Sweet kills ✝Hemmings [Befejezett]

26

Napok óta vagyok itt. Ebben a retkes kórházban és nem mondanak semmit Lukeról. Már az összes nővért körbekérdeztem, de egyik sem mondott semmit. Mintha titok lenne.

Csak feküdtem és bámultam ki a fejemből. Agyam közben folyamatodan kattogott, hogy még is mit és hogyan csináljak.

Talán nemsokára kiengednek. Akkor az első dolgom lesz megkeresni Lukeot. De ha csak hetek múlva engednek ki? Nem! Hamar fel fogok èpülni. Èrzem, mert Lukenak szüksège van rám.

És persze Michael. Meghalt. Miattam. Ő is miattam van most szarban, vagyis már nincs. Majd őt is meglátogatom, ha lesz rá lehetőségem. Gondolatmenetemet a belépő orvos zavarta meg.

-Nos Ally-lapozgatni kedzte a kezében lévő lapokat, majd rám nézett.- honlap hazamehet.

-Tényleg?

-Igen, teljesen biztos.

-Köszönöm.-biccentett egyet, majd ki is ment.

Már csak egy este és végre haza kerülhetek. Csak az nem tudom hol van, de ez most lényegtelen.
Óvatosan felültem az ágyon, majd a mellettem lévő kisasztalhoz nyúltam.
Levettem egy poharat és óvatosan inni kezdtem belőle. Még ez is fájt, de nem a külső fájdalmak miatt. A rothadó belsőm volt az. Lassan felemèsztem magam.
Vissza raktam a kis tárgyat, majd vissza feküdtem. Egy kicsit mozgolódtam amíg meg nem találtam a tökéletes pózt, majd lehunytam a szemem és próbaltam nem gondolni semmire, ami nemsokára sikerükt is ès átlèptem az álmok világába.

××××

Megdörzsöltem a szemeimet, aztán ki is nyitottam őket. A ruháim már ki voltak kèszítve egy székre, a többi cuccomal együtt.

Lassan felültem és egyből kezemhez kaptam, de nem volt benne egy tű sem. Ezek mindent elintéztek. Felálltam, ami hát elég érdekes volt napokig tartó folyamatos fekvés után.
Oda botorkáltam a székhez és elkezdtem felöltözni. Miután végeztem még gyorsan összefogtam a hajam, aztán már mentem is onnan. A portáig szinte rohantam, majd miután kikérdeztem az egyik nővért, már rohantan is a negyedikre Lukehoz.
Megkerestem a szobáját, majd kicsit hezitálva, de benyitottam. Nem az a látvány várt, amire számítottam.