A történet 5 év utáni történéseket boncolgatja, hogy mi is történt a házban élő szellemekkel.
Violet egy 17 éves lány, aki gyógyszer túladagolásban halt meg a házukban. Számtalan szellemmel osztozik a sorsában, például a szüleivel és a ház előző lak...
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
Csak ültem a vendégszobában és az elmúlt hetek eseményein agyaltam. A ház a feje tetejére állt. Nagyon furcsa hogy mostanában nem hallok semmit anyáék felől, hogy nem is kerestek engem, legalább is anya. Hát ami apát illeti; őt én nem keresem. Nem tudok a szemébe nézni a történtek után. Hogy őszinte legyek, egy kicsit félek tőle. A rémálmaimban folyamatosan előjön az hogy bánt engem vagy esetleg másokat és ez félelemmel tölt el. Tate-en nem tudok kiigazodni. Először lassan elkezd közeledni felém majd hirtelen, amikor nem számítok rá, akkor pedig ellök magától.
Ami pedig engem illet ; megöltem valakit. Most pedig feszengve arra várok hogy mikor jön elő. Mert ha el akarja hagyni a házat és nem sikerül neki, amiben 100%-ig biztos vagyok, akkor sejteni fogja hogy valami gáz van. Mi van ha emlékezni fog mindenre? Hogy hogyan halt meg?Azzal együtt pedig arra hogy én végeztem vele? Magamra húztam egy paplant ugyan is egy kissé hideg lett a pincében.
Az ajkamba haraptam, majd lehunytam a szememet.
Miért ennyire bonyolult a helyzet?
* * * *
Hideg és sötét van.
A madarak is elhallgattak már.
Síri csönd van.
Kinyitottam a szememet.
Döbbenten néztem a körülöttem lévő teret.
Egy temetőben voltam.
Ijedten felálltam, majd csak akkor vettem észre hogy én is egy sírnál állok.
Lenéztem a fehéres, kopott sírkőre.
"Violet Harmon" - olvastam hangosan.
Hátrálni kezdtem, majd hirtelen nekimentem valakinek.
Hátranéztem.
Apa állt ott előttem csurom véresen.
Sikítani kezdtem ahogy a torkomon kifért.
Rohanni kezdtem az ellenkező irányba.
Éreztem hogy visszarántanak, így felkaptam egy faágat a földről és védekezés képen az illető nyakába állítottam.
