Taken [Liam Payne] BEFEJEZETT

17.rész

- Ha nem hagysz tanulni, megbukok, és akkor évet kell ismételnem. - morogtam Liamnek aki a hátam mögött állt és átkarolta a vállamat majd adott egy puszit a számra.

- Gyere zuhanyozni aztán aludni. Késő van baba.

Az asztalomnál ültem. Már be sötétedett, amikor végre eltudtam kezdeni, tanulni.

- Ezt még átnézem. - bújtam bele a szövegbe.

- Ügyes leszel. A legokosabb lány, vagy akit valaha ismertem.

- Ezt csak azért mondod, mert csak agyatlan libákkal foglalkoztál egész életedben. -morogtam féltékenyen.

- Na. Ez nem igaz. - kapott fel az ölébe majd leült velem az ágyra. - Azért mondom ezt, mert ez az igazság. - nyomott egy csókot a nyakamra. - De most irány a kád már megengedtem a vizet. - felállt velem az ágyról majd besétált a fürdőbe. Odabent kellemes jázmin illat terjengett, a víz pedig habzott. Lábaim földet értek, ahogy Liam letett.

- És most? - kérdeztem kihívóan. Csupán csak Liam pólója volt rajtam és a bokszere.

- Most a kedvenc részem jön. - vigyorodott el majd a pólója alját feljebb emelte. - Neked is segítened kell. - vigyorgott.

- Egyedül nem tudod megoldani? - kuncogtam. Liam a fejét rázta. Felemeltem a kezem míg Liam végigsimított oldalamon a pólója útján haladva. Kirázott a hideg, amit ő is észrevett. Lehúzta rólam a pólót majd a földre hajította.

- Jobban tetszel a ruháim nélkül. - mondta vigyorogva. Nyomott egy csókot a számra majd a szemembe nézett. - Gyönyörű vagy baba. -simított végig hüvelykujjával a kipirult arcomon. - És az enyém. - suttogta mosolyogva.

Piruló arcomat a mellkasába rejtettem, míg ő rajtam nevetett. Megint.

- Folyton kinevetsz. - duzzogtam, míg csúnyán néztem rá. Ami most már jobban ment, mint a legutóbb.

- Ne duzzogj. - nyomott egy csókot az arcomra majd a fülemhez hajolt. - Megcsikizzelek megint, hogy nevetni lássalak? - suttogta.

- Nem szükséges. - nevettem. - Kimennél? -kérdeztem, míg elfordultam tőle keresztezve kezeimet a mellkasom előtt bár én sem értem miért.

- Nem szeretnél velem fürdeni? - kérdezte szomorúan.

- Te már lefürödtél nem? - fordultam felé. Szemei rögtön a keresztezett kezeimen landolt. - Hé, a szemembe nézz. - csettintettem a szeme előtt.

- De..de már fürödtem. - dadogott vér vörös arccal.

- Na, akkor gyerünk kifelé. - lökdöstem ki az ajtón.

- De baba..- kezdte, de én bezártam előtte az ajtót majd elfordítottam a kulcsot. - Ez nem ér Zoe! - dörömbölt.

- Liam kicsit lehűthetnéd magad. - mondtam ajtón keresztül. - Ha így folytatod még az esküvő előtt terhes leszek.

- Nem szeretnél tőlem gyereket? - hallottam meg halk, szomorú hangját.

Megbántottam.

Francba.

Visszavettem a Liam pólóját majd kinyitottam az ajtót. Ő az ágyon ült a fejét lógatta. Leültem mellé majd nagy levegőt vettem.

- Én szeretnék gyereket Liam. Ki nem? -nevettem fel zavartan, míg a hajamba túrtam.

- De? - mormolta.

- De még nem. - nyomtam meg a „még" szót. -Fiatalok vagyunk, ne kapkodjuk el a dolgokat most itt lesz az esküvő haladjunk lassan.