Poison [ h.s.] BEFEJEZETT

24 Fejezet / Az a bizonyos 9 hónap

* 8 hónappal később *

A kanapén ültem és csak néztem ki a fejemből. Az elmúlt hónapok eseményei peregtek le a lelki szemeim előtt. A terhességem első pár hónapjában kiderült, hogy ikreket várok. Én szó szerint elájultam a hír hallatán. Szegény Harry borzalmasan megijedt amiért elvesztettem az eszméletemet, de szerencsére semmi bajom nem lett. Vagy is még is van itt egy kis gond: veszélyeztetett terhes vagyok, mivel teherbe esésemkor még hatvan kiló sem voltam illetve az ikrek miatt is. Anya ígéretéhez híven hamar haza jött és mindenben segített és támogatott. Persze nem csak ő volt az egyetlen támaszom. Feltétel nélkül számíthattam Annere, Gemmára és Perriere.
Azonban egy valakit elveszítettem. Maxim kiakadt mikor megtudta, hogy Harryvel szülők leszünk. Rá akart venni, hogy vetessem el a magzatot. Természetesen nem hallgattam rá, sőt elküldtem melegebb éghajlatra és megszakítottam vele minden féle kapcsolatot.
Kis fejtörés után úgy döntöttünk, hogy Perrie és Louis lesznek a kicsik keresztszülei. A szőke lány úgy megörült, hogy nem győzött hálálkodni.
Harry amikor csak tudott velünk volt. Csak akkor ment Londonba ha nagyon muszáj volt. Tisztára belelkesült, hogy apa lesz.

Mint már említettem egy nap nem csináltam semmit csak ültem a kanapén és pihentem. Harry a konyhában szorgoskodott, amikor szóltam neki.
- Harry, hoznál nekem légyszíves egy pohár vizet?
- Viszem. - Pár pillanat múlva egy pohár vízzel a kezében jött oda hozzám. - Tessék kicsim.
- Köszönöm szépen. - Már majdnem megittam mikor egyik pocaklakóm hatalmasat rúgott, ennek hatására vissza köztem a vizet.
- Ez fájt. - Nyögtem fel.
- Rúgott? - Csak bólintottam. Harry a hatalmasra nőtt pocakomhoz kezdett beszélni. - Drága csöpségem ne bántsd anyát, mert fáj neki.
Majd a hasam minkét oldalára adott egy egy puszit. Imádtam mikor így cselekedett hiszen eszméletlen aranyos volt.
- Alig várom, hogy a karjaimban tarthassam őket. - Vallotta be Harry.
- Azt én is, de leginkább, hogy kijöjjenek mert nagyon fáj már a hátam. Simitottam végig a hasamon. - Egy hónap szerelmem, csak ennyit kell kibírnod.
- Pff. Te könnyen beszélsz. Nem te híztál több mint harminc kilót és nem neked szakadt szét a hátad a fájdalomtól.
Adtam ki magamból és éreztem, hogy a sírás határán állok. - Akkora vagyok mint egy bálna.
- Ne beszélj butaságokat. - Nevette el magát. - Na én mentem vissza főzni.
- Megyek én is. - Kászálódtam fel a kanapéról nagy nehézségek árán, Harry szerencsére segített nekem felkellni.
- Köszönöm. - Hálálkodtam.
- Neked bármit. - Adott egy apró csókot. Mikor elváltak ajkaink a fülembe suttogott. - Na aggódj az alakod miatt én mindenhogy szeretlek.
- Ajánlom is. - Fenyegettem meg viccesen.
Harry elnevette magát, majd kézenfogva mentünk be a konyhába. Ott isteni illatok csapták meg az orromat.
- Gyere ülj le ide. - Adott nekem egy széket a fiú.
- De már elültem a fenekemet. - Nyafogtam mint egy öt éves kislány.
- Ahogy akarod. - Adott egy gyors puszit.
- Ne segítsek? - Mutattam az étel felé.
- Nem kell szívem. Nagy fiú vagyok már, megoldom egyedül is. - Kacsintott rám.
Hamarosan a csengő éles hangja hasított a levegőbe, majd nyílt az ajtó és valaki egészen a konyháig trappolt.
- Sziasztok. - Köszönt hatalmas mosollyal az arcán Gemma.
- Szia. Mi járatban erre felé? - Fordultam felé.
- Hát ma sétálgattam az utcán, ahol az egyik üzlet kirakatában megláttam ezt.
Vett elő egy rózsaszín Hello Kittys kombinét.
- Egyből ti jutottatok eszembe róla és mint nagynéni azonnal megvettem.
- Ez kedves tőled, de mi van ha fiúk lesznek? Hisz tudod jól, hogy a dokik nem tudták megállapítani az ikrek nemét. - Akadékoskodott Harry.
- Az egyik majd csak lány lesz, de ha nem akkor meg így jártam. - Mosolyodott el a lány.
- Köszönjük Gem. - Adtam neki két puszit. - Megölelnélek, de a hasam miatt nem megy.
- Majd bepotoljuk. - Nézett rám boldogan Gemma. - Ha nem haragudtok én most mennék is. Josh már biztosan vár rám.
- Menj csak nyugodtan. - Felelte Harry. Josh Gemma barátja volt. Ha jól tudom három hónappal ezelőtt találta el Ámor nyila őket.
- Rendben. Jók legyetek. Sziasztok. - És már ki is viharzott a házból. Harry hátulról átölelt és a vállamon pihentette az állát.
- Éhes vagy? - Puszilt bele a nyakamba.
- Ne haragudj, de most inkább aludnék egy jót. - Fordultam felé.
- Nem haragszom. - Adott egy szájra puszit. - Megyek veled. Majd reggelire megesszük.
- Oké. - Megfogtam a kezét és magam után húztam a hálószobába. Bent úgy, ahogy voltam befeküdtem az ágyba. Harry befeküdt mellém és szokásához híven adott két puszit a hasam két oldalára.
- Remélem minden rendben lesz veletek.
Nézett zöld szemeivel az én kékembe.
- Nem akarlak elveszíteni.
- Nem fogsz. - Pusziltam meg a kétségbeesett fiút. - Mindig itt leszünk neked. Minden a legnagyobb rendben lesz.
- Ígéred?
- Ígérem. - Elmosolyodott, majd egy szenvedélyes csókban részesített. Ölelkezve aludtunk el.
Ekkor még nem sejtve mekkora fájdalom vár még ránk.