A történet 5 év utáni történéseket boncolgatja, hogy mi is történt a házban élő szellemekkel.
Violet egy 17 éves lány, aki gyógyszer túladagolásban halt meg a házukban. Számtalan szellemmel osztozik a sorsában, például a szüleivel és a ház előző lak...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Teljesen összezavarodtam.
Annyi év után most először érzem azt hogy tényleg valami olyat tettem, ami megbocsáthatatlan és következményeket vonhat maga után. Nem így terveztem azt az estét. Sőt terveznem sem kellett volna. Csak magammal szúrtam ki, hogy a rég összeforrt sebeket újra felszakítottam.
Azt hittem minden simán megy majd - pókerarccal bámulunk majd egymásra, a szemünk se rebben. Nem törődünk a múlttal hanem rögtön a lényegre térek és kiszedem belőle hogy mire jó ez neki amit az apámmal csinálnak.
De nem.
Amint megláttam összetörtem, panaszkodtam neki majd amikor eleget lelkiztünk, megcsókolt, én persze hagyom magam miért is ne. Erre megjelenik az anyám vészjósló tekintettel, amitől még mindig emészt a bűntudat, ráadásul nem kaptam választ a kérdéseimre, Tate nem tudta elmondani a teljes sztorit úgyhogy valószínű hogy vissza kell mennem hozzá. Most itt vagyok a szobában, az ágyon összekuporodva hallgatom a Fuck the World című számot a Hollywood Undead-től és azon agyalok mi legyen a következő lépés.
* 1.* Lemegyek és tisztázom a dolgomat anyánál ( ha emellett döntök valószínű hogy rá fog kérdezni apára, amiről még inkább nem szeretnék beszélni. )
* 2.* Lemegyek Tate-hez és beszélek vele ( a történtek után biztos nem fog előjönni hiszen őt is váratlanul érte a dolog, ha pedig mégis újra találkozunk akkor biztos nem tudnék egy árva szót se szólni. )
* 3.* Itt maradok a szobámban és adok magamnak egy kis gondolkodási időt. ( nagyon hajlok a felé hogy ezt válasszam de ha így teszek akkor még rosszabbul érezném magam. )
A döntésképtelenségem közepette ismerős hangokra lettem figyelmes. Lehalkítottam a zenét és füleltem.
Van valaki a konyhában. Ez azért is furcsa, mert ez a ház nagyon csöndes szokott lenni. Mivel a házat nem vásárolták meg így csendben kell maradnunk nehogy feltűnést keltsünk hogy van valaki a házban. De most mégis zajt hallok a konyhából. Láthatatlanná válva, kiosontam a szobámból és lementem a földszintre.
- Erre jöjjenek! - hallottam Marcy az ingatlanos hangját. Ő adta el a házat nekünk is mikor ideköltöztünk a családommal. Elfelejtett beszámolni nekünk a sok tragédiáról ami itt történt. Lehet ha tudomást szereztünk volna a ház múltjáról akkor lehet hogy elköltöztünk volna máshová. Talán jobb is lett volna. Most pedig egy újabb családot próbál becsalogatni ide, akik nem is sejtik hogy mi lesz velük, ha úgy döntenek hogy megveszik a házat.
- Eddig hogy tetszik a ház? - mosolygott Marcy a leendő tulajokra.
- Nos John? - nézett a nagy magas férfira a szőkés hajú nő. - Nekem tetszik ez a ház. Mindig is ilyen régies házra vágytam, egy kis sziklakerttel és szökőkúttal! - áradozott. Grimaszoltam egyet. Kik ezek? Multimilliárdosok?
