Taken [Liam Payne] BEFEJEZETT

2.évad 2.rész

Most van elegem.

Egy hete vagyok itthon.

Egy hete hagyott magamra Zoe.

Egy hete hogy a hálószobánk plafonját bámulom. Vagyis már csak az én hálószobám. A könnyeim az első 4 napon elapadtak. Hihetetlen, hogy milyen hamar magamba zuhantam. Nem eszek nem alszok, egyre csak kattog az agyam. Hol rontottam el?

Talán ott, hogy nem foglalkoztál vele te barom.

Szuper már magamba is beszélek, ez egyre jobb lesz. Nem akarok így tovább élni. A magány felemészt és már megint szarul érzem magam. Nem mintha a fojtogató csend a házban szűnni akarna. Utálom ezt a csendet. Vissza akarom kapni a menyasszonyomat. De mit tehetnék, látni sem akar és tudom, hogy ez az én hibám.

A telefonom hangos csörgése szakított ki a merengésemből. A csendes házat átszelte a dallam. A szekrényhez nyúltam, hogy kezembe vegyem a zörgő tárgyat majd miután a képernyőre nézek, lassan veszem fel és emelem a fülemhez.

- Halo? - szólok bele rekedten.

- Haver mi van veled egy hete el vagy tűnve. Nem hívtál senkit nem is adtál életjelet magadról. - magyaráz Harry a telefonba. - Zoeval van mit bepótolni mi? - mondja, perverzül a telefonba mire a szívem összeszorul, és valószínűleg sírnék, ha nem apadt volna ki a könnycsatornám.

- Zoe nincs itt Harry. - mondom halkan.

- Mi az, hogy nincs ott? Elugrott a boltba vagy mi? - értetlenkedett.

- Elhagyott. - mondtam ki kereken. A szívem fájdalmasan sajdult, ahogy kimondtam.

- Hogy érted? - suttogta rémülten.

- Hogy lehet ezt másképp érteni Harry?! Elhagyott, elköltözött! - lobbantam haragra és kiabáltam az egyik legjobb barátomnál a telefonba.

- Basszameg! - káromkodott. - Hogy történt ez Liam? - kérdezte.

- 2 éve nem néztem felé rakd össze. Már legalább egy éve hogy elköltözött. - mondtam.

- És én ezt miért nem tudtam? - mondta, de nem hiszem, hogy nekem tartogatta volna a szavait. A telefonba susmorgást hallottam így feltételeztem, hogy Abbytől kérdezi. - Abby azt mondta, hogy nem is beszélt vagy találkozott vele, amíg mi távol voltunk. - mondta Harry.

- Mindenkivel megszakította a kapcsolatot. - suttogtam rémülten.

- Nem csak ő hanem Perrie is. - mondta Harry. - De szerintem ők ketten még beszélnek egymással. - mondta Harry. - De egyébként azért hívtalak, hogy ugye nem felejtetted el a holnapi szereplésünket a Brit Fashion Awards-on. Lesz egy a díjátadóval egybe kötött divatbemutató is. - mondta.

- Nekünk miért kell elmennünk, ha csak téged jelöltek? - morogtam.

- Haver ne engem kérdezz. - sóhajtotta.

- Eadlyn is modell lesz- mondtam.

- Abból nem sül ki semmi jó. - mormogta.

- Ne mutasd be Abbynek előbb, mint kéne. - mormogtam.

-  Nem is fogom. - helyeselt. - Liam? - kérdezte. - Minden rendben lesz. - biztosított.

- Kösz Harry. - mondtam majd bontottam a vonalat.

A telefont félre dobtam majd újra elkezdtem kémlelni a plafont volt egy pókháló, amit már rég kiszúrtam. Nem volt erőm hozzá, hogy letakarítsam onnan. Ha Zoe itt lenne ő már ugrana csak azért, hogy az lekerüljön onnan, de nem érné fel így nekem kéne hozzá felemelnem aztán leborulni vele az ágyra és játékosan csipkelődni, míg meg nem engedi, hogy megcsókoljam bocsánat kérés képen, amiért megijesztettem. A kis fitos orrát ráncolná és a gyönyörű zöld szemét résnyire szűkítené. De nincs itt, nem hallom a kacaját, nem látom a hosszú szőke haját, ami a derekát verdesi, és nem érinthetem.