ʟɪғᴇ ᴀғᴛᴇʀ ᴅᴇᴀᴛʜ | ✔

♢ Kétségbeesett sikoly ♢

V i o l e t

Soha nem éreztem magam ilyen tehetetlennek és üresnek. 

Cigit egy újabb és újabb száll követte, egyszerűen nem bírok leállni. Csak bámultam az előttem lévő lépcsősorokat és azon tűnődtem hogy hogy van-e ennél rosszabb. A bennem tátongó űrt semmi nem tölthette be. Összekuporodtam a lépcsőn, felhúztam a térdem majd átkaroltam. 

Magamra maradtam. 

Kissé lehajtott fejjel hallgattam a körülöttem lévő kisebb zajokat. Egy légy zümmögése vagy egy egér cincogása is kisebb örömöt okozott volna. De nem hallottam semmit, halálos csend van. Akkor éreztem magam ilyen magányosnak amikor Tate-et elküldtem. Azután minden más lett. Azt hittem az volt életem legjobb döntése hogy elengedtem őt. De nem így lett. Minden rosszra fordult. 

Mi lett belőlünk? 

Úgy éreztem, elvesztettem mindenkit. Anya a beszélgetésünk után nem hiszem hogy szívesen látna főleg amiatt, amiket a fejéhez vágtam. Apát én nem akarom látni. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy megváltozott. Szeretem őt, de most ő az akitől bevallom, kicsit félek. Tate pedig....magamra hagyott. Nem tudom miért és hogy mi okból, mert azt nem indokolta meg. A múlt már nem kifogás. 

Térdemre hajtottam fejem. Hangos zokogásba kezdtem. Úgy éreztem hogy a fájdalom hatalmas súlyként nehezedik rám. Olyan volt mintha az univerzum direkt űzne gúnyt az életemből. Pedig sosem voltam az a lány, aki túl sokat agyalt az élet dolgain. Mikor elestem, fogtam magam és felálltam. De most úgy érzem képtelen vagyok felállni a földről. Elvesztem. 

Mikor az Andrews család összes tagja elhagyta a házat ( azt hiszem Zac kosáredzésre ment, Thomas pedig a szüleivel körbenéznek a városban ) fogtam magam és kijöttem abból a sötét pincéből. Magamhoz vettem egy lenge virágmintás ruhát és egy sárga poncsót egy krémszínű harisnyával. Úgy döntöttem, hogy igenis elmegyek fürödni, amíg a tulajok vissza nem érnek. Felcsatoltam a hajam majd megengedtem a fürdővizet. Levettem a ruháimat majd beszálltam a kádba. Hátradőltem, majd lehunytam a szemem. Minden gondolatomat ki akartam űzni a fejemből. Vettem egy mély levegőt majd a víz alá merültem. Éreztem ahogy az orrom megtelik vízzel. 

Válaszok kellenek. Nem hagyhatom annyiban a dolgokat. Ennél már csak rosszabbra fordulhatnak az események és ennek megelőzése érdekében muszáj információhoz jutnom. 

Kinyitottam a szememet. Ijedten ültem fel. Tate-t láttam ahogy engem néz, azzal a kifejezéstelen arccal mint amikor először találkoztam vele a történtek után. De mikorra felültem, már nem volt ott. Biztosan hallucináltam az oxigénhiány miatt. Kiszálltam a kádból,körbecsavartam magamat a törülközőmmel. A szemben lévő tükörbe néztem. Szemeim pirosra voltak dagadva, amiért kinyitottam a szememet a víz alatt, az arcom sápadt volt, hajamból csurgott a víz.

"Szedd össze magad Violet" - gondoltam magamban a tükörképemet nézve. Összecsaptam a tenyerem majd kinyitottam a fiókos szekrényt, ami a tükör tartozéka volt. Még sosem láttam ennyi fiókot egy helyen. Megcsóváltam a fejem, majd elkezdtem keresgélni egy hajszárító után. Ahogy kutattam belebotlottam egy kis dobozkába, ami még az enyém volt amikor ideköltöztünk. Felnyitottam a doboz tetejét majd felsóhajtottam. Azt hittem hogy az új lakók majd kidobják, hiszen nekik tökéletes életük van. Nincs szükségük arra hogy kárt tegyenek magukban. Kivettem a dobozka belsejében lapuló pengét majd a karomhoz emeltem. 

A tükörbe néztem. Láttam őket. Anyut aki apa karjaiba omlik sírva, mit sem sejtve hogy mi lett a férjéből és Tate-et aki szomorúan nyugtázza hogy megint megteszem. Megráztam a fejemet hogy eltűnjenek, de anélkül is tudtam hogy itt sincsenek. Csak a képzeletem játszik velem hogy bűntudatot keltsen bennem. Lehunytam a szemem, vettem egy mély levegőt, majd egy határozott mozdulattal húztam egy vízszintes csíkot a karomon.

* * * 

Egy hete hogy nem hallottam se a szüleim sem pedig Tate felől. Nem is kerestem őket, de úgy látszik ők sem szeretnének engem. 

Az új lakók már javában berendezkedtek. Már elkezdték a kosárlabdapálya és a medence építését. Undorodva néztem hogy mit művelnek a szép udvarból, de mivel nem tehetek semmit csak tétlenül nézem az eseményeket. Zac az elkényeztetett srác aki eddig minden nap más cafkát hozott a házba, most hirtelen stratégiát váltott. Már múlt hét óta csak egy lány jár hozzá, valami Alison azt hiszem. Fontos lehet neki a lány mert már egy ideje ismerik egymást de még Zac nem tette meg az első lépést. Nem is nagyon érdekelt a dolog, inkább azon agyaltam, hogy hogyan lehetne az Andrews family-t kiűzni ebből a bolondok házából, úgy hogy az itt lakó szellemek ne szerezzenek tudomást róla. Az előző kísérletem balul sült el. Lehet hogy annyiban kéne hagynom a dolgot? 

Vállat vontam majd apa hajdani dolgozószobájába siettem. Reménykedtem benne hogy a régi dugi helyemen még találok néhány cigis dobozt. Mikor a szoba elé értem lefagytam. Most hirtelen nem tudtam hogy kéne reagálnom. Hátat fordítottam.

- Ne Violet, várj ! - kapta el a karomat.

- Rendben várok. - téptem ki a kezemet a szorításából. - De csak akkor ha elmondod végre hogy mi folyik itt!

Apa vett egy mély levegőt.

- Miután anyád meghalt és Tate-tel szakítottatok, - kezdte majd egy lépést tett felém. - megkért hogy kezeljem őt a történtek ellenére. Visszautasítottam. Mondtam neki hogy hagyjon minket békén vagy olyat teszek amit még én is megbánok...

Nyeltem egyet.

- Miért okoztad azokat a sebeket Tate testén? - vágtam a fejéhez.

- Akkoriban még nagyon mérges voltam rá, - szemebe nézett - ahogy most is.

- Ez nem válasz a kérdésemre!

- Addig addig erősködött hogy újra kezeljem, amíg bele nem egyeztem, de csak azzal a feltétellel hogyha egy kicsit bűnhődik is a tettei miatt...

- Neked nem volt elég az hogy elküldtem igaz? Bántottad....mi...mikor is kezdődött ez az egész?

- Egy hónappal a történtek után..

- Jézusom apa! - könnyek szöktek a szemembe, egyszerűen nem bírtam felfogni amit hallok.

- Kicsim, - hallottam elcsukló hangját - bár visszacsinálhatnám az egészet...

- Akkor miért mondtad Tate-nek hogy hagyjon békén? Miért hazudtál nekünk éveken keresztül?

Apa közelebb jött hozzám,majd megpuszilta a homlokomat.

- Tudom hogy nehéz megemészteni amit most hallottál, de meg kell értened miért tettem ezt...

Ellöktem magamtól majd kifutottam a szobából.

- Violet! - hallottam hogy apa idegesen felborította az asztalt, de én nem törődtem semmivel. Csak futottam a fürdőszoba felé hogy újra megtegyem. Hogy egy újabb véres csík szülessen a karomon.