Taken [Liam Payne] BEFEJEZETT

5.rész

Reggel korán keltem mivel este nem vacsoráztam Liam kis vendége miatt, úgy hogy ma a hasam ébresztett. Ránéztem az ébresztőmre miszerint 7 óra volt. Tökéletes idő, hogy lemenjek és egyek valamit egyedül a konyhába mivel a hasam rettenetesen kongott. Kibújtam a meleg takaró alól majd belebújtam a papucsomba és az ajtó felé mentem.

Az ajtót kulccsal kinyitottam majd kihajtottam, de akkor Liam beborult pontosan a lábam elé. Ugye nem aludt itt egész éjszaka? Fel sem ébredt a nagy zuhanására és nem is akartam felébreszteni. Óvatosan átléptem rajta majd elindultam le a konyhába.

Mikor leértem rögtön a hűtő felé vettem az irányt, hogy egy nutellás szendvicset összedobjak magamnak. Ezt tűnt a leggyorsabbnak. Nagyban ettem a szendvicsemet, amikor megjelent Karen még ő is pizsamában volt. Zavartan visszanézett a lépcső felé majd a fejét rázta. Aztán észrevett engem és elmosolyodott.

- Jó reggelt. - mondta majd adott egy puszit az arcomra.

- Neked is. - mosolyogtam rá.

Karen a hűtőhöz ment majd ki vett egy kancsó narancslevet és egy poharat a szekrényből majd töltött magának.

- Apropó. - mondta miután megitta majd felém fordult. - Liam mért alszik a szobád előtt? - kérdezte értetlenül mire a vállamat vontam.

- Biztos, hosszú volt az éjszakája. - mondtam. Karen a fejét rázta.           

- Hülye gyerek. - mondta fejet rázva mire felkuncogtam. - Kérsz narancslevet? - kérdezte mire bólintottam.

Karennel elbeszélgettünk a konyhába. Mesélt a tegnapi munkáról, míg én elmondtam, hogy összebarátkoztam pár lánnyal. Aztán megjelent Liam. A ruhája gyűrött volt a haja összevissza állt és a nyakát ropogtatta, míg belépett az ajtón.

- Kisfiam. Te mi a fészkes fenét csinálsz folyton magaddal? - kérdezte Karen. - Miért aludtál Zoe szobája előtt?

- Mert nem engedett be. - mondta felhúzott orral így olyan volt, mint egy 5 éves. Na nehogy már én legyek a hibás.

- Volt neked vendéged én nem hiányozhattam. - mondtam vállat vonva. Megköszöntem a reggelit majd leugrottam a bárszékről és kimentem a konyhába, de még hallottam, ahogy Karen beszél Liamhez.

- Kisfiam te nem vagy ép. - mondta.

Visszamentem a szobámba magam után bezárva az ajtót. Nem akartam Liam mellet lenni teljesen félre ismertem. A szobámba beérve a könyvespolchoz mentem és levettem az egyik kedvenc könyvemet a polcról, ami már egy kicsit nyúzott volt a sok használat miatt. Mivel tegnap már megtanultam semmi dolgom nem volt így visszafeküdtem az ágyamba és elkezdtem a könyvet olvasni.

Teljesen elmerültem a történetbe így észre sem vettem, hogy nyílik az ajtó.

- Beszélhetnénk? - kérdezte Liam. Odakaptam a fejemet. Liam az ajtón bekukucskálva nézett.

- Liam! Hagyd békén Zoet! - kiáltotta Karen majd Liamet visszarántotta az ajtóból.

- Jól vagy Kincsem? - nézett be Karen mosolyogva. Bólintottam. Rám kacsintott majd bezárta az ajtót. - Liam inkább csináld meg az ágyadat! - kiabált rá Karen.

- Jól van, na! - kiáltott vissza Liam majd hallottam az ajtócsapódást.

Tovább olvastam a könyvet, amikor jelzett a telefonom, hogy kaptam egy SMS-t mégpedig Eleanortól, hogy délután 2 kor találkozunk a parkban. Visszaírtam, hogy felőlem rendben majd félre raktam a telefonomat és olvastam tovább.

Már 1 óra volt, amikor legközelebb az órára néztem. Eldöntöttem, hogy ideje lenne készülődni. Elmentem lezuhanyoztam mivel most nem akartam fürdéssel tölteni az időt.