Zoe Marceau
Már egy hónapja annak, hogy Austinnal megbeszéltük a dolgokat. Az az egy hónap elég esemény teljesnek bizonyult. Elena Austin anyja nem örült a váratlan eljegyzés bontásnak. De mivel azt mondta nem tud mit tenni belenyugodott. Tény, hogy Eadlyn nem áll közelebb a szívéhez, mint én de majd összeszoknak. Ahogy elnéztem Austint és Eadlynt lesz is idejük összeszokni.
Megtarthattam a helyemet a cégnél. Elena meglepődve fogadta a feltételezésemet miszerint ki akar rúgni: - Kirúgni?! Ugyan kérlek Zoe miért rúgnám ki az egyik legtehetségesebb tervezőmet, csak azért mert nem az én fiamhoz húzza a szíve? Ne légy nevetséges itt maradsz és kész.
Miután ez megoldódott átkellett pakolnunk Liamhez mert Austin eladja a lakást, hogy Eadlynhez költözzön. Míg a dolgaimat pakoltuk újra visszajátszódott bennem a nap, amikor Liammel először jöttünk ide.
- Ez az? - kérdeztem, ahogy leparkoltam egy társasház előtt. Tipikus Londoni Ikerházak voltak.
- Igen. - bólintott.
- De ez egy ház! - akadtam ki.
- Nem olyan nagy cucc. - rántott vállat Liam majd kiszállt a kocsiból. A fejemet ingattam majd kicsatoltam az övemet és én is kiszálltam. Bezártam a kocsit majd megálltam Liam mellet. - Elhoztad a kulcsot? - kérdezte mire bólintottam. - Akkor gyere, nézzük meg. - kezeinket összekulcsoltuk majd bementünk a kis kapun. Az ajtó előtt álltunk, míg a kulcsot kotortam elő a zsebemből. Beraktam a zárba majd kinyitottam az ajtót.
Beérve egy kis előszobába léptünk. Az előszobából nyílt egy kisebb nappali rész is jobbra, míg balra a konyha volt. Velünk szemben a lépcső az alatt egy beépített ruhásszekrény. A földszinten volt még 1 fürdőszoba és egy vendégszoba is.
Az emeleten volt egy nagy hálószoba a fürdővel és gardróbbal. A folyosó végén egy nagyobb fürdő és egy kisebb szoba.
A nagy hálóba néztünk körül. Ezt túl sok volt. Liam átkarolta a derekamat majd a hajamba puszilt.
- Tetszik? - kérdezte.
- Ez a hely gyönyörű. - mondtam. A háló szoba tele volt ablakokkal, ezzel teljesen fényessé varázsolva a helyiséget.
- Reméltem, hogy tetszik. - mosolygott majd megcsókolt.
Végre túl vagyunk mindenen. Már én sem vagyok a húga, viszont ott lebeg közöttünk az a bizonytalanság. Mi van ha Liam megcsal? Ha már nem kellek neki. Abba belepusztulnék.
- Túl üres lesz nélküled. - bújtam a mellkasához.
- Szeretnéd, ha ideköltöznék? - kérdezte. Felnéztem gyönyörű szemeibe, amikbe első látásra beleszerettem.
- Igen. - suttogtam.
- Baba hol jársz? - simította végig arcomat Liam.
Megráztam a fejemet majd felnéztem Liamre.
- Csak eszembe jutott mikor először jöttünk ide. - mosolyodtam el.
- Az volt életem legszebb napja. - szorított magához.
- Liam eressz, még el kell ezeket pakolnom. - nevettem.
A földön ültünk Liam mögöttem, de most hogy átkarolt és hátradőlt már rajta feküdtem.
- Holnap elpakolod már nincs olyan sok hátra. - mormolta a hajamba.
- Liam még csak az első dobozt pakoltuk ki. - kuncogtam.