A történet 5 év utáni történéseket boncolgatja, hogy mi is történt a házban élő szellemekkel.
Violet egy 17 éves lány, aki gyógyszer túladagolásban halt meg a házukban. Számtalan szellemmel osztozik a sorsában, például a szüleivel és a ház előző lak...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Madárcsicsergésre ébredtem. Hunyorogva nyitottam ki a szemeimet, bántotta a fény ami a szemben lévő ablakon keresztül telítette meg az egész szobát. Az egész kórtermet kellemes virágillat töltötte be. Napról napra egyre erősödik az illatuk, mintha ezzel arra sarkalnának, hogy erősebbé és élettel telibbé váljunk. De ez elég nehéz ha az az illető akit a világon a legjobban szeretek, kómában van és az életéért küzd. Napok teltek el úgy, hogy egy szemhunyásnyit sem aludtam, csak ültem és Tate kezét fogtam és órákig sírtam. Győzködtem magam hogy minden rendben lesz.
"Minden rendben lesz Tate!Felépülsz és elhúzunk innen."
Vetettem egy pillantást a fiúra. Még nem tért magához. Már egy teljes hete annak hogy lélegeztetőgépre van kötve. Mikor Chad szólt a mentőknek miután meghallotta a pisztolylövés moraját, életveszélyes állapotban szállították be a kórházba. Azóta nem tért magához. Állapota ugyan jobb mint az elmúlt napokban, én mégis vigasztalhatatlan vagyok. Tehetetlennek érzem magam. Hogy nem tehetek semmit annak érdekében hogy felépüljön.
"Nagyon sokat segítesz neki azzal hogy támogatod őt,hogy itt vagy mellette Violet!"
Zac nagyon sokat segített nekem az elmúlt napokban.
Mindig itt volt, amikor úgy éreztem hogy teljesen összetörök, vigasztalt, vagy csak próbált jobb kedvre deríteni, hogy ne érezzem magamat úgy elveszve. Meglepő módon a többiek is gyakran meglátogatták. Hoztak neki virágot, jókívánságlapok sokaságát, főleg Alison, aki magát hibáztatja a történtekért.
" Engem akart megmenteni! Annyira sajnálom Violet, az egész az én hibám! "
Nem hibáztattam. Nem ő volt az aki pisztolyt emelt rá. Hanem a bátyja. Szó mi szó, napokig rettegtem attól hogy Louis egyszer csak felbukkan valahol és lecsap ránk mérhetetlen haragjával. Mikor láttuk hogy mit tett Tate-tel az a szemétláda, Zac abban a pillanatban leütötte egy ásóval amíg a kárörvendéssel volt elfoglalva. De mikor elmondtam Zac-nek a kétségeimet, kuncogott, majd a vállamra tette a kezét.
"Nem fog ne aggódj." - simította meg a hátamat.
Bólintottam majd annyiban hagytam a dolgot.
Azóta napok teltek el. Felálltam, majd a székemet közelebb toltam az ágyhoz. Leültem. Egy ideig csak néztem a fiút, majd majd az ujjaimat összekulcsoltam az övével. - Jó reggelt Tate. - suttogtam oda az "alvó" fiúnak. - Képzeld, apa tegnap meglátogatott téged. - szemem megtelt könnyel. - Nézd még virágot is hozott neked. - biccentettem a fejemmel az asztalán lévő hatalmas virágcsokrok sokaságára. - Mostanában nagyon igyekszik. - egy kis mosolyt próbáltam az arcomra csalni kevesebb sikerrel. - Habár én még a szívem mélyén mindig nem bocsájtottam meg neki, mert úgy érzem még mindig magához akar láncolni.
