Taken [Liam Payne] BEFEJEZETT

4.rész

Még mindig ott álltam a folyosón lesokkolva a történtek miatt. Miért történik velem mindez? Mi történt volna ha Liam nem ér ide időben?

- Zoe. - mondta gyengéden, míg végigsimított az arcomon. Ekkor tudatosult bennem, hogy még mindig a fiú irányába néztem, aki már nem is volt folyosón. Sőt már csak mi ketten voltunk itt. Ránéztem Liamre aki az arcomat fürkészte a szomorú kiskutya nézésével. Hirtelen öleltem át a karcsú izmos derekát. Az arcomat a mellkasába rejtettem. Még most is remegtem a történtek miatt.

- Zoé ne aggódj, itt vagyok. - A fejemet simogatta, míg rá nem néztem. A szemeim könnyesek voltak és sehol máshol nem akartam lenni csak Liam védelmező karjai között.

- Köszönöm. - suttogtam. Liam nem mondott semmit csak magához ölelt majd pár másodperccel később váll távolságba tolt és végignézett rajtam.

- Bántott? - kérdezte. A fejemet ráztam mire Liam felsóhajtott. - Gyere, menjünk órára. - átkarolta a vállamat majd együtt indultunk francia órára, ami nekem teljesen felesleges volt. De nem tehettem semmit mivel kötelező volt.

Mikor beértünk a terembe minden szempár ránk szegeződött. Elpirultam ettől a nagy figyelemtől felénk és lehajtottam a fejem.

- Désolé pour le retard de l'enseignant. J'ai eu un problème.( Elnézést a késésért tanárnő. Volt egy kis gondunk.) - mondta Liam a tökéletes Francia kiejtésével. Olyan mintha ez lenne az anyanyelve. A Francia tanárunk egy fiatal nő volt. Nem volt házsártos épp ellenkezőleg. Nagyon aranyos volt.

- Ce n'est rien. Tout va bien?( Semmi baj. Minden rendben van?) - kérdezte felém fordulva.

- Oui. C'est tout droit. ( Igen. Minden rendben.) - mondtam mire elmosolyodott. Visszamosolyogtam rá.

Liam szorosan mögöttem jött míg a helyünkre mentünk és leültünk.

Egész nap nem hagyott magamra. Ott ült a terembe és velem beszélgetett. Igazából egész kellemes tárasaság amikor nem zsörtölődik.

Hamarosan eljött az ebédidő ekkor jöttem rá, hogy egésznap nem ettem semmit. Nem is tudtam volna. De most nagyon is éhes voltam.

- Gyere Zoe. - áltt fel Liam majd a kezét nyújtotta. Értetlenül néztem rá.

- Hova ? - kérdeztem. Liam megforgatta a szemét.

- Kajáért. Úgy korog a gyomrod, hogy még Harryt is felébresztené. - mondta. Az arcom pipacsvörös lett míg Liam a kezem után nyúlt és kimentünk a teremből. A folyosón sem engedte el a kezemet és én nem is akartam. Bármikor feltűnhetett volna az a fiú. Az ismerős útvonalon mentünk a büféig.

- A fiúk hol vannak ? - kérdeztem míg beálltunk a sorba.

- Kint vannak az udvaron. Mi is kimegyünk hozzájuk amint megvettük a kaját. - mondta. - Mit szeretnél enni hugi ? - kérdezte mosolygósan mire én is elmosolyodtam.

- Csak egy szendvicset. - mondtam.

Miután Liam megvette a kaját és az innivalót, az egyik kezébe fogta a cuccokat. Mikor kiléptünk az udvarra szikrázó napsütés volt. Igaz még hideg volt, hisz még is csak Január volt. De már egy kis könnyedebb kabátba sem fagytál széjjel. Persze ez csak egy napos volt Londonban. Liammel a fiúk felé mentünk akik az udvar egyik végébe hülyültek. Az asztal tetején ültek. Nem a padon persze.

Leültem a padra és átraktam a lábamat, hogy a fiúk felé tudjak fordulni. Nem kicsit zsibbadtam meg ültömben amikor éreztem, hogy Liam szorosan leül mögém. A jobb kezével átfogta a derekamat míg a másikkal a szendvicsemet tartotta a kezébe amit elvettem tőle. Akik nem tudták, hogy mi a kapcsolat köztünk azt hihették, hogy együtt vagyunk amiért nem is hibáztatom őket mert kívülről teljesen úgy nézett ki.