Taken [Liam Payne] BEFEJEZETT

2. évad 7.rész

Zoe Marceau

Könnyes szemekkel sétáltam a kocsimhoz majd ültem be, de nem tudtam azonnal elindulni. Felnéztem a házra, ami egykor a békét és az otthont jelentette számomra. A szívem elfacsarodott. Eadlyn-nek igaza volt, ha eléggé szerettem volna Liamet akkor megvártam volna.. tényleg ennyire önző lennék? Egyáltalán miért beszélek, múlt időbe még mindig szeretem.

Saját magamat sem tudom becsapni és az, hogy így láttam őket olyan érzés volt mintha egy tőrt szúrtak volna a szívembe.

Most már semmit sem tehetek csak azt, hogy tovább lépek. Nekem ott van már Austin és nagyon boldoggá tesz... ugye?

Nem leszek ilyen bizonytalan, ha már a felesége leszek. Ez a gondolat meg is nyugtatott így hagytam el az utcát, ami olyan sokat jelentett nekem.

Egyenesen az ügynökségbe vezettem, hogy egy újabb modellt keressek. Őszintén nem tudtam Eadlyn-nél alkalmasabb lányt keresve sem találni így meg kellett elégednem a kezdőkkel és csak imádkoznom kellett, hogy nem szúrják el. De talán ennyit meg is érdemlek.

A telefonomat a fülemhez emelve szálltam ki a kocsiból, amit a mélygarázsban parkoltam le közvetlenül Austin kocsija mellé.

- Zoe hol vagy? - készült bele üdvözlés nélkül vőlegényem.

- Most értem vissza egy modellt voltam felkeresni nem kell aggódnod. - halványan elmosolyodtam a féltésén, ami inkább bosszantott, mint megmelengette a szívemet.

- Hercegnő még egyszer ne hozd így rám a frászt. - sóhajtott.

- Ne haragudj, de egy percen belül az irodában vagyok. Keresnem kell egy másik modellt az Írországi bemutatóra. - sóhajtottam.

- Nem vállalta el? - döbbent le.

- Nem igazán. - fintorogtam, míg megnyomtam a lift hívó gombját.

- Hát ez meglepő. De ne aggódj, biztos fogsz találni mást a helyére. - nyugtatott.

- Remélem. - mondtam majd a lift is megérkezett így megszakítottam a vonalat. A liftben megnyomtam a kívánt emelet gombját majd a telefonom nyomkodva vártam, míg az iroda szintjére érek. Elkalandoztam a telefonomba a régi képeink felé Liammel. Nem tudom, miért vannak még ezek a telefonomba. Azt sem tudtam miért ezt a telefont használom még mindig.

Ja, de.

Mert még mindig szeretem és ezen se idő se távolság nem tud változtatni.

Ez végleges.

De elszúrtam és már nem hiszem, hogy van esélyem újra kezdeni.

Végigpörgettem a közös képeinket, amikor először főztünk az új lakásunkba a titkos alvó képek, amiket róla csináltam. Az enyhe szemöldök ráncolását, míg egy könyvet olvas és persze a gyertyák, amikkel megkérte a kezemet.

Szemeim bekönnyesedtek bár még is mosolyogtam egészen addig, míg a lift jelző hangja ki nem szakított merengésemből.

A telefonomat a táskámba dobtam majd kiléptem a liftből, hogy egyből az irodám felé vegyem az irányt. Imádtam itt dolgozni nem is hittem volna, hogy így megszeretem, és ilyen messzire jutok. Austin, Elena fia volt itt a cégnél. Ha Elena Collins nem lép az életemben biztos, hogy megőrültem volna egymagamban. Mikor Elena bemutatott Austin-nak eleinte ő segített nekem itt elhelyezkedni a cégnél és megtalálni a helyem. Már 1 éve a barátomnak mondhatom múlthét péntek óta pedig a vőlegényemnek.

Lepillantottam a bal kezemen pihenő jegygyűrűre és akaratlanul is összehasonlítottam az elődjével. Amit Liamtől kaptam sokkal többet jelentett nekem, mint ez. Az igazság az, hogy az a gyűrű sokkal inkább én voltam. Helyesnek éreztem, hogy az ujjamon hordhatom. De amikor erre az ezüst gyűrűre lepillantok inkább bűntudat és kétségbeesés kap el ellentétben a Liamhez tartozó gyűrű, amire ha ránéztem a jövőmet láttam a biztonságot.