Sweet kills ✝Hemmings [Befejezett]

18

Meglepetten nézett rám. Mondjuk most tettem neki vallomást, és ráadásul úgy, hogy tegnap legszívesebben kinyírtuk volna egymást. Néhány másodpercig csak bámult azokkal a gyönyörű kék szemeivel, aztán a kormányhoz fordult. Semmi "én is szeretlek", vagy "bocs én utállak húzz el". Semmi. Nem mondott semmit. Beindította a motort és elindult vissza a hotelhez. Csendben telt az út. Mindekettőnknek kínos volt ez az egész. Nem is értem miért mondtam ilyeneket, most már egy picit megbántam, de meg is könnyebűltem, hogy végre kimondtam amit érzek.

Megállt a hotel parkolójában, és felém fordult.

-Akarod, hogy bemenjek? Hátha megint eltévedsz.-húzta félmosolyra száját.

-Nekem mindegy!-mondtam, és sietősen kiszálltam a kocsiból. Nem bírtam. Majdnem elsüllyedtem szégyenemben.

Bementem a hatalmas épületbe, és a liftek felé indultam. Nehány percig vártam, mire erre az emeletre ért, aztán beszálltam. Megnyomtam a négyes gombot. Lassan elkezdtek bezárulni az ajtók. Már csak néhány centi választotta el az ajtó két oldalát egymástól, amikor egy kéz csúszott közéjük, és ezzel megálltak, aztán lassan szétnyitódtak. Luke belépett mellém, és várta, hogy felérjünk. Nem néztem rá, de ő se rám. Kinyíltak az ajtók, és elindultam a szobám felé. Előkerestem a kulcsom, és a zárba dugtam. Lassan elfordítottam. Mire kinyílt az ajtó már Luke is ott állt mellettem. Beléptem, aztán ő is szorosan követett. Nem is értem miért engedtem be!

Miután belépett a kis szobába becsuktam az ajtót. Megfordultam, és vadul ajkaimnak esett. Hátamat az ajtónak lökte. Annyira közel jött hozzám, amennyire csak tudott. Szememet becsuktam, és csak élveztem, ahogy nyelveink szinkronban mozognak és egymásba csavarodnak.

-Én is szeretlek Killergirl!-búgta csókunkba, és elharapta az alsó ajkam. Elmosolyodtam, de nem váltunk el egymástól.

-Oh bocs!-Hirtelen szétrebbentünk a hang hallatán, és mind ketten Michael felé fordultunk. Luke idegesen rám pillantott, aztán újra Michaelre nézett. Mindketten szúrósan nézték egymást, aztán Luke megszólalt.

-Ez meg mit keres itt?!

-Már mondtam, ő a legjobb barátom és mot itt van.-válaszoltam flegmán. Luke morgott egyet, aztán elindult a fürdő felé.

-Bocs Michael csak...

-Tudom, hogy idegbeteg!-fejezte be a mondatom.

Dühösen verni kezdtem a fűrdő ajtaját. Hallottam a zár kattanását és résnyire kinyílt az ajtó. Azt hittem ennél nehezebb lesz. Beléptem a fürdőbe, de nem volt ott. Luke nem volt sehol. Idegesen mászkáltam a kis helyiségben, de sehol nem volt. Észrevettem, hogy az egyetlen kis ablak nyitva volt. Elment.