A történet 5 év utáni történéseket boncolgatja, hogy mi is történt a házban élő szellemekkel.
Violet egy 17 éves lány, aki gyógyszer túladagolásban halt meg a házukban. Számtalan szellemmel osztozik a sorsában, például a szüleivel és a ház előző lak...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
- Honnan tudja hogy halott vagyok? - kérdeztem miközben a számhoz emeltem a cigarettát. Corelia oldalra billentette fejét, láttam rajta hogy nem bírja a cigaretta füstjét. - Maga is médium vagy mi?
- Nyújtsd ide a kezed! - kicsit félve néztem rá.
- Nyugodj meg, nem bántalak! - kacagott. - Bízz bennem!
Ránéztem kinyújtott kezére, vettem egy mély levegőt majd megfogtam a kezét. A nő hirtelen felsikoltott, majd remegni kezdett. Gyorsan elkaptam a kezemet az övéből. Abban a pillanatban elhallgatott és a remegés is abba maradt.
- Mi a franc volt ez? - kicsit reszketve dobtam el a cigarettacsikket. Cordelia vett egy mély levegőt.
- A neved Violet Harmon. Meghaltál 17 éves korodban drogtúladagolásban. A szüleiddel nem ápolsz túl jó viszonyt, még a halálod után sem. Láttam egy fiút, Tate-et, akihez mély érzelmek fűznek a múltatok ellenére. Van egy sötét titkod, amiről úgy gondolod hogy jobb ha titok marad , de még sem szeretnéd magadban tartani.
Sápadtan hallgattam végig. Ezeket honnan a francból tudja? Ki ez a nő? Egyre jobban úgy érzem, nem kéne bízni benne.
- Honnan tudja ezeket?
- Láttam. Úgy láttam mintha egy kivetítőn néztem volna végig pattogatott kukoricával a kezemben. Láttam mindent. Előttem senkinek nem lehet titka.
Mi ez valami vicc akar lenni?
- Miért hívott ide?
- Megadhatom amire vágytok...szabadságot. Élhetnétek az életeteket, új esélyt kaphatnátok.
-Miért segít nekünk? - karba fontam a karomat. Tényleg, miért segítene nekünk egy vadidegen nő?
- Sokat szenvedtetek. - kicsit lehajtotta fejét majd körülnézett. - Már akkor éreztem a szomorúságot mikor beléptem a házba. Még most is érzem. Düh, szomorúság, félelem, nyomor. Ezen érzelmek egyvelege kering a ház falai között. De volt egy érzelem amin még magam is meglepődtem. - egyenesen a szemembe nézett.- Boldogságot. Benned érzem Violet és abban a fiúban. Ami egy ilyen szellemekkel túlzsúfolt házban elég ritka.
Elmosolyodtam. Tényleg boldog voltam.
- Mi maga? - kérdeztem kicsit kuncogva. - Valami látnok?
- Nem kincsem . - mosolygott majd ő is felnevetett. - Boszorkány vagyok és segíteni fogok. Mindenkin.
* * *
A Cordelia-val való beszélgetésem után úgy döntöttem veszek egy forró fürdőt. Rengeteg kérdés megfogalmazódott bennem. Vajon igazat mondott? Tényleg boszorkány? Segít majd nekünk? Nevetséges. Megráztam a fejemet, hogy elhessegessem a gondolataimat.
- Violet. - hallottam Tate hangját a hátam mögül. Mosolyogva hátra fordultam, de nem volt ott senki.
" Remek most már halucinálok is." - gondoltam magamban majd folytattam a fürdéshez való készülődést.
- Violet.
Megint hallottam. Biztos nem csak az elmém játszadozik velem. Félve néztem körbe. A pince üres volt. Csak én voltam és a sötét.
- Tate? - ha hangom remegett. Elővettem a zseblámpámat, kapcsolgattam de kimerült belőle az elem.
- A francba! - csaptam a földhöz a készüléket. Felnéztem, ijedten ugrottam hátra. A sötétben egy alak kezdett kirajzolódni. Hátrálni kezdtem. Egy magas férfi lehetett. Nem láttam ezelőtt. Ahogy léptem egyet megbotlottam.
- Mi a szar? - idegeskedtem, egy pillanatra el is felejtettem hogy társaságom van. Felnéztem az alak már nem volt. Gyorsan körülnéztem, de csak egyedül voltam, megint. Megkönnyebbülve lélegeztem fel, majd éreztem hogy valaki befogja a számat és magával ránt. Kétségbeesett rángatózásba kezdtem. Kiabálni akartam de nem mertem. Az ereimben megfagyott a vér. A pasas nekitaszított a falnak. Felnyögtem. Egy kis fény szűrődött be a pincébe így láthatóvá vált a férfi arca. Sikoltottam egyet. Egy kicsit torz képű, rövid szőke hajú pasas állt előttem, az arcán gúnyos mosoly ült. Kapálóztam de a fickó igen erősen odanyomott a falhoz. Mozdulni se tudtam.
- Szóval te vagy az öcsikém depressziós cafkája. - nézett végig tetőtől talpig. -Milyen kiábrándító...
Öcsike? Ő lenne Tate bátyja?
- Nem ajánlom hogy sikítozni merj! - fenyegetett majd megmarkolta a torkomat.
Levegőért kapkodtam.
- Ide figyelj kislány - sziszegte. - Tate nem mehet el innen! Nem engedem meg! Itt kell megfizetnie!!
Nyeltem egyet.
- Ha nem hallgattok rám kinyírom azt a ribanc varázsló picsát, aztán lemészárolom az egész Andrews családot! Megértetted?
Bólintottam, szememből folyt a könny. Egy pisztolyért nyúlt majd a fejemhez tartotta. Ijedten rúg kapálózni kezdtem, majd sikerült annyira kiszabadulnom a karjai közül hogy elvegyem tőle a pisztolyt. A fegyver után nyúlt, reszketve húztam meg a ravaszt. A pasas eltűnt. Halk puffanást hallottam. Valakit eltalált a golyóm. Közelebb mentem hogy ki az.
- A francba! - kétségbeesetten rogytam a földre, hogy elszorítsam a vérzést.
