Taken [Liam Payne] BEFEJEZETT

2.évad 5.rész

Csak figyeltem őket aztán egyre dühösebb lettem míg már fújtattam.

- Liam figyelj rám meg kell nyugodnod. -Eadlyn az arcomat a kezébe vette majd mutatta, hogy vegyek levegőt. Úgy tettem így szépen lassan lecsillapodtam míg a szemébe néztem.

- Tűnjünk el innen. - mondta Harry majd a többiek is elkezdtek a kijárat felé taszigálni.

Kint a hűvösön lesifotósok hada várt vakuk csattogtak Harry káromkodott, míg el nem értünk a kocsihoz. Niallnek kellett lenyomnia a fejem, hogy ne lássák a szétvert arcom.

- Indulj már! - szólt rá Abby amint bepattant a kocsiba.

Harry nem tétlenkedett azonnal gázt adott, és csikorgó kerekekkel kilőtt a szórakozóhely elől. A kocsiban már nem bírtam visszafogni a könnyeimet zokogva borultam Niall vállára.

- Ne sírj már haver. - karolta át a vállamat én pedig a mellkasán sírtam, mint valami óriáscsecsemő.

- Ki volt az a faszi akit összevertél? - kérdezte Louis. Nem tudtam kimondani túl fájdalmas volt. Csak sírtam tovább.

A fiúk egy idő után nem kérdeztek tovább én pedig lassan álomba sírtam magam Niall vállán.

***

Másnap reggel a saját ágyamban ébredtem.

Hogy kerültem az ágyamba?

Világosan emlékszem, hogy a kocsiban ájultam be miután majdnem összevertem Zoe vő...

Még belegondolni, is rossz volt. Gondolataimat a nyíló ajtó hangja zavarta meg. Felpillantva Harryt láttam az ajtóban.

- Oh, ébren vagy? - kérdezte.

- Úgy tűnik. - morogtam. -  Mi történt? - dörgöltem meg a szemem. - Hogy kerültem az ágyamba?

- Úgy, hogy a fiúkkal felcipeltünk idáig és ágyba dugtunk. - dőlt neki az ajtófélfának. - Nem fáj a fejed? - sóhajtotta.

Most, hogy mondta a fejem majd szétszakadt.

- Gondoltam, hozok gyógyszert, de előbb enned kell. Összedobok valami kaját, lent addig zuhanyozz, le a fiúk mindjárt itt lesznek.

- Minek? - mordultam rá.

- Hogy elbeszélgessünk. - villant rám a tekintete majd kilépett a folyosóra és bezárta maga után az ajtót.

Készültem felkelni az ágyból, de a szemem megakadt a telefonomon, ami az éjjeli szekrényen pihent. Eszembe jutottak a hangüzenetek, amiket meghallgattam. Eszembe jutott milyen elkeseredett volt Zoe hangja.

Nagyot sóhajtottam majd megdörzsöltem az arcom és a kezembe vettem a telefonom. Lehet, hogy nagy hülyeség, amire készülök, de nem bírom ki, hogy ne halljam a hangját. Lassan írtam be a számát a telefonomba majd a fülemhez emeltem.

Pár csörgés után meghallottam a dühös hangját. De legalább az ő hangját.

- Mit akarsz ?! - szólt bele fújtatva.

- Meghallgattam a hangüzeneteidet. - mondtam.

- Szuper örülök, hogy 2 év elteltével sikerült rávenni magad. - durrogott.

- Szomorú voltál. - suttogtam.

- Na, jó nekem erre nincs időm. - lett idegesebb. - Ha még egyszer felhívsz, lecserélem a számomat. - fenyegetett.

- Én pedig kideríteném, hogy mi a másik. - mondtam tök nyugodtan.

- Akkor pedig feljelentelek és távoltartási végzést kérek a zaklatásod miatt. -kontrázott.

- Akkor pedig a menedzserem lefizetne téged, hogy ne kerüljön nyilvánosságra és még azelőtt lebeszélne, róla mielőtt elindulnál.

- A nagy Liam Payne fenyeget? - le volt döbbenve.

- Csak a tényeket közlöm baba. - sóhajtottam.

- Ne nevezz így! - csattant fel.

- Akkor te se engem Nagy Liam Payne-nek.

- Ez a neved törődj bele. - mondta durván.

- A te neved is Payne lett volna. - világosítottam fel.

Egy pillanatnyi csend aztán:

- A VOLNA a kulcsszó, de már soha többet. Hagyj élni Liam. - mondta.

- Nem akarok nélküled élni. - suttogtam könnyeim újra azzal fenyegetőztek, hogy kibuggyannak.

- Találsz mást. - mondta rekedten.

- A feltételezésed is borzalmas. - fújtattam. - Nekem csak te kellesz.

- Nem érdekel hát nem érted?! - kiabált. - Én itt voltam csak te vettél semmibe. Hagyj, békén szállj ki az életemből Liam. Komolyan mondtam. Ne hívj, ne keress. Nekem már semmit nem jelentesz. Vőlegényem van kérlek hagy minket nyugton.  - mondta majd bontotta a vonalat.

Egy hatalmasat kiáltottam a plafon felé a telefonomat a falhoz vágtam így az darabokra szóródott szét. Csak pár perc elteltével jutott el a tudatomig mit csináltam. Az összes hangüzenet az összes kép ezen volt.. Képek Zoeról rólunk az összes neki írt SMS minden. Kétségbeesetten rohantam a telefonom maradványaihoz és remegő kézzel próbáltam összerakni a darabkákat, ahogy lehetett a képernyő ripityára tört nem lehetett belőle sok mindent látni. Kérlek, működj! Rimánkodtam magamba, ahogy próbáltam bekapcsolni, de az nem tágított a képernyő örökre sötét maradt. Ekkor történt, hogy felzokogtam. Ordítottam csapkodtam szétvertem az egész szobát, de végül a földön végeztem. A szívem a mellkasomban majd szét szakadt ilyen fájdalmat még életemben nem éreztem. Nem is akartam többé ezt érezni.

Újra felálltam, hogy a ki nem pakolt bőröndömet szét szaggassam közben ordítottam a takarót leszaggattam az ágyról a falat szétvertem talán a kezem is eltöröm, ha Harry nem fog le hátulról.

- Hé Liam! - próbálta túl kiabálni kétségbeesett kiáltásomat zokogásomat.

- Engedj! Hagy verjem szét az egész házat! - ordítottam. - Semmi értelme már! Ő nincs itt! - zokogtam. - Nem fog visszajönni! - kiszabadultam barátaim karjai közül a gardrób ajtaját kiszakítottam a tokjából. Túl tengett bennem az adrenalin.

Aztán mintha minden erő kiszállt volna belőlem.

A levegőt egyre jobban kapkodtam.

A pánik elborította a mellkasomat.

Meg fogok fulladni.

- Engedjetek el! - kiáltottam kapartam ütöttem rúgtam, hogy kiszabaduljak nem is egy ember szorításából.

- Harry, Louis fogjátok le. Pánikrohama van. Mindjárt hívom a mentőket. - halványan érzékeltem a körülöttem levőket.

Pánik roham.

Így és éreztem magam. Teljes pánikban, ami ellepi a mellkasomat és nem enged levegőhöz jutni. A tüdőm sípolt, ahogy a levegőért kapkodtam a fülemben dörömbölt a vér és olyan érzésem volt, hogy itt a vég. A fejem szédült le kellett ülnöm, de akkor is csak imbolyogtam.

- El ne ájulj. - mondta egy hang.

Nem foglalkoztam vele a sötétség szippantott magával a fejemnek már nem én parancsoltam.

- Zoe. - ziháltam és minden lélegzetvételemnél ezt mondogattam majd egy tűszúrás a nyakamba aztán sötétség.