Taken [Liam Payne] BEFEJEZETT

2.évad 11.rész

Zoe Marceau

                  

A lányoknak elmeséltem mindent, hogy kerültem az ügynökséghez milyen a munkám hol élek. Austin-t próbáltam kihagyni a mondandómból. Eadlyn gyilkos szemekkel lesett a szoba végéből én pedig próbáltam figyelmen kívül hagyni és a lányokra illetve Liamre figyelni. Megtudtam, hogy Lou Eadlyn anyukája és a szőke csöppségé is. Eadlyn és Lux nem édestestvérek de Eleanor szerint a kapcsolatuk felhőtlen. Azt is megtudtam, hogy Lux, Abby és Harry keresztlánya és a sötét bőrű nő, Caroline kislányának Zayn a keresztapja.

A szemem rögtön odarebbent amikor Liam csupasz háta került a látókörömbe. A lapockái mozogtak, ahogy lehúzta magáról a pólóját majd hanyagul a földre dobta. Vigyorogva ingattam a fejem. Van, ami sosem változik. A nap keleten kel és nyugaton nyugszik, Liam pedig sohasem lesz képes maga után felvenni a pólóit.

Mikor felém fordult akkor láttam meg tetoválásait nem mintha eddig nem vettem volna észre a többit a kezén, de egy különösen megragadta a figyelmem. A szíve fölé volt varrva egy szó. Mikor közelebb jött, - mert észrevette, hogy nézem - kitágult a szemem realizálva, hogy mi is van odaírva.

- Magadra tetováltattad a nevem. - suttogtam elképedve. A szíve fölé volt a becenevem tetoválva: Zozo.

- Még szép. - horkantott mintha ez teljesen természetes lenne.

- Miért? - kérdeztem, míg követtem a szememmel ő pedig leült mellém a kanapéra.

- Nem egyértelmű? - vigyorodott el a kis nevető ráncai előtűntek a szeménél.

- De. - mormogtam. Most én is mutassam meg a sajátomat? Leplezzem le magam, hogy milyen szerencsétlenül bizakodtam?

A bal kezemen lévő óra vastag csatjához nyúltam, hogy levegyem magamról és felfedezzem az elegánsan írt Liam tetoválásomat. Liam nem is figyelt, először de amikor az órám súlyos koppanással a földre esett annak a helyére vezette a tekintetét.

Két kezébe fogta a csuklómat majd ragyogó mosollyal ajándékozott meg.

Austin nem tudja, hogy ez itt van senki sem tudta eddig. Az órámat sosem veszem le előtte, terveztem, hogy leszedetem, de még sosem vettem rá magam.

- A nevem. - suttogta elbűvölve, míg a kusza vonalvezetést követte a csuklómon. - Mikor csináltad? - suttogva kérdezte, míg elragadó mosolya ajkán játszott.

- A 2 éves évfordulónkkor. - suttogtam és egy szomorú mosollyal felnéztem rá.

Liam csak nézett szeme a szám és az én tekintetem között cikázott. Aztán hirtelen előrehajolt és megcsókolt.

Először azt hittem, hogy csak egy puszit ad aztán leesett, hogy nem egy „ártalmatlan" szájra pusziról van szó.

Tudtam, hogy el kéne löknöm magamtól, hogy elkell löknöm magamtól! De Liam még sohasem csókolt így vagy csak túl rég volt, hogy emlékezzek rá. Liam ajkai puhán érintették az enyémet a távolból pedig izgatott huhogásokat hallottam.

Mikor a taps is felhangzott észhez tértem és elváltam Liamtől csak azért, hogy utána a nyaka hajlatába temessem kipirult arcomat amint rádöbbentem, hogy mindenki minket nézett a szobában.

Hallottam Liam mély kuncogását, ahogy közelebb húzott magához így szinte már az ölében ültem. Tudtam, hogy hibát követtem el mégsem voltam képes letörölni az ajkaimra kúszó vigyort.

***

Minden elismerésem a fiúknak. Ők aztán tudnak show-t csinálni. A színpad előtt álltam a lányokkal a koncert alatt, amit végig ugráltak és énekeltek. Némelyik résznél próbáltam csatlakozni hozzájuk, de még régen leszoktattam magam Liam zenéjének hallgatásáról.