Sweet kills ✝Hemmings [Befejezett]

32

Luke;

Egyszerűen nem tudtam elhinni, amit az orvos mondott. Tátott szájjal álltam előtte. 

-Sajnálom!-lesajnálóan nézett rám, majd gyengéden megütögette a vállam és elment.

Percekig csak ott álltam és gondolkodtam. Most mi lesz velem? Én csak Allyért élek, szóval ha ő nem él, akkor én se.
Megráztam a fejem, ezzel kicsit helyre rázva magam, majd visszamentem Alllyhez.

Ally;

Fogalmam sincs mi történt. Egyik pillanatban még itt beszélek Lukeval, a másikban meg már a kórház összes orvosa a szobámban szaladgál. Nem kicsit estem pánikba.

Most már szerencsére mindenki elment, de Lukeot is elvitték, aki csak néhány perccel később jött vissza. Letört volt. Próbálta takarni, de én láttam rajta, hogy valami nincs rendben, de inkább nem kérdeztem rá. Nem akartam felzaklatni.

A nap végén haza akarták küldeni, de ő nem hagyta. Még az egyik orvosnak is nekiment, hogy itt maradhasson. Nem értem mi ütött bele. Nem szokott ilyen gorombán viselkedni. Legalább is általában.

~5 nappal később

Luke azóta sem ment el.

Én pedig, még élek. Napról napra rosszabbúl vagyok, de szerintem ez nem vészes. Csak a folytonos fekvéstől lehet.

~

Hajnali háromkor szúrni kezdett a mellkasom, majd fokozatosan rosszabodott. Azt hittem idővel jobb lesz, de egyre rosszabb lett. Olyan érzés volt, mintha téglákat pakolnának a mellkasomra. Egyesével.
Öklendezni kezdtem az oxigén hiány miatt, mire Luke egyből felébredt és elszaladt egy orvosért. Fejemet oldalra fordítottam és végig néztem, ahogy nyúlánk teste végigszáguld a szobán, majd a folyosón, aztán akarva, vagy akaratlanul, de szép lassan becsugtam a szemeimet.