ʟɪғᴇ ᴀғᴛᴇʀ ᴅᴇᴀᴛʜ | ✔

♢ Elengedni a múltat ♢

V i o l e t

Ahogy Tate a szárnyai alá vett, egy kicsit megnyugodtam. 

Még sosem volt ilyen borzalomban részem, hogy a puszta kezemmel így véget vessek valaki életének.

- Jobban vagy? - törölgette le az arcomról a maradék vért. 

A kérdésére a választ igazából én magam sem tudom. Nem tudom megfogalmazni hogy most mi zajlik bennem. Kicsit megijedtem, ahogy a semmiből bukkant elő a lány és őszintén szólva csak védekezni akartam. Úgyhogy ha úgy vesszük tiszták voltak a szándékaim. Vagy nem? 

Felnéztem Tate-re aki még mindig várja a válaszomat, kicsit türelmetlenül. - Jobban. - bólogattam egy kicsit bizonytalanul. - Most mi legyen vele? - mutattam a holttestre.

- Egyszerű. - odasétált a lányhoz majd lassan felemelte, közben felém fordította egy kicsit a fejét. - Először is megvárjuk még vége nem lesz ennek az idióta bulinak. - mutatott fel az emeletre.
- De nem lesz furcsa hogy a szülinapos csak így eltűnt? Zac biztos keresni fogja!

Tate közben betette Alison holttestét a koszos kádba ami lent volt a pincében. Mikor ideköltöztünk és betörtek hozzánk, akkor ebbe a kádba akartak belefojtani engem. De Tate már akkor is segített nekem. Már az elejétől fogva. 

A fiú fogott egy plédet majd Alison-ra terítette. Idegességemben a körmömet rágtam. A plédet rögtön átitatta a vér. Elfordítottam a fejem és átkoztam magam amiatt hogy megöltem őt. Egy kicsit sem megnyugtató az sem hogy tudom, hogy nemsokára majd megjelenik a lány mit sem sejtve, majd mikor el akar menni a házból, nem tudja majd elhagyni. Nem könnyű így élni, jól tudom. Néha azt kívánom bárcsak ne ragadtam volna itt. De ha most belegondolok, rengeteg veszteséggel járt volna. Mondjuk így is sokat vesztettünk és itt raboskodunk ezen a helyen. Itt senki sem boldog, ha igen a ház ellene fordul. Ezt már megtanultam és meg is tapasztaltam, ahogy majd ez a lány is. Ez a ház nem kegyelmez senkinek, ahogy nekem sem.

- Szóval megvárjuk még lecseng ez a kóceráj. - állt elém majd karba tette a kezét - Aztán kimegyünk és eltemetjük valahol a kertben.

- Nem hiszem hogy ez jó ötlet. - ráztam meg a fejem majd felfelé mutattam. -Láttad már az udvart?

- Igen láttam.

- Ha szerencsénk van, felássák majd az egész kertet és megtalálják!

Idegesen megvakarta a tarkóját, majd leült a lépcsőre. Leültem mellé majd ránéztem. Láttam rajta hogy erősen gondolkozik a következő lépésen. Nem neki kéne ezen rágódna hanem nekem. Rátettem a kezemet a térdére. Éreztem hogy az egész teste megremeg, de az arca még mindig elmélyült volt.

- Én okoztam ezt - még mindig nem nézett rám, de én folytattam - én is fogom rendbe hozni, amennyire ezt rendbe lehet. Nem kérem hogy segíts nekem és nem is várom el.

Felálltam majd otthagytam. Egyszer még hátrapillantottam, de meg sem moccant, csak ült és bámult maga elé. Megráztam a fejem majd a kádhoz siettem. Kitakartam a lányt majd vettem egy mély levegőt. Megpróbáltam kivenni a kádból, de elég röhejesen rángattam a holttestet. Mivel a buli véget ért és szerencsésen kinyomoztam hogy Zac holtrészegre itta magát így nem is nagyon fecsérelte az idejét a barátnője keresésére, így volt egy kis időm addig még kijózanodik és addig még a lány szelleme meg nem jelenik. Ezért úgy döntöttem most kell cselekednem ha már megtörtén a baj, így megpróbáltam kivonszolni Alison-t a kádból eredménytelenül.

- Mondtam hogy segítek! Hihetetlen hogy milyen makacs vagy! - megrezzentem mikor Tate hirtelen eltolt onnan majd kézbe vette a lányt.

- Mit keresel itt?

Nem válaszolt csak elindult a lánnyal. Szememet forgattam majd követni kezdtem. Útközben magamhoz vettem egy ásót, mert úgy véltem szükségünk lesz rá. Kimentünk a kertbe, gyorsan szedtük a lábunkat, nehogy lebukjunk. Elhaladtunk a félkész kosárlabdapálya mellett, majd ahova a sziklakertet tervezték ott megálltunk. Furcsán néztem Tate-re, aki letette Alison-t majd kitépte a kezemből az ásót. Elkezdett ásni én pedig leültem a halott mellé. Csak néztem a letakart testet.

- Most már kár rajta rágódnod. - felkaptam a fejemet a fiú hangja hallatán. - Már nem tehetsz semmit.

Nem tudtam mit válaszoljak erre. Igazából nem ismertem ezt a lányt és szerintem nem is kedveltük volna egymást, de még is az a tudat hogy csak így elvettem az életét, megrémített.

- Tudom hogy most azon rágódsz, hogy a te hibád hogy biztos volt családja és barátai, akiktől most elragadtad őt, de túl kell lépned ezen. Nézd csak! - lehajolt, majd valamit elkezdett kihúzni a föld alól. 

Feltápászkodtam majd lementem Tate-hez, hogy megnézzem hogy mit akar mutatni. Egy rongyos ruhadarabot húzott ki a földből, majd a kezembe nyomta. Először furcsán néztem rá, hogy mi ebbe olyan különleges. Nagyot néztem. A szemem könnybe lábadt. Ez az én felsőm. Ez volt rajtam amikor meghaltam. Elejtettem a ruhadarabot majd kimásztam a gödörből. Leültem majd felhúztam a térdemet. Éreztem hogy felgyorsult a lélegzetem csak úgy kapkodom a levegőt. Sírni akartam, de megmarkoltam a térdemet és próbáltam visszatartani a könnyeimet.

- Amikor rosszra fordultak a dolgok - Tate letette az ásót majd felvette a ruhát a földről. - Úgy gondoltam, elhozom a testedet a házból, abból tanulva hogy milyen rosszul fogadtad ezt az egész szellemes dolgot. Nem akartam hogy látnod kelljen még egyszer és átéld azt amit akkor átéltél.

Megfogta a lányt majd lassan letette a gödör mélyére. Kijött majd talpra állított. Kezembe nyomta a felsőmet.

- Az a Violet aki ebben a gödörben nyugszik sok fájdalmat élt át. Rengeteget. Erős lány volt, de a világ borzalmai megtörték őt. - sírni kezdtem ő pedig magához húzott. Szorosan átöleltem. Igaza van. Elbuktam a világ borzalmai letaszítottak a szakadék mélyére.

- De - folytatta - el kell őt engedned. El kell engedned hogy újjászülethess. - eltávolodott tőlem és megfogta a kezemet amiben a felsőmet szorongattam.

- Meg tudod tenni Violet. Hidd el könnyebb lesz.

Vettem egy mély levegőt majd a "sír" elé álltam. Hagytam hogy a könnyeim legördüljenek az arcomon. Nyeltem egyet.

- Ég veled Violet... - suttogtam majd bedobtam az egyik részemet a koporsómba amit örökre lezártam, majd eltemettem.