Beleszerettem egy SZÖRNYETEGBE

10. Életveszély

A fejemben lüktető fájdalommal ébredtem, és próbáltam kideríteni, hol vagyok, de sikertelenül. Egy nagyon sötét hely. Gondolom egy pince lehetett. Körbenéztem, hogy megtudjam van e itt rajtam kívül más személy is. Nem messze tőllem megláttam Klaus-t mozdulatlanul feküdni a földön. Gyorsan odakúsztam mellé, mivel nem volt erőm felállni. Mindig hordtam a zsebemben egy kést, ha valami elmebeteg rám támadna és ez most is így volt. A fogvatartónk úgy tűnik nem vette észre. Elővettem és elvágtam a kötelet ami csuklóim köré tekeredett. Klausnak nyitva volt a szeme de annyi ereje sem volt hogy beszédre bírja magát. Kétségbeesetten próbáltam rájönni mi baja lehet, és csak két lehetséges dolog jutott eszembe... Az egyik a verbéna, de annak nincs ilyen hoszas hatása. A másik vedig a tőr amiről akkor mesélt nekem amikor kérdeztem hogy hogy lehet megölni egy vámpírt és azt is mondta hogy nyoma veszett. A tőr befúródik a vámpírok mellkasába amivel állítólag olyan fájdalmat okoz nekik, hogy mozgásképtelenné válnak. Csak úgy lehet kiszedni ha benyúlok és megkeresem. Ez egy vámpír számára könnyű mivel természetfeletti erejével könnyen belemélyeszti kezét valaki testébe. Mivel ember vagyok nekem macerásabban kell megoldanom a dolgot.

Körbenéztem, hogy van e itt valaki, de nem láttam senki mást kettúnkön kívül.

- Klaus, most kiszedem belőlled azt a vackot. - suttogtam a füléhez hajolva, hogy meg ne hallja valaki.

Nehéz lett volna levenni a felsőjét, így hát a könnyebb utat választottam a késsel felére vágtam pólóját, hogy hozzáférjek az érintett helyhez. Kezemet végighúztam izmos felső testén amit a tőr bemenetelének helyén vörös duzzadt erek borítottak.

- Ez most bizonyára fájni fog. - suttogtam és egy határozott mozdulattal felhasítottam mellkasát belemélyesztettem kezemet és kihúzta onnan a tőrt. A vágás kezdett begyógyulni és Klaus is egyre erősebb lett, de tudtam, hogy vérre van szüksége, hogy teljesen rendbe jöjjön. Félve, hogy nem fog tudni leállni, de oda nyújtottam elé csuklómat. Láttam hogy szemei az éhségtől vörösre váltottak, de elutasította.

- Innod kell, ha ki akarunk jutni innen. - mondtam neki határozottan.

- Ha belekezdek nem biztos hogy le fogok tudni állni. Nem szeretnélek megölni. - mordult rám még mindig egy éhes farkas tekintetével. mivel az is rejlik benne.

- Bízok benned. - jelentettem ki, és most már nem a csuklómat nyújtottam, hanem letérdeltem elé és a nyakamat olyan közel hajtottam arcához, hogy nem tudott ellenállni. Szőke hajamat elsöpörte az útjából, és hirtelen csak arra figyeltem fel, hogy fogati a nyakamba mélyeszti és elkezdi inni a véremet. Mikor éreztem, hogy már kicsit kezdek elgyengülni kezemmel megmarkoltam a haját és elhúztam fejét a nyakamtól jelezve ezzel, hogy hagyja abba. Elsőre nem sikerült leállítanom. Még nagyobb erővel tartott magágoz és erősebben szívta ki életerőmet. Másodjára erősebben húztam el fájó nyakamtól és rámordultam, hogy elég volt. Felpattant, és gyorsan hátrállt tőllem mire én vérző nyakamhoz kaptam kezem. Mikor láthatóan nyugodt volt felmelte pólója maradványait a földről amit mellesleg én szaggattam le rólla nem rég, leszakított belőlle egy vékony csíknyi anyagot, letérdelt elém.

- Bocsánat, nem akartalak bántani, de a te fejeddel úgy sem lehet beszélni és mindig az ellenkezőjét teszed annak amit mondanak neked. - Oktatott ki és közben rátekerte az anyagot a sebemre - Tudod te egyáltalán mit tettél? Nem kellett sok ahhoz, hogy ne tudjak leállni. 

- Jól van majd otthon kioktatsz... De most ideje lenne lépnünk. Tudod egyáltalán hol vagyunk.

- Jajj kislány, nem is sejted mibe csöppentél te bele.

- Hé ez a kislány nemrég húzott ki egy tőrt a szivedből.

- Amiért köszonetet kell hogy mondjak neki...

- Amit te útálsz, mert mindent egyedül akarsz megoldani. - fejeztem be a mondatát - Ezért eltekintek ettől a kis gesztustól.

Elmosolyodott majd odament az ajtóhoz és egy könnyed mozdulattal leemelte a pántokról. Csak elképedve néztem a jelenetet, mert az az ajtó elég nehéznek tűnt. Intet, hogy tiszta a levegő, és menjek utánna. Tudta merre kell mennie, gondolom már járt itt párszor.

- Mystic Falls-ban vagyunk Stefan és Damon Salvatore házában. Fent társalognak a nappaliban és még csak nem is sejtik, hogy kijutottunk. - nevetett a hülyeségükön Klaus.

- Szóval mi a terv?

- Csak az, hogy maradj mindig mögöttem, a többit majd intézem.

- Na most verd ki a fejedből azt hogy harcolni fogsz velük. - mondtam neki fenyegetőző hangon

- Te csak ne parancsolgass, tudom mit csinálok. - mérgesen a falnak nyomott - Maradj mögöttem és tedd amit mondok.

- Jól van te nyertél. - jelentetem ki majd felemeltem mindkét kezem annak jeléül, hogy feladtam

Egy egoista mosoly telepedett arcára majd szó szerint tapsolva indult kifelé a pincéből, velem a nyomában.