♢ Epilógus ♢

743 67 9
                                    

T a t e

Még egy olyan egy és fél hónapot kórházban töltöttem

Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.

Még egy olyan egy és fél hónapot kórházban töltöttem. Utáltam annak a gondolatát, hogy szabad vagyok, de még is be vagyok zára egy kórterembe, ahol mást se kell tennem csak pihennem és bevenni a gyógyszereimet rendesen az előírások szerint. Egész nap csak a négy fehér falat bámultam, amitől már kezdett sajogni a fejem, az őrület határán voltam. Sokan meglátogattak és ajándékokkal halmoztak el - ezernyi virágot csokit és ruhákat kaptam a ház régi lakóitól főleg Noora-tól aki már az elejétől fogva a fiának tartott engem és gondoskodott rólam, mint ahogy most is.

- Tate kicsim nézd csak! - ujjongott miközben egy eléggé sötétbarna nyakkendőt szorongatott.-Ez megy a szemedhez! - kuncogott majd adott egy puszit a homlokomra.

Apropó anyák - Constance is meglátogatott az elmúlt napok folyamán, elhozta azt a pénzes borítékot és az ékszereit, amit még a múltkor a kezembe nyomott. Először tiltakoztam, nem akartam elfogadni az a kis vagyonát ami még volt neki.

- Nem anya! Te még is miből akarod majd etetni azt a faggyút, ha majd nem lesz pénzed? -förmedtem rá, majd visszaadtam neki  a borítékot.

- Michael már elég nagy ahhoz hogy pénzt keressen magának! - kicsit meglepődtem ezen válaszán hiszen a gyerek még csak 5 éves....azt hiszem. - Neked köszönhetően, - rám bökött majd egy gúnyos mosoly terült el az arcán. - hamar férfivé cseperedett, igazi terrorista lesz belőle.

Elfintorodtam , erre ő nevetni kezdett, majd a kezét az enyémre helyezte.

- Ezzel azt akarom mondani Tate, hogy neked most nagyobb szükséged a pénzre mint nekem. Azt akarom hogy úgy kezdj új életet,hogy úgy érezhessem hogy valamit én is tettem a fiam boldogságáért.

Hát igen. Elég furcsa hogy ennyi idő után csak most volt rám ideje. Igazán felemelő érzés mondhatom. Az a lényeg hogy sokan megfordultak nálam. De ha egyiken sem jöttek volna akkor sem lettem volna annyira magányos. Violet, mióta felébredtem a kómából , mindig mellettem van.Sokat mesélt nekem olyan dolgokról ,amikről én lemaradtam;

Louis-nak annyi.

Pat és Chad újra egymásra találtak.

Egy hétig voltam kómában.

Alison és Zac a történtek után elhúztak innen jó messzire és vettek egy közös lakást New Orlean-ben. Csak a meglátogatásom céljából jöttek vissza Los Angeles-be.

Violet szülei és a Montgomery család közös albérletbe költöztek Andy végett ,de ez nem ment olyan zökkenő mentesen.Folyton csak a viszály megy a két család között, tisztára mint a Romeo és Juliet-ben.

ʟɪғᴇ ᴀғᴛᴇʀ ᴅᴇᴀᴛʜ | ✔Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt