Taken [Liam Payne] BEFEJEZETT

2.évad 17.rész

Eadlyn Teasdale

- El fogod mondani Zoenak? - kérdeztem Austint.

Az én lakásomon voltunk újfent. Lassan hajnalodott pedig a bulinak még csak nemrég ért véget. Austinnal elég kimerültek voltunk, de mivel neki tartani kellett a frontot a klubban utoljára ő jött el. Azóta nem is beszéltünk sokat, még a klubban sem tudtunk egy pár szót sem váltani hiszen Zoe váratlanul megjelent Austin oldalán. Mikor kérdően ránéztem csak megvonta a vállát és tátogott egy bocsi-t. Persze rögtön megértettem mit keres ott Zoe, amikor Liamék is megjelentek egy 5 perccel utána. Liam és Zoe egyszerre tűntek el az én gyanúm pedig nagyvalószínűséggel beigazolódott.

Biztosan lefekszenek egymással.

Austin nagyot sóhajtott majd jobban magához szorított. - Nem tudom, hogy csináljam.

- Segít, ha azt mondom Zoe ugyancsak azt csinálja veled, mint te vele? - néztem fel rá ő pedig összeráncolta a szemöldökét.

- Hogy érted? - kérdezte.

- Zoe és Liam.

- Mi van velük? - kérdezte.

Csak néztem rá, míg le nem esett neki.

- Honnan tudod? - kérdezte, míg a hajába túrt.

- Ugyan már Austin. Szerinted nem vette volna észre az apró jeleket, amiket egymás felé teszünk? De várjunk csak. - ültem fel az ölébe. - Ez zavar téged?

- Egyáltalán nem zavar Eady veled törődöm és nem vele. - fogta keze közé arcomat.

- Törődsz velem? - suttogtam elmosolyodva.

- Nem. - rázta a fejét mosolyogva majd közelebb hajolt ajkamhoz és arra suttogta szavait. - Sokkal rosszabb ennél. - vigyorodott el majd egy apró puszit nyomott a számra és a szemembe nézett. - Szeretlek Eadlyn. - lehelte ajkaimra.

Csak pislogtam.

Austin felhúzta szemöldökét - Na, mit szólsz angyalom? - mulatott rajtam.

- Ezt mégis hogy? - suttogtam, míg közelebb fészkelődtem hozzá.

- Hát először is. - ölelt magához. - Azóta tetszettél, hogy betetted a lábad az ügynökségbe. - egy csók a vállamra. - Aztán ott voltak azok a játékos csipkelődések. - egy csók a nyakamra. - Na és persze a közös utazások mielőtt Zoe a képbe jött volna. Nem emlékszel? - nézett a szemembe.

A fejemet ráztam.

Austin felnevetett.

- Nem emlékszel Párizsra? - susogta a fülembe majd fülcimpámat kezdte el harapdálni.

- De lehet. - lihegtem.

- Fel kell, hogy idézzem? - vigyorodott el.

- Mindenképpen.

- Nem lehet. - rakott le az öléből.

- Tessék? - csak pislogtam.

- Nem fekszem le olyan lányokkal, akik nincsenek odáig értem. - húzta fel a vállát egy ilyen „ez van" stílusban.

- Seggfej. - fordultam el tőle majd magzatpózba kuporodtam. - Behúznád a sötétítő függönyöket szeretnék végre aludni. Semmit nem aludtam, míg egy beképzelt bunkót vártam. - morogtam.

Hallottam, hogy kuncog, míg behúzza a sötétítő függönyöket ezzel azt a kevés fényt is kizárva, amit a felkelő nap sugarai okoztak.

- Nem szeretsz angyalka? - bújt hozzám kuncogva.