Poison [ h.s.] BEFEJEZETT

19 Fejezet / Zűrzavar

Reggel mikor felkeltem üres volt mellettem az ágy. Őszintén megrémültem, hogy Harry elhagyott, de aztán hatalmas csörömpölés ütötte meg a fülemet, ami sejtésem szerint a konyhából jött.
Felvettem Harry eldobott pólóját és megnéztem mit ügyködik ami ekkora zajt csap. Beleléptem a mamuszomba, majd halkan kisétáltam a szobámból meglesni Harryt. Mikor ép oda értem az ujját égette meg és szitkozódni kezdett. Mosolyogva öleltem át hátulról. Szegény fiú nagyon megijedt hiszen a lehető leghallkabban csináltam mindezt.
- Zoé, ne csináld ezt még egyszer, mert elpatkolok. - Fordult felém. Kezeit a csípőmre helyezte és úgy nézett le rám.
- Bocsánat. - Kuncogtam. - Mi jót csinálsz?
- Reggelit akartam neked csinálni, de oda égettem. - Húzta el a szája szélét.
- Nagyon béna vagy. - Toltam el magamtól. - Menj öltöz fel, majd én elkészítem a reggelit.
- Igen is asszony. - Adott egy cuppanos puszit az arcomra. - Sietek.
- Rendben.
Elpakoltam Harry után és már ép kezdeni akartam a palacsinta elkészítésének mikor csengettek. Úgy ahogy voltam vagyis egy francia bugyiban és egy combközépig érő pólóban mentem ajtót nyitni. Azt hittem Perrie vagy esetleg Eleanor az, de jó nagyot tévedtem, Maxim nézett rám nagy szemekkel.
- Szia Zoe, látom most keltél fel. - Mért alaposan végig.
- Szia. Miben segíthetek? - Próbáltam gyorsra fogni a beszélgetést, nehogy Harry és Maxim találkozzanak mert abból csak baj lesz.
- Csak láttalak az újságban és gondoltam benézek hozzád, hogy minden rendben van e. De ahogy elnézlek nagyon is jól vagy. - Nézett rám keserűen, hát persze az a fránya újság. Most mindenki azt hiszi egy útszéli lotyó vagyok.
Már éppen válaszolni akartam, amikor ajtó csapódást hallottam a hátam mögött. A szemeim kétszeresére nőttek.
- Max, köszönöm szépen, hogy gondoltál rám, de most menned kell. - Néztem rá kiskutya szemekkel hátha meghatja.
- Miért? - Lépett közelebb, én pedig ezzel egy időben hátra léptem.
- Mert a hölgy azt mondta. - Harry hangja szorosan mögülem jött. Jól érezhető volt hogy visszafogja magát. Magamban imádkoztam, hogy ne essen neki Maximnak. Harry a kezeit a derekam köré fonta ezzel jelezve kihez is tartozom. Maxim szemei kitágultak és a fejét kezdte ingatni ezzel nem tetszését kifejezve.
- Ez most komoly Zoé? Hogy tudsz szóba állni vele? Ez egy mocskos féreg. Még te magad mondtad, hogy utálod. Esküszöm nem értelek. - Kezeit ökölbe szorította.
- Akkor mikor ezt mondtam dühös voltam. Meg különben is semmi közöd hozzá, hogy kivel vagyok vagy éppen kivel nem. - Kezdett felmenni az a bizonyos pumpa.
- Igazából nagyon is van hozzá közöm, mi mivel teljes szívemből szeretlek! - A végét már ordította. Harry a hátam mögött felmordult és elengedett.
- Na most lett belőled elegem. - Maxet a kabátjánál fogva cibálta ki a kapuig. Ott egy hatalmasat behúzott neki. Ijedtemben sikkantottam egyet és könnyekkel küszködve szaladtam hozzájuk. Pont akkor értem oda, amikor Maxim feltápászkodott és ülésre emelte a kezét. Szerencsére időben álltam közéjük így Maxim nem bírta megütni Harryt.
- Zoé, menj innen. Had intézzük el úgy mint férfi a férfival.
- Nem! Takarodj el innen Maxim Anselin! Nem tudsz te SEMMIT! Soha többé nem akarlak látni! - Olyan mérges voltam rá, hogy, semmi nem érdekelt. Még az sem, hogy szinte semmi sincs rajtam. Maxim szemeiből sugárzott a fájdalom. Lassan bólintott egyet, majd megfordult és kisétált az udvarról. Beült a kocsijába és lehajtotta az ablakot.
- Szeretlek Zoé Benett! - Ordította majd csikorgó kerekekkel elhajtott. Mikor már látó távolságon kívül volt elsírtam magam. Harry szó nélkül az ölébe vett és besétált velem a házba egyenesen a szobámba. Ott lerakott az ágyra és bebújtt mellém. Puszikkal szórta be az arcom egészen addig míg meg nem nyugodtam. Karjaimmal a felsőtestét szorongattam mint egy gyermek a játék mackóját. Csak akkor szólalt meg mikor a légzésem újra normális lett.
- Megmagyaráznád? - Hangja kimért volt és ez megijeszett, félve húzodtam el tőle és néztem vele farkas szemet.
- Ne csináld már ezt Harry, kérlek. - Nem értettem mi lelte.
- De csinálom. - Makacskodott. Vettem egy mély levegőt és belekezdtem.
- Hát jó. Te akartad. Míg te az Isten tudja hol voltál és állandóan csak dolgoztam, hogy anyának ne kelljen. Nem voltak barátaim. Az emberek ferde szemmel néztek rám. Csak Maxim volt az aki törődött velem. Én mindig csak barátként tekintettem rá, de ő többet akart. - Sütöttem le a szemeimet.
- Lefeküdtetek? - Kérdezte nyersen.
- Te süket vagy, vagy csak szimplán hülye? - Csattantam fel. - Az előbb mondtam, hogy csak barátként tekintettem rá. Én nem fekszek össze mindenkivel mint egyesek.
- Ez övön aluli volt. - Hangja most már nem kimért ha nem csalódott volt.
- Sajnálom. - Mondtam halkan. Hirtelen megbántam, hogy így neki estem.
- Én is. - Állt fel. - Kérem a pólómat.
- Miért? - Vettem le és adtam át neki a kívánt ruhát, amit gyorsan fel is húzott magára.
- Elmegyek - indult meg a kijárat felé.
- Hová? - Mentem utána.
- Az téged ne érdekeljen. - Lépett ki az ajtón, amit hangosan becsapott maga mögött.
Az nap már másodszorra sírtam el magam. Fájt, hogy ennyire nem bízik bennem. Pedig én soha nem adtam erre okot. Talán kár volt kibékülni Harry Stylesel.