Taken [Liam Payne] BEFEJEZETT

7.rész

Felismertem a hangot. Liam az. Nem akarok vele beszélni.

- Menjünk. - mondtam majd felálltam a padról mintha meg sem hallottam volna Liam hangját, ahogy egyre jobban közeledik.

- Oké. - mondta Luke majd felállt kézen fogott és elsétáltunk Liam szeme elől. Kifelé vettük az irányt, míg folyton beszélgettünk. A park bejáratánál álltunk. Két keze a derekamon volt, míg én az enyéimet a mellkasán pihentettem. Valami viccet mesélt, amin felnevettem majd mélyen a szemembe nézett.

- Hétvégén lesz, egy buli az egyik haveromnál szeretném, ha eljönnél velem. - mondta halkan közben a reakciómat nézte az arcomon.

- Hát.. nem tudom, nem vagyok az a nagy bulizós fajta. - vallottam be, míg egy kiszabadult tincset a fülem mögé tűrtem és kerültem Luke tekintetét.

- Azért mondod ezt, mert még egy bulin sem voltál. Igazam van? - vigyorgott önelégülten. A fejemet lehajtottam majd piruló arccal bólintottam mire Luke felkuncogott. - Annyira jó kislány vagy. - simított végig az arcomon. - De ne aggódj majd én, elrontalak. - kacsintott rám.  - Szombaton érted megyek fél hétre. Valami szexit vegyél fel. - suttogta a fülembe majd nyomott egy puszit az arcomra és elment.

Ne már még csak időm sem volt lemondani. Igaza volt. Soha nem voltam még buliba.

Hazasétáltam majd a kulcsommal kinyitottam az ajtót és beléptem az üres házba. Legalábbis azt hittem, hogy üres, de amikor megláttam a nappaliból kiszűrődő hangokat halkan becsuktam magam mögött az ajtót és megpróbáltam felmenni a szobámba úgy, hogy Liam ne vegyen észre. Ugyanis ő volt a nappaliba hallottam a hülye focis játékának a hangját. Már majdnem a lépcsőnél jártam.

- Zoe. Gyere ide. - ejtette ki lassan a szavakat, amibe beleborzongtam. Lassan beléptem a nappaliba majd a fejemet lehajtottam zavaromban, míg egyik lábamról a másikra álltam, amikor eszembe jutott, hogy mit mondtam neki reggel.

Liam háttal ült nekem, de a tv-t már kikapcsolta. Felállt a helyéről és lassan elém ért. A fejemet még mindig nem emeletem fel. Ha belenézek a szemébe, akkor vége.

- Amikor a neveden hívlak kicseszettül ne rohanj el előlem. - sziszegte az arcomba. - Nézz rám Zoe! - kiáltott mire rá emeletem könnyekkel teli szememet.

- Sajnálom. -suttogtam.

- Mit kerestél együtt azzal a nyomorékkal? Egész nap azt kell néznem, hogy téged, ölelget és puszilgat? - vont kérdőre.

Még ő kérdezi?

- Te haragszol rám?! Ez most komoly?! - már elegem volt ebből.

- Igen én. - kiáltotta.

- Te haragszol, amíg engem csak kihasználsz és utána másik nőket hozol fel magadhoz?! Mit érdekel, ha elmegyek Luke-al bárhova is?! Mi közöd van hozzá? Igazából nem is vagy a bátyám! Egy undorító személy, vagy akit megvetek! Szállj le rólam Liam! - kiáltottam rá majd otthagytam és felrohantam a szobámba magam után bezárva az ajtót. Bedőltem az ágyamba és zokogtam. Még soha senki sem beszélt így velem. Teljesen össze vagyok zavarodva. Utálom így érezni magam. Luke annyira más, mint Liam. Egész este aranyos volt.

- Zoe. - kopogtatott Liam az ajtómon.

- Hagyj békén Liam. - mondtam meggyötört hangom.

- Ha nem fogsz beengedni, betöröm az ajtót.

- Hajrá. - mondtam majd elvonultam a fürdőbe és azt is bekulcsoltam. A ruháimat rátettem a szekrényre majd elkezdtem levetkőzni. Nem foglalkoztam azzal, hogy Liam az ajtón dörömbölt. Gyorsan beálltam a zuhanykabinba, hogy magamra folyassam a vizet és kicsit lenyugodjak.