Taken [Liam Payne] BEFEJEZETT

3.rész

Liam szótlanul ült a volán mögött. Felém se nézett, amikor beszálltam rögtön utána elindította a kocsit majd kifarolt a suli elől. Nem mertem ránézni. Láttam, ahogy markolja a kormányt az ujjpercei elfehéredtek.

- Ennek nem kellet volna megtörténnie. - mondta 20 percnyi kínos csönd után. Mintha egy kés szúrtak volna belém, a szemeimben könnyek gyűltek. Közben megérkeztünk. Csendesen nyitottam ki a kocsi ajtót, féltem, hogyha bármit is mondanék, zokogva esnék össze. Lassan mentem be a házba Liam követett.

- Zoe..- mondta, de se szó se beszéd otthagytam és felrohantam a szobámba magam után bezárva az ajtót. Nem akartam, hogy még jobban megbántson, hogy megforgassa a tőrt a szívemben.  A táskámat ledobtam a földre majd az ágyamba dőltem és keservesen zokogtam. Mintha egy tehervonat ment volna át rajtam. És ami a legszomorúbb, hogy Liam nem jött utánam. Hallottam, ahogy ő is bemegy a szobájába hangosan becsapva maga után az ajtót. Pár perc idegtépő csönd következett nem hallottam a folyosó felől semmi csak a keserves zokogásomat, ami visszhangzott a szobába. Liam ajtaja kinyílt ezt lábdobogások követték majd a bejárati ajtó csapódása. Összeszorult a szívem, amikor arra gondoltam, hogy lehet Brittanyhoz megy. De ki vagyok én, hogy miattam ne találkozna vele? Csak egy árva vagyok, akit a nyakára sóztak. De akkor mért csókolt meg? Lehet, hogy szánalomból. Gondolta szórakozzunk egy kicsit a kis szerencsétlen árvával, mit számít már neki mindez? Ezt még én sem hittem el visszagondolva a tegnap estére és a ma reggelre és arra, hogy szorosan összebújva aludtunk.

Erőt vettem magamon majd felálltam az ágyamról, hogy megtanuljak. Nem tudtam rá odafigyelni maximálisan folyton a mai napon járt az eszem, pontosabban a csókon.. Liam ajkain...És azon , hogy milyen jól csókol...

Nem!

Valamit muszáj lesz tanulnom, nem szeretnék rossz átlaggal indítani az új suliba, de legfőképp csalódást okozni Karennek és Geoffnak. Ennyivel tartozom nekik. Ha ők, nincsenek, akkor én még mindig abban az intézetben lennék és betegeskednék a magányomban.

Mikor legközelebb az órára néztem már fél 11 is elmúlt. Nyújtóztam egyet az a széken majd felálltam. Ideje zuhanyozni. A kinyújtott pólómmal és a váltó fehér neműmmel vonultam be a fürdőszobába.

Már egy ideje áztattam magam, amikor hatalmas zajra riadtam fel. A zaj nem szűnt inkább csak erősödött. Gyorsan kimásztam a kádból és megtörölköztem majd felvettem a ruháimat. A dörömbölés még mindig állandó volt most bővült hangos kiabálással és egyenesen Liam szobája felől jöttek.

Az ajtómat szinte kicsaptam és rohantam át Liam szobájához. Az ajtó előtt álltam, amikor bentről kiabálás szűrődött ki.

- Elcsesztem mindent! - kiáltotta majd ezt követően egy hatalmas puffanás hallatszott.

Nem tudom mit gondoltam, amikor benyitottam. Lesokkoltam. Liam szobája úgy nézett ki mintha egy hurrikán söpört volna át rajta. A szekrényei felborogatva az ágy összetörve a dolgai szétdobálva a földön. De a figyelmemet mégis az az ideges és indulatos fiú kötötte le, aki merev feszes testtartással állt a szoba közepén és épp engem nézett. A szemeiben kőkemény harag mutatkozott, míg elkezdett felém lépkedni. Őszintén, nagyon féltem. Életemben nem féltem még így. A szám remegett az elfojtott zokogástól a szemeim megteltek könnyel. Nem gondolkoztam csak cselekedtem. Szélsebesen kirohantam a szobából. Végig futottam a folyosón, míg nem elértem a saját szobámat. Hallottam Liam nehéz lépteit mögöttem így gyorsan ki és be csuktam az ajtót.

- Zoe! - kiáltott Liam az ajtó másik oldaláról. A könnyeim már folytak az arcomon, míg próbáltam az ajtót támogatni, mert Liam eszeveszettül át akart törni rajta.