Taken [Liam Payne] BEFEJEZETT

Epilógus

                  

Liam Payne

Ez az egész olyan, mint egy valóra vált álom. Itt állok életem szerelmével úton, hogy elinduljunk a nászutunkra. Annyi mindenen mentünk keresztül és most végre az enyém a karomban tarthatom, vele fekhetek vele kelhetek.

- Mrs. Payne. - duruzsoltam a fülébe, míg ő a vállamra hajtotta a fejét.

Kuncogott én pedig elvigyorodtam imádtam ezt a hangot.

- Igen Mr. Payne? - nézett fel rám, míg borostás államat cirógatta.

- Izgulsz? - kérdeztem, míg a stewardessek intézték a mi teljes kényelmünket az út alatt.

- Még szép! Nem vagy hajlandó elmondani, hova megyünk. - horkantott mégis boldogság bujkált hangjában.

- Nem is fogom elmondani, míg oda nem, érünk baba. - nyomtam egy csókot kipirult arcára.

- Megkérdezhetném ezeket a kedves lányokat. - tűnődött hangosan.

- Az nem fog menni baba. - nevettem fel. - Az én magángépem, gondolod, hogy nincsenek beavatva?  - kuncogtam.

- A tiéd? - nyitotta tágra erdő zöld szemeit.

- Még szép. - most rajtam volt a sor, hogy horkantsak.

- Hmm, mindig sikerül meglepnie Mr. Payne. - nyomott egy csókot a számra.

- Ez még csak a kezdet. - suttogtam ajkaira. - De most azt akarom, hogy aludj egy kicsit, amíg oda nem érünk. Fárasztó egy este volt.

- Az biztos. - sóhajtott. - De a lánykérést azért összehoztuk. - vigyorodott el.

- De még hogy. - vigyorodtam el én is.

- Tényleg nem bánod, ha alszom egy kicsit? - pislogott fel rám.

- Nem baba nem bánom kivéve, ha nem vagy éhes se szomjas.

- Nem vagyok, azt hiszem, a mai zaba után egy hétig nem fogok tudni enni.

- Ne mond, ezt miután leszállunk, úgyis éhes leszel. - kuncogtam.

- Szóval olyan messzire megyünk, hogy sokáig tart oda az út?

- Szép próbálkozás, de nem mondok semmit. - ráztam a fejemet vigyorogva.

- Hát jó akkor kísérj a hálóba. - mondta a kezét nyújtva.

Megcsókoltam a kezét majd felhúztam az ülésről és magam után húztam a hálóba.

A gép egy kisebb utas szállító méreteivel rendelkezett így a hálóba egy francia ágy is kényelmesen elfért.

Zoe szava elállt, amikor belépett a helyiségbe és felmérte a kifinomult berendezést.

- Azt mondod, itt gond nélkül aludhatok? - pördült felém.

- Persze. - horkantottam. - Az én gépem. - simítottam végig a hátán bátorítva, hogy feküdjön le az ágyba.

Zoe megragadta a kezemet majd magával húzott az ágy felé.

- Mintha azt mondtad volna, hogy alig várod, hogy kihámozhass ebből a ruhából.

Valóban mondtam ilyet. Egész este visszakellett fognom magam, hogy ne rángassam el és tegyem magamévá ott mindenki előtt. Ráadásul még mindig ugyanazt a ruhát viselte én pedig kezdtem megőrülni.

- Hmm. - körbe jártam végigmérve újdonsült feleségemet. A háta mögé érve elhúztam a tarkójáról a haját majd a füléhez hajoltam. - Az a baj, hogy az utazási idő nem lenne elég azokhoz, amiket tenni készülök veled. - mormoltam a fülébe majd elvigyorodtam, amikor hallottam, hogy levegő után kap.