A történet 5 év utáni történéseket boncolgatja, hogy mi is történt a házban élő szellemekkel.
Violet egy 17 éves lány, aki gyógyszer túladagolásban halt meg a házukban. Számtalan szellemmel osztozik a sorsában, például a szüleivel és a ház előző lak...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
- Itt jönnek! - ujjongott Alison, aki a hír hallatán hogy Cordelia ma visszajön, egész nap csak az ablakban ücsörgött és várt, hátha megérkeznek.
A ház nappalijában kisebb csapatokban összegyűltek a ház szellemei - Anya és apa egymás mellett álltak, kezüket összekulcsolták, közben néha lopva vettetek egy pillantást rám és az engem átkaroló Tate-re. Apa kissé szúrós szemmel, amire csak egy szemforgatás volt a válaszom, anya pedig egy kicsit megkönnyebbülve mért minket végig tetőtől talpig. Mellettük Noora és Charles Montgomery álldogáltak, közben a nő karjaiban lévő Andy-t csitítgatták, aki ma elég rosszkedvű volt valamilyen oknál fogva. Chad és Pat a fotelekben foglaltak helyet, habár közben fenyegető pillantásokat vetettek egymásra, amin kicsit elmosolyodtam. A két nővér pedig egymás mellett álltak mint a jégcsap meg sem moccantak. A két ikerpár pedig körbe körbe rohangáltak a nappaliban. Az ugrándozó Alison és a kissé megszeppent Zac, Hayden - Travis-Moira csapathoz társultak, akik kicsit hunyorogva nézték a két fiatal túlcsorduló örömét. Csak hárman hiányoztak. Boo ; aki úgy döntött hogy nem vesz részt Cordelia fogadásában. Thaddeus ; aki a házban marad - és Louis. Neki nem tudom mik a szándékai és azt akarja hogy Tate vele bűnhődjön. Csak azt nem értem hogy mit tett a fiú, hogy Louis ily módon büntetni akarja. Erre a kérdésre még nem kaptam választ. De most ez érdekelt a legkevésbé, ha végre kijuthatunk innen, elmegyünk és új életet kezdünk. Igazán megérdemeljük ennyi kín után, amit ebben a házban átéltünk. De voltak jó dolgok is. Megismerhettem őt. Ez az amit sosem fogok bánni. Még a legszörnyűbb napjaimon is képes volt mosolyt csalni az arcomra. Sok évet elpazaroltam, mire rájöttem hogy mennyire fontos nekem és végre lehetőségünk adódik arra hogy együtt legyünk. Az ajtó kinyitódott. Kissé visszatartottam a lélegzetem. Tate megszorította a kezemet. Felnéztem rá. Az arca sugárzott a boldogságtól, ami melegséggel töltött el. Először Thomas, Zac kistestvére szökdécselt be a nappaliba. Kezében egy hatalmas szatyrot lóbált. De amilyen hamar érkezett, úgy már el is tűnt a konyhában.
- Ah, na ezt már szeretem! - lépett be a házba Cordelia ragyogó mosollyal az arcán,majd észrevette a kis csapatunkat,azokat a szellemeket akik már alig várták hogy elhagyják ezt a helyet.Ránk mosolygott,majd folytatta. -Már untam azt a fehér kórtermet!Olyan volt mintha az örökkévalóságig ott kellett volna raboskodnom,de ma végre véget ért.-ekkor rám kacsintott majd lehuppant a kanapéra közvetlenül Pat mellé aki ijedtében kicsit arrébb szökkent.
- Kérsz valamit inni drágám? - Vanessa amint belépett az ajtón, egyből beszaladt a konyhába hogy hozzon valamit a vendégüknek.
- Igen, egy kis tea jól esne! - mosolygott majd Zac felé nézett aki nem bírta letörölni a vigyort a képéről. Nem hibáztatom. Én is legszívesebben a nyakába ugrottam volna. Aztán eszembe jutott. Miattam került kórházba. Mikor felém fordult és rám mosolygott az ajkaimmal egy "kérlek bocsájts meget" formáltam.
