Sweet kills ✝Hemmings [Befejezett]

23

Szenvedtem. Nem tudtam mit kezdeni magammal. Csak a szürke falakat bámultam és gondolkodtam.

Vajon hol van most Luke?
Egyáltalán él még?
Kijutok innen..élve?

Rengetek megválaszolatlan kérdés kavargott a fejemben, amik már feszítették belülről a koponyámat.

Éhes is vagyok. Három napja nem ettem semmit. Nem a kínzásba halok bele, hanem az éhínségbe.

Három napja nem is aludtam, ezért úgy gondoltam bóbiskolok egy kicsit. Szemeimet becsugtam és elengedtem magam. A láncok amik tartották a kezemet megfeszültek. Fejem előre rogyott. Gyönyörűen nézhettem ki.
Próbáltam kiüríteni a fejem, ami viszonylag sikerült is. Néhány perccel később már Luke mellett futkostam egy álomvilágban. Egy valódi álomvilágban.

||||

Apró motoszkálásra ébredtem. Szemeimet lassan kinyitottam, de egyből be is csuktam, mert a hirtelen jövő sok fény bántotta a retinámat.

Valami más volt. Kényelmes volt. Nem tudtam mire véljem, aztán leesett. A hátamon feküdtem. De hogy kerültem a hátamra? És még is hol vagyok?

Győzött a kíváncsiság. Akármennyire is rossz érzés volt kinyitottam a szemeimet és körbe néztem.

Egy üres, fehér szoba. Csak egy ócska ágy van a közepén, amin én fekszem. A plafon viszont tele volt lámpákkal. Mindenhol fehéres fény ragyogott.

Hirtelen ajtó nyílást hallottam. Egyből a hangforrás felé fordítottam a fejem.

Michael lépett be a szobába. Szóval még nincs vége. Egy kisasztalt tolt magam előtt, de nem láttam mi van rajta, mert le volt takarva. Mellém tolta, aztán kutakodni kezdett rajta, majd visszatakarta.

Megint kiment. Mintha itt se lettem volna.

Néhány perccel később újra belépett, egy tűvel a kezében. Odalépett mellém, és kezembe szúrta a tűt, majd belém fecskendezett valamit. Még mondott nekem valamit, de már nem hallottam.

||||

Újra felkeltem. Már nem voltam lekötözve. Kedztem reménykedni, hogy végre jött valami hős megmentő, de nem. Kinyitottam szemem és ugyan abban a kis szobában voltam. Felültem és egyből szúró fájdalmat éreztem a jobb combomon. Felhúztam a nadrágom és megláttam egy újabb sebet. De nem akármilyen sebet. M alakja volt, Rlráadásul égetve, ami még kínzobbá tette.

-Na hogy tetszik? -Lépett be Michael hátul összefont karokkal.

-Miért csinálod ezt?

-Mert élvezem. De ezt már megbeszéltük.

-Te beteg vagy!

-Akárcsak te!

Tovább vizsgáltam az új szerzeményem. Eközben Michael az ágy körül mászkált és nézte mit csinálok.

-Mi van?-kérdeztem dühösen.

-Semmi, csak nézlek.

-Miért?

-Mert olyan szép vagy...és kívánatos.- élem lépett és mélyen szemembe nézett, majd lecsapott ajkaimra. Visszacsókoltam.
Kezét combomra vezette, majd megszórította, ezzel még nagyobb fájdalmat okozva. Egy könnycsepp folyt végig arcomon, de nem váltunk le egymás ajkairól.

Nadrágom tetejéhez nyúlt, majd szép lassan lehúzta rólam azt. Lábaimat szétnyitotta, majd lehajolt, hogy közelebbről is szemügyre vehessen.

Fogaival leszagtta a bugyimat, majd egyből belém vezette nyelvét. Kezeivel combomba kapaszkodott. Nyelve vadul mozgott bennem, újabb és újabb köröket leírva. Borostái szurkálták combom belső felét, ami csak még élvezetesebbé tette az egész aktust.

Egyik ujja is csatlakozott, majd nemsokára még egy. Szinkronban mozgatta minden testrészét, amivel az őrületbe kergetett.
Másik kezével simogatni kezdett. Lassan, de biztosan elértem a teljes élvezetet. Egy jól eső sóhaj keretében élveztem el. Fejemet hátra vetettem és próbáltam kontrolálni a légzésemet.

Michael felállt és felém fordult.

-Na milyen volt?-nézett rám ördögien. Nem válaszoltam. -Szóval jó!- mondta, majd ökle találkozott az arcommal. Keményeb behúzott nekem, ezzel akkora lendületet adva, hogy leestem a földre. Fejem hatalmas csattanással ért a földre és minden elsötétült.