beszélnének a mi dolgainkról az csak rontana az emígy sem fényes helyzeten. - Harry mikor jön haza?
- Holnap este felé. Próbálj meg nem veszekedni vele és ha lehet tartsd távol attól a szegény kis Zoétól. Elég sok bajt okozott már a lánynak, nem kell még több. - adott egy puszit és már távozott is a szobámból. Elgondolkoztam azon, amit anya mondott és rájöttem Harry és én már soha nem leszünk igazi testvére.

*Zoé Benett szemszöge*

Este kész étellel vártam anyát, hiszen tudtam jól hulla fáradtan esik haza. Hát nem tévedtem, szegény nagyon elfáradt az örökös munkában.
A palacsinta evés közben furcsán nézett rám, amit nem tudtam hova rakni ezért rákérdeztem a dologra.
- Mi a baj? - kertelés nélkül tértem a lényegre.
- Beszéltem Anne barátnőmmel. Bár ez nem neveztehető bajnak. - ételemet egyből leraktam és szemöldököm felhúzva néztem rá. - Ne néz már így lányom. Csak beszélgettünk, nincs abban semmi kivetni való.
- Ó tényleg? És gondolom, Anne elmesélte milyen tragikus sorsa van az ő egyetlen kislányának és a gazdag, gátlástalan rohadék Harrynek. A szívem szakad meg. - hangom csöpögött a szarkazmustól.
- Igzságtalan vagy mindkét emberrel. - ez a kijelentése borzalmasan szíven ütött.
- Ezek szerint csak nekem hiányzik az apám. Az nap nem csak én hanem TE is elveszítetted az apámat. De úgy látszik ez téged nem érdekel. - ordítva hagytam ott teljesen lesokkolódva. Be vágtattam a fürdőszobába, hogy lehütsem magam.

Kedves olvasóim! Hálásan köszönöm az eddig összegyűlt votekat és kommenteket. nélkületek nem kezdtem volna bele az írásba.
Részek vagy csürörtökönként vagy péntekenként jötten, attól függően, hogy mennyi dolgom van.
Puszi: Emese