Taken [Liam Payne] BEFEJEZETT

2.évad 8.rész

                  

Liam Payne

- Nekem miért kell mennem? - Eadlyn ideges hangját még zárt ajtó mögül is megfelelően hallottam.

Csak kuncogtam bosszúságán majd tovább haladtam a saját szobámba, hogy én is elkészüljek mihamarabb.

A fiúk vetették fel ezt az ötletet, mint csapatépítő vacsora és további programok megbeszélése. Mióta hazaértünk a turnénkról még sehol sem léptünk fel, így a management is ott lesz, hogy megbeszéljük az ajánlatokat.

A szekrényből kiválasztottam egy fehér inget ahhoz pedig egy fekete szövetkabátot társítottam. Egy sál a nyakamba a csőnadrágom és már kész is vagyok.

A csizmámba bújtam bele amikor Eadlyn rontott be az ajtón... hogy is mondjam, egy szál semmiben. A kiválasztott fehérneműje nem hagyott sokat a képzelete. Nem volt szemérmes az egyszer biztos.

- Szuper, ha te kész vagy akkor segíthetnél ruhát választani. - betrappolt a szobába és magával rángatott le a jelenlegi szobájába.

- Jó embert kérdezel. - morogtam, ahogy lehuppantam az ágyára. A szoba szó szerint úgy nézett ki mintha egy tornádó söpört volna rajta végig.

-  Csak aközött a két ruha között válassz Liam. - forgatta meg a szemét, míg feltartott két fekete koktél ruhát. Az egyiknek mély dekoltázsa volt, aminek a szélén strassz kövek csillogtak. A másikban semmi különös nem volt inkább kicsit szolidabb volt a könyökig érő ujjával, amin ugyancsak kövek csillogtak. Arra a ruhára mutattam. - Hmm, jó döntés. - nézett végig a ruhán. - 10 perc és kész vagyok. - fordult el majd a másik ruhát a fejemre dobta, míg áthúzta a fején a kiválasztott darabot.

- A többiekkel megyünk az étterembe. - néztem rá az időre. - Ideérnek 5 perc múlva. - néztem fel Eadlynre aki mint a szélvész kezdett el ide-oda rohangálni a szobában.

- Kész vagyok. - fékezett le előttem, ahogy a telefonját beledobta a táskájába.

***

- A hátsó nagy asztal lesz az önöké. Kellemes estét kívánok.

Ugyanaz a faszi. Ugyanaz a francia étterem.

Miért ver engem a sors?

Abba azt étterembe jöttünk vacsorázni úgy értem ABBA a bizonyos étterembe. Itt vacsoráztunk Zoeval utoljára mielőtt igent mondott nekem. Miért pont most?

Mikor megálltunk az étterem előtt azt hittem elhányom magam.

- Jól vagy? - szólt oda Harry, amikor helyet foglaltunk az asztalnál. Én háttal ültem az egész kócerájnak nem akartam még csak egy pillanatra sem afelé a bizonyos asztal felé tekinteni.

Megköszörültem a torkom.

- Miért kérdezed? - vettem a kezembe az étlapot, hogy ne Harryt nézzem.

- Elsápadtál. - közölte.

Megpaskoltam az arcom az egyik kezemmel majd felvigyorogtam Harryre. - Most már jó?

Harry csak nevetve megcsóválta a fejét majd ő is elmerült az étlapjába.

***

- Unatkozom. - súgta Eadlyn a fülembe az utóbbi 10 percben már hatodszorra.

- Eadlyn fél órája se vagyunk itt. - kuncogtam.

- Nem baj. - fújtatott majd visszahuppant a székébe.