Taken [Liam Payne] BEFEJEZETT

10.rész

Nem tudom, mit csináljak.

Liammel a suliba tartottunk a házamból. Illetve.. a házunkból. Miután közöltem Liammel, hogy szeretném, ha odaköltözne több mint lelkes volt. Elkezdtük átpakolni a cuccunkat és megrendelni az új bútorokat. Így most a ház félkész állapotban volt legalábbis belülről. A bútorok a hét folyamán folyamatosan érkeznek így csak a francia ágy pár szekrény és a kanapé van meg. Mivel a suli miatt kevés időnk van rendezkedni nagy a felfordulás.

Liam annyira aranyos volt egész hétvégén. Ölelkeztünk csókolóztunk és elvoltunk a mi kis világunkba. Kiélveztem minden percét ennek tudván, hogy Hétfőn kezdődik, minden előröl. Ezért sem tudtam mi téve legyek Luke-al. Bár nem hiszem, hogy nagyon is beszélni tudnék majd vele amíg Liam a közelembe van. Ezalatt a hétvége alatt teljesen kitisztult a fejem. Rájöttem, hogy nem is szerettem Luke-ot csak Liam miatt volt az egész, hogy pótoljam. Már nem volt olyan sok a suliból. Csupán 4 hónap. Uhh.

- Min gondolkozol ennyire? - kérdezte felém fordulva Liam majd nyomott egy puszit a számra. Zavartan néztem ki a szélvédőn, hogy megnézzem figyelnek-e minket. - Zoe nem vagy a húgom. A barátnőm, vagy akivel együtt élek. - simított végig az arcomon.

- Engem nem kérdeztek meg erről. - húztam fel az orrom mosolyomat álcázva.

- Igaz. - gondolkozott el Liam. Elvigyorodott majd kezébe fogta az arcom és a szemembe nézett. - Zoe Marceau m'honorent en étant ma copine? (Zoe Marceau megtisztelsz azzal, hogy a barátnőm leszel?) - kérdezte franciául.

- Oui (igen) - vigyorogtam rá majd átöleltem.

- Látod, most már hivatalos. - vigyorgott Liam majd megcsókolt. Ezek az ajkak, és akihez tartoztak végre csak az enyémek voltak.

Liam kiszállt a kocsiból majd átjött az én oldalamra és kisegített a kocsijából. Kikötötte, hogy nem hozhatom suliba, mert ő a fiú. Eszembe jutott az iskolai programunk illetve csak rám tartozott de Liam ragaszkodott, hogy elkísérjen ügyészségre, hogy átvegyem a szüleim végrendeletét. Kizárólag csak akkor kaphattam meg, ha már betöltöttem a 18. életévemet ugyanis akkor számítottam nagykorúnak. Meglepett, hogy a szüleim hagytak végrendeletet. Azt hittem, hogy nem is foglalkoznak velem, de úgy tűnik tévedtem, amibe belesajdult a szívem.

Liam összekulcsolta a kezünket. Hmm. De ja vu. Nem spórolt a szeretete kinyilvánításával, amíg odasétáltunk a fiúkhoz, akik a szokásos helyen várakoztak. Nyakamat átkarolta és folyton puszit nyomott, hol az arcomra, hol a hajamba. Próbáltam elrejteni a piruló arcom nem sok sikerrel. Szinte mindenki tekintetét éreztem rám tapadni. Liam az arcomat fürkészte mire ránéztem és bekancsítottam.

- Szép vagy baba. - átkarolta a vállamat majd adott egy puszit a számra. - Nekem így is tetszel. - vigyorgott.

- Muszáj itt nyáladzani ? - szólalt fel Harry.

- Igen. - mondtam majd rányújtottam a nyelvem. A fiúk mind felnevettek még Niall is akinek a szája tele volt.

- Irigykedsz Harry ? Nem sikerült jól a buli ? - gúnyolódott Liam.

Az utolsó emlékem Harryről, hogy Abbyvel egymás szájában vannak, míg a dübörgő zenére testük egybeforrt.

- Nem képzeld nem sikerült. - mondta Harry és csak most vettem észre a lila foltot az arcán, hogy teljesen idefordult.

- Megütötte egy lány. - kuncogott Zayn. Én is felkuncogtam. Gondoltam, hogy valami ilyesmi lesz a vége. Abby nem az a könnyen kapható lány.

Egy nagyobb szélfuvallat söpört végig az udvaron mire megborzongtam ami Liamnek is feltűnt.

- Mi megyünk srácok. Bent találkozunk. - mondta Liam majd összekulcsolta a kezünket és elindultunk a bejárat felé. Mindenki végignézett rajtunk. A diákok nem is tudták, hogy Liam húga voltam. Nem értem miért bámulnak ennyire.