A történet 5 év utáni történéseket boncolgatja, hogy mi is történt a házban élő szellemekkel.
Violet egy 17 éves lány, aki gyógyszer túladagolásban halt meg a házukban. Számtalan szellemmel osztozik a sorsában, például a szüleivel és a ház előző lak...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Zac... - suttogtam az alvó fiú fülébe.
Lassan kinyitotta a szemét majd mikor meglátott, mint aki szellemet látott, riadtan ugrott egyet.
- A szüleid nagyon aggódnak érted! - levettette magáról a takarót majd odacsusszant az ágy szélére. - Miért nem mész haza?
- Haza fogok menni. - mosolyogtam, közben pedig felé nyújtottam a kezem. Először csak bámulta a kezemet, majd kérdőn nézett rám.
- Haza megyek ,csak előbb mutatnék neked valamit. - belenéztem mogyoróbarna szemébe. - Meg kell bíznod bennem.
Kis ideig hezitált, majd a kezét az enyémbe csúsztatta. Halkan, látszatot nem keltve, hogy a szülei észre ne vegyenek, kilopóztunk a házból. Már nagyon sötét volt és hideg. Mi halottak erre is immúnisak vagyunk. Az út közben egy árva szót sem szóltunk egymáshoz. Egészen a ház mögötti sziklakerthez vezettem. Tudom nem helyes amit most tenni fogok. Nem így beszéltük meg. Úgy döntöttem a kezembe veszem az irányítást. Szeretem Zac-et és nem akarom elveszíteni. Most nem, amikor szükségem van rá.
- Mit akarsz mutatni? - kérdezte majd zsebre dugta kezeit.
- Mit látsz itt? - lábammal kicsit megpaskoltam az igen csak feltúrt földet.
Megvakarta a tarkóját. - Mit kéne látnom?
Körülnéztem majd a mögöttem lévő fához léptem, aminek tövében egy kicsit nyúzott ásót véltem felfedezni. Felvettem majd a fiú kezébe nyomtam. Értetlenül nézett rám majd visszaadta a kezembe az ásót.
- Mi van a föld alatt? - vészjósló tekintete szinte áthatolt rajtam.
- Nyugi bébi, ez csak egy kis föld! - forgattam a szememet.
Kicsit feszengve elkezdte lapátolni a földet. Kis idő után a fiú ijedten dobta el az ásót.
-Mi a szar...? - el akart futni de elesett. - Te megöltél valakit??
- Nézd meg közelebbről.- suttogtam majd éreztem hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon.
Zac rémült arccal a gödörhöz kúszott majd meglátta azt amit még én is most látok először a halálom óta. A holtestemet.
- Jézusom! - ordította majd gyorsan feltápászkodott. - Mi vagy te?
A mutatóujjamat az ajkamhoz emeltem. A fiú megrázta a fejét majd futni kezdett de egy gyors mozdulattal elálltam az útját és a kezemben lévő ásóval fejbe vágtam. Zac halk puffanással ért földet. A kezem remegett. Lélegzetem elakadt. Nem akartam hogy minden így érjen véget. Letérdeltem elé, majd a fejét a combomra helyeztem. Letöröltem a könnycseppeket az arcomról, majd a kabátom belsejéből előhúztam egy kést. A fiú még ébren volt, szemei könnybe lábadtak és kegyelemért könyörögtek. Lehunytam a szememet.
- Szeretlek.... - suttogtam majd a kést a mellkasába mártottam újra és újra....amíg a szemei le nem csukódtak.
