A történet 5 év utáni történéseket boncolgatja, hogy mi is történt a házban élő szellemekkel.
Violet egy 17 éves lány, aki gyógyszer túladagolásban halt meg a házukban. Számtalan szellemmel osztozik a sorsában, például a szüleivel és a ház előző lak...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Először egy szót se szóltunk, csak egymást néztük némán és vártuk hogy lépjen valaki.
- Mit szeretnél tudni? - sóhajtott fel végül majd lehuppant a háta mögött lévő hintaszékbe. Csak néztem ahogy előre hátra ring a hintában. Idegesnek tűnt. Régebben csak akkor ült a hintaszékbe ha már nagyon ideges volt vagy összezavart. Leszámítva a Leah incidenst. Azzal a frászt hozta mindenkire.
- Mindent.
- Mindent? - halkan felnevetett - Biztos?
- Teljesen. - bólogattam. Tate megállt a hintaszékkel majd nagyot sóhajtott. - Szóval mindent.... - összedörzsölte tenyerét. - Miután mindenkinek megkeserítettem az életét, - kezdte - visszamentem Dr. Harmonhoz. Elmondtam neki mindent hogy milyen hibákat követtem el, hány embert bántottam vagy öltem meg. Azt mondta hogy pszichopata vagyok. Egy megrögzött hazudozó aki eljátssza a lelki beteg fiú szerepét, aki az anyját hibáztatja azért mert félre ment az élete, majd mindenkit megsemmisít maga körül. Megkértem arra hogy segítsen de nem segített. Azt mondta hogy a kezelések nem használnak igazából és hogy hagyjam békén őt és téged is, a nejéről meg ne is beszéljünk. Hónapokig könyörögtem neki hogy annak ellenére hogy a kezelés semmit sem ér attól még dumáljon velem. Úgy éreztem felemészt a magány és az összes bűnömmel a pokolra jutok. Sokszor kárt tettem magamban, - felhúzta a pulcsiját hogy látható legyen a felsőteste. Láttam rajta a hegeket. Végighúztam az ujjaimat a seben majd visszahajtottam a pulcsiját. Szóra nyitottam a számat, de leintett még mielőtt megszólalhattam volna. Megköszörülte torkát.
- Egyre durvábban, arra gondoltam közben hogy lehet hogy az áldozataimnak sokkal nagyobb fájdalmat okoztam ennél. Tudod mi a vicces? Hogy én nem éreztem semmit. Mi nem érzünk fájdalmat. Az emberek igazából azért tesznek kárt magukban mert vagy át akarják érezni hogy mit érezhet a másik amikor rosszat tett vele, vagy pedig azért mert a saját fájdalmát akarja kivetíteni a testére. Közben azt mondogatja hogy "ez igazából semmi ahhoz képest amit bent érzek". Ezért csinálják. - felhúzta a pulcsimnak az ujját és megérintette a hegeket a karomon. - Na és te? Miért csináltad? - kérdezte miközben a karomat bámulta.
- Össze voltam törve. Azt hittem hogy a pokolban élek. Rengeteg düh tombolt bennem. Mivel hogy örökre itt ragadtam, ugyan ezt kell átélnem minden egyes nap. Azon gondolkodom hogy ha hamarabb észbe kapok minden másképp alakult volna. De rájöttem, nincs se menny sem pedig pokol. Ha úgy ítéljük meg hogy a mennybe jutunk, akkor oda fogunk. A pokollal pedig ugyan ez a helyzet. Ez a pokol Tate. Itt ragadtunk. Mindenki itt ragadt. Rosszá formál minket ez a ház. Mindenhol kín és szomorúság vagy düh van jelen és nem lehet szabadulni tőle. Azt hittem itt boldogok leszünk. De nem így lett. Apa szabadidejében másokat kínoz, ha éppen nem velem vagy anyával ordítozik. A többi szellem is egymást marja. Chad egyfolytában bőg Pat miatt, Pat pedig magasról szarik rá hogy mi van vele, Noora már azon gondolkozik hogy ha a Andy nem hagyja abba a bömbölést akkor kárt tesz benne, Hayden állandóan azon van hogyan keserítse meg a családom életét....te pedig, - mutattam rá miközben a szememet törölgettem - itt hagytál.
- Nem akartam hogy így legyen Violet.
- Én sem....mégis így alakult. Én mondtam hogy hagyjál nem igaz? Akkor úgy éreztem hogy fer volt az amit tettem. De ez a 5 év...kész rémálom volt. Ez a ház a pokol Tate. Itt ragadtunk mind. Mert egyikünk sem szent. Itt mindenki bűnös...
- Akkor veled bűnhődöm. - gyengéden megfogta az államat majd, közelebb hajolt és az ajkát az enyémre tapasztotta.
Az egész testem égni kezdett.
Hezitáltam.
Az agyam folyamatosan az a parancsot adta hogy "lökd el magadtól hiszen miatta halott a családod". De valami aprócska hang azt súgta ha most eltaszítom magamtól akkor belepusztulnék a magányba.
Visszacsókoltam majd hirtelen nekilökött az egyik falnak. Megfogtam a pulcsiját majd levettem róla. Karjaimat a nyaka köré fontam majd becsuktam a szemem. Éreztem hogy gyengéden puszilja a nyakamat. Egy kellemes érzés kerített hatalmába.
Csak most vettem észre mennyire hiányzott.
A csókja, az ölelése, a hangja...amit ekkor éreztem iránta a régi láng ami csak pislákol, újra fellángolt.
Ekkor hirtelen egy alakot pillantottam meg az ajtóban. Anya nézett engem megdöbbent arccal.
Bepánikoltam.
Eltoltam magamtól Tate-et majd felrohantam a lépcsőn. Becsaptam magam mögött az ajtót. Összerogytam az ajtó előtt, felhúztam a térdem és zokogni kezdtem.
