Taken [Liam Payne] BEFEJEZETT

2. évad 15.rész

Zoe Marceau

- Austint hívtad jelenleg nem vagyok, elérhető hagyj üzenetet.

Utálom a hangpostát.

Austint lassan 2 napja nem láttam kezdek aggódni érte, ma este bemutatónk lesz és a rendezvény főszervezője eltűnt a föld színéről.

Fogalmam sincs, kit hívhatnék még.

Talán megtudta, hogy mi történt köztem és Liam között?

Idegesen rágtam a körmöm, míg kocsiba szálltam majd elindultam Liam felé. Lehet, hogy tudtom nélkül eljárt a szája.

Azt nem tenné meg.. ugye?

Ugyan ha Liamen múlik, minden szaftos részletet elmond neki.

Inkább a gázba tapostam, hogy minél előbb ott legyek Liamnél.

Mikor megérkeztem felfutottam az ajtóhoz majd kopogás nélkül beléptem.

- Liam! - kiáltottam.

Miután 2 perc kiabálás után sem adott választ elkezdtem én megkeresni. Nem volt nehéz megtalálni az első tippem az volt, hogy még alszik, ami be is vált.

Liam ott mormolt egy nagy rakás kupleráj tetején. A fehér ágynemű között szuszogott, mint egy nagy gyerek.

Megforgattam a szemem majd elkezdtem összeszedni a pólóit a földről és a szennyesbe dobálni.

Az utolsó pólóért hajoltam le, amikor két kezet éreztem meg a csípőmön.

- Ennél szebb reggelem nem is lehetne. - dörmögte a hátam mögött.

Felegyenesedtem majd az utolsó pólót is a szennyesbe dobtam és megfordultam. De amint ez megtörtént a szám is kiszáradt.

Ott állt Liam kócos hajjal álmos fejjel egy szál fehér bokszerben.

- Mikor voltál utoljára fodrásznál? - nyekeregtem.

Liam elmosolyodva a hajába túrt majd még jobban összetúrta.

- Mit számít? - hangja még rekedtes volt.

- Semmit. - hangom hajszálvékony volt, ahogy egyre közelebb ért.

- Áruld el nekem baba. - kapta el a derekam majd magához húzott még magas sarkúban is szembetűnő volt magasság különbségünk így felnéztem szép barna szemébe. - Mi jót követtem el, amiért ilyen látványra kelhettem fel? - mormogta fülembe száját érintve hozzá.

Nyeltem egy nagyot.

- Csak kérdezni akartam valamit. - csuklott el a hangom.

Éreztem, hogy elvigyorodott nyakam bőre felett keze lejjebb csúszott a szoknyám alá már combomat érintve. Nem tudtam megmozdulni egyszerűen megdermedtem.

- Azt akartad kérdezni, hogy mikor vágattam utoljára le a hajam? Mert ha végeztél akár tovább is léphetnénk. - az egyszer biztos, hogy Liam tudta, hogy mit csinál.

Szavait közvetlen fülembe mondta keze közben bejárta testemet egyik keze gerincem mentén cirógatott, míg a másik kezét combom bőrén húzta végig finom libabőrt keltve az érintett helyen. Nyakam bőrét apró szívásokkal, csókokkal lepte el én pedig már ziháltam és vártam a következő lépését.

- Mire akarsz tovább lépni? - pihegtem.

- Oh, baba nem fedem fel a terveimet. - kuncogott.

- Eadlyn? - néztem a szemébe, de ő csak a számat tudta nézni.