A történet 5 év utáni történéseket boncolgatja, hogy mi is történt a házban élő szellemekkel.
Violet egy 17 éves lány, aki gyógyszer túladagolásban halt meg a házukban. Számtalan szellemmel osztozik a sorsában, például a szüleivel és a ház előző lak...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mióta az új lakók beköltöztek hozzánk, a csendes kis kísértet járta házból, hangos és felettébb idegesítő ház lett.
Órákon keresztül azon veszekedett Vanessa ( az anyuka) és az idősebbik fiú Zac, hogy nem szeretne egy szobát a kistestvérével mert az szégyent hozhat a hírnevére a lányoknál, ha az öcsével hál. Ugyan a nő nem hagyta magát és azon erősködött hogy milyen jó lenne hogyha kicsit közelebb kerülnének Thomas-sal, de erre csak sértődött horkantás volt a válasz.
Nagyon megváltozott a világ 2011 óta. Eddig is volt egy két elkényeztetett kölyök a világon, de még nem volt szerencsém egyhez sem, hála az égnek. De ez az Andrews család maga a komédia. Mint valami elfuserált elit társaság, akik mindenben a legjobbat és a legtöbbet akarják és ezt az orrod alá is dörgölik. Olyan életük van, amiről az átlag ember álmodni sem mer. Ez épp ilyen család.
A fiú Zac olyan lányokat hozott ide az elmúlt két nap alatt hogy én mellettük Samara Morgan-nek éreztem magam. Sose érdekelt túlságosan a divat, nem követtem figyelemmel az új trendeket és nem is sminkeltem magamat sosem. Nem vágytam nagy figyelemre, csak egy kis magányra, menedékre. Thomas az 5 éves srác olyan mint egy kis herceg. Minden jóval elhalmozzák legyen az laptop vagy X-BOX vagy akár egy virtuális asztal, amit még én csak most látok először, neki pedig olyan volt minthogyha csak egy tábla csokit kapott volna a szüleitől. Vanessa és John a szüleik pedig már javában tervezgetik az udvaron a pavilon lebontását, ami Moira-ra nézve kicsit kellemetlen vagy éppenséggel Tate anyjára Constance-re. Láttam a terveket az asztalon az új udvarról, ahol be lesz iktatva egy sziklakert egy kis szökőkúttal, egy kosárlabdapálya Zac kérésére és végezetül egy bazi nagy medence, ami hátul foglalja majd el a helyet.
Elborzadtam a tervrajzok láttán és nem bírtam felfogni, hogy miért nem teszünk valamit annak érdekében, hogy az Andrews család elhúzza a csíkot. Chad szerint azért nem mert túl unalmas hogy hamar kiűzzük az új tulajokat a házból, megvárjuk még szépen beilleszkednek és akkor támadunk rájuk. Jót nevettem ezen a kijelentésén, de nem vettem komolyan a dolgot hiszen Chad amikor csak teheti ugrat engem és ott van az a kis csillogás a szemében ami a hazugságot takarja. Moira pedig azt mondta hogy a szellemek kezdenek belefáradni abba hogy elűzzék az itt lakókat ezért maradnak.
Ezt nem fogadhatom el.
Nem fogadom el.
Lassan tényleg csak rabok leszünk ezen a helyen....
Most is itt ülök tétlenül a sötét pincénkben, mint aki arra vár hogy az új lakók egyszer csak fogják magukat és itt hagyják ezt a helyet. Magyarázatra van szükségem. Sok mindenre nem kaptam választ mostanában. Ideje kézbe vennem a dolgokat!
Felálltam a kis rozoga hintaszékből, felszaladtam a lépcsőn majd egyenesen át a nappalin a bejárati ajtóig, kinyitottam, majd becsuktam magam után. Kicsit hezitáltam majd bekopogtam az ajtón eljátszva hogy még csak most érkeztem. Csengetni akartam de leszerelték, biztos azért mert valami modernebbet akarnak. Szememet forgattam, majd újra kopogni kezdtem. Halk lépteket hallottam odabentről. Kinyílt az ajtó. Vanessa állt előttem szélesen mosolyogva, összekulcsolta karját maga előtt.
