A történet 5 év utáni történéseket boncolgatja, hogy mi is történt a házban élő szellemekkel.
Violet egy 17 éves lány, aki gyógyszer túladagolásban halt meg a házukban. Számtalan szellemmel osztozik a sorsában, például a szüleivel és a ház előző lak...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Több órányi elmélkedés után feltápászkodtam. Lesöpörtem magamról a homokot. Nemsokára felkel a nap és mehetek vissza abba az isten verte házba, hallgathatom az ott lakó szellemek gondját a következő Halloween-ig.
Szép lassan elindultam, közben az eget kémleltem. Én rontottam el, annyi minden másképp alakult volna, ha nem esem kétségbe és ölöm meg magam. Nem akartam meghalni, habár azt nem tagadom hogy sokszor játszadoztam már a gondolattal. Mégsem volt elég merszem ahhoz hogy meg is tegyem. Egy rosszul sikerült próbálkozás után, amit még próbálkozásnak sem lehetne nevezni, az okozta a vesztemet. Hiába hibáztatnám a körülöttem lévő világot, azzal csak megerősíteném azt a tényt hogy ez nem így van. Mikor megtudtam hogy halott vagyok, összeomlottam. Számomra onnantól minden üres lett. Csak Tate-re támaszkodhattam, hiszen ő is halott volt, mindenben segített és megvédett. Aztán kiderült róla az igazság. Hogy az ártatlan külső mögött maga az ördög lapul meg.
Kemény élete volt. Ezt aláírom. De szerintem ha idejében észrevette volna Constance hogy valami nincs rendben a fiával, akkor lehet hogy meg lehetett volna menteni. Habár ő sem volt igazán szent ahogy Moira-tól hallottam a régi cselédünktől. Ugyanis az ő keze által halt meg és az akkori férje is. Nem csoda hogy a fia rossz útra tért.
Mindenki a házat hibáztatta. Persze jobb az embernek a lelkiismerete ha másra foghatja a dolgot. Pedig a rossz nevelés volt az oka. Ezt elfogattam és meg is értettem.
Hátrafordultam hogy egy utolsó pillantást vessek a tengerre, majd nagyot sóhajtottam és elindultam. Szaporára vettem a lépteimet, hiszen már megint sokat elidőztem az elmélkedéssel. Lassan felkel a nap és minden visszatér a normális kerékvágásba.
Kicsit igazságtalan az univerzumtól hogy csak egy napon lehetünk szabadok, de az is elég vicces hogy a ház nem enged bennünket szabadon. Sokat gondolkodtam rajta hogy hogyan lehet a háznak annyi ereje hogy bent tartson egy rakás gyűlölettel, megbánással és szomorúsággal teli szellemeket. Nem tudom melyik csoporthoz tartozom leginkább, de azt igen hogy senki sem boldog.
Anyáék az elején még azok voltak. El akarták felejteni a múltat Andy-t tartották az életük fordulópontjának, aztán még is ott tartunk hogy megállás nélkül veszekednek, a baba meg ott bömböl felettük. Azt hittem ha együtt lesz a család akkor minden rendben lesz. De csak rosszabb lett.
Láttam ahogy a nap lassan a fényével beborítja az eget, én is lassan elérkeztem az úti célomhoz. Már láttam az utca végéről a házunkat kirajzolódni. Nagyot nyeletem majd lassan elindultam felé. A tenyerem izzadni kezdett. Kinyitottam a házunk kapuját felnyargaltam a lépcsőn majd kezemet a kilincsre helyeztem. Még egy utolsó pillantást vetettem a kinti világra majd lassan kinyitottam az ajtót és átléptem a ház küszöbét. Ezzel lezárva a Halloween estéjét és a szabadságomat.
