Beleszerettem egy SZÖRNYETEGBE

06. Mentő akció és egy lehetséges új barát.

A templom nem volt messze, tehát gyalog is gyorsan odaértünk. Ha én nem lennék a nyakukon biztos, hogy vámpírgyorsasággal korábban odaérnek, de én nem hagytam magam lerázni. Valahogy nagyon is érdekelt a dolog. Egész úton követtem Klausékat, amíg a templom padlásánál nem kötöttünk ki. Rebekah benyitott.

- Szia Davina, bejöhetünk?

- Igen Bex te bejöhetsz, de a kis mocsok testvérkédet hagyd csak a küszöb túloldalán ha kérhetem.

Míg Bekah könyörgött, hogy Klaus is bemehessen én érkeztem szemügyre venni Davina-t. Elég csinos lány, meg kell mondani. Sötét haj, sötét szemek. Körül belül annyi idős lehet mint én. Szivesen megismerném, mert nem nagyon érkeztem még barátnőket gyűjteni itt.

- Na jó bejöhet, de ezt csakis miattad teszem Bex.

- Köszi D. Te egy kincs vagy... Klaus gyertek be. - intett mindkettőnknek, de Davinát úgy tűnik meglepte a többes szám.

- Öhm... Én csak Klaus-t látom, miért beszélsz többes számban?

Kipréseltem magam Klaus háta mögül, ahol eddig rejtőztem, és szégyenlősen kikényszerítettem magamból egy mondatot. - Ó, bocsánat, hogy nem mutatkoztam be én Andrea vagyok. - arcom elvörösödött a szégyentől.

- Miért nem szóltatok, hogy van itt veletek még valaki? Nem lettem volna ilyen kellemetlen.

- Oké tehát túl lennénk a formalitásokon. Rátérhetnénk végre a lényegre? - kérdezte türelmetlenül a mellettem álló hybrid.

- Te csak ne pattogj itt, ez az én világom itt én parancsolok.

- Klaus nem azt mondtad, hogy ismeritek egymást Davina-val?

- Ó, mi ismerjük egymást, de az nem azt jelenti, hogy kedveljük is, ugye boszikám.

- Menj a fenébe Mikaelson.

- Hagyjátok már abba a veszekedést és keressük meg Elijah-t. - állt közéjük Rebekah, amíg komolyabb baj lett volna.

Davina sarkon fordult és odament az asztalához, ami körbe volt rakva gyertyákkal. Ráterítette New Orleans és környéke térképét. Megkérte Bekah-t, hogy adjon neki egy cseppet a véréből. Bekah felharapta a csuklóját amiből a vért a térképre csepegtette. A sebnek pár másodperc múlva nyoma sem volt. Davina körbe körbe mormolt valami varázsigét, ami számomra érthetetlen szavakból állt a vér pedig egy helyre összegyűlt és lassan, de biztosan mozgott a papíron. Ha nem tudnám mi folyik itt azt hinném káprázik a szemem, vagy valami ilyesmi. A vér megállt a mozgásban és Davina is abbahagyta a mormolást.

- Itt van, oda kell mennetek. Mutatott a keletkezett foltra a térképen.

- Ez nem lehet igaz. Klaus úgy néz ki, hogy fogadnod kellene egy bébicsőszt, mert mi Marcel Gerard-hoz tartunk. - motyogta Bekah

- Az a kölyök talán sosem tanulja meg a leckét... - morogta idegesen Klaus.

- Ha azt akarjátok, hogy Andy biztonságban maradjon, amíg ti "harcoltok" nevezzük a civakodást így. Itt maradhatna esetleg velem, szívesen megismerném. - tett egy javaslatot Davina.

- Én benne vagyok. Klaus könyörgöm ha már nem visztek magatokkal akkor legaláb hagyjatok hogy megismerjek valaki újat. Ígérem jó kislány leszek. - mosolyogtam.

- Óh... Én nem miattad aggódom Andy. Én a bosziban nem bízok, na de ha nagyon akarod akkor legyen...

- Köszönöm. - hálásan megöleltem, amim mindenki csodálkozott, beleértve magát a letámadottat. - Jah, és tudom, hogy halhatatlanok vagytok, na de azért egy darabban szeretnélek titeket újra látni.

- Ne aggódj. Marcelt könnyű elintézni. - ezzel ki is viharoztak az ajtón és én itt maradtam Davinával, akit szinte nem is ismerek.