Beleszerettem egy SZÖRNYETEGBE

13. Kalandos éjszaka

Éjjel arra ébredtem, hogy Klausz szobájából morgást és bútor törést hallottam. Átmegyek hozzá, nem érdekel mi fog történni. Benyitottam. Minek is kopogni ugye? Láttam Klaus dühös tekintetét de nem ijedtem meg. Valamiét úgy gondoltam nem tudna bántani, de tévedtem. Hirtelen nekem rontott. Láttam, hogy nincs teljesen magánál és képzelődik is, motyog valami érthetetlent az orra alatt. Valami nem stimmel. 

- Camille menj el nem akarok veled beszélni megmondtam. - ordította képembe.

- Klaus térj magadhoz nem vagyok Camille, én vagyok az Andy. - Észrevettem az egyre rondábbnak látszó farkasharapásokat mindenhol a kezén és még ki tudja hol mindenhol. - Csak képzelődsz a farkasharapások miatt. - próbáltam vele közölni az igazságot.

Hirtelen elhúzódott tőllem és a szeme kezdte felvenni újra a kék árnyalatát.

- Sajnálom hogy neked rontottam, de te sem vagy teljesen épp eszű, hogy bemerészkedtél ide. Még Bekah és Elijah is itt hagytak egy ideje, mert képes lettem volna megölni őket a képzelgésem közepedte. - hordott le.

- Bocsánat, hogy érdekelt az állapotod. - suttogtam idegesen, de úgyis meghallotta.

- Nem úgy gondoltam. Látod madad is hogy nem vagyok teljesen épp elméjű állapotban.

- Oké nem érdekel. Feküdj le! - parancsoltam neki

- Ne parancsolgass! - ordította el magát

- Mondtam valamit Mikaelson! És tudom hgy te vagy az erősebb, de ha bepöccenek nem ajánlok magamért. Szóval húzd a segged az ágy felé! - ordítottam el magam. Még pár percik tiltakozott, de látta, hogy semmire sem megy vele. Lefeküdt végre, én meg oda mentem hozzá.

- Jesszusom. Tűz forró a homlokod hozok vizes törölközőt, addig eszedbe ne jussom felállni.

Bementem a szobájából nyíló furdőbe és bemártottam egy törölközőt hideg vízbe. Mikor visszértem a szobába nem volt az ágyon idegesen járkált a szobába. Odamentem hozzá és megkérdeztem minden rendben e van. Megint azt hitte Cami vagyok, és bevallotta szerelmét, mikor végetért a mondókája könnyes szemekkel a földre rogyott, még sosem láttam a nagy Niklaus Mikaelsont ilyen gyengének és ártalmatlannak. Felráztam a látomásából és visszasegítettem az ágyra. Ráraktam a törölközőt a forró homlokára. Kicsit meg nyugodott. 

- Enned kellene, de gondolom ebben az állapotodban nem lenne a lebokosabb odaadnom a csuklómat. Nem mész el sehova amíg hozok vért a konyhából?

- Megpróbálok nem elszökni. - fájdalmasam mosolygott

- Rendben egy perc és visszavagyok.

Gyorsan lementem, felkaptam a hűtőből két tasak vért és már fent is voltam. Meglepetésemre Klaus még mindig feküdt az ágyában, de már csak egy szál boxer és egy takaró volt rajta. Bevallom kicsit zavarba hozott a látvány, de nem mutattam ki. Odasétáltam hozzá, töltöttem egy pohárba a vérből és átadtam neki. Megitta, de nem tartott sokáig és az egész a vécében kötött ki.

- Jól vagy? - érdeklődtem.

- Én magam sem tudom. Meghalok éhen de nem tudok inni egy csepp vért sem mert visszajön.

- Nyugodj meg. Feküdj le. Nemsokára átmegy.

Visszafeküdt az ágyba, de egyáltalán nem lett jobb, sőt még roszabb. A felső testén lévő sebeketbámultam, ami egyre rosszabbul néztek ki. A láza is egyre csak nőtt.

- Hogy érzed magad? - tettem fel egy elég bugyuta kérdést.

- Még élek. Egyelőre.

- Inkább úgy teszek hogy az utúbbit nem hallottam. Éhes vagy?

- El sem tudod képzelni mennyire. - láttam arca kezd eltorzulni.

- Igyál! - nyújtottam oda neki csuklómat - A friss vér talán nem jön majd vissza.

- Na azt már nem. Te meghibbantál? Egy kiéhezett fenevad hybridnek nyújtod a csuklódat, aki egy pillanat alatt megfoszthat életedtől? Ezt úgy felejtsd el ahogy eszedbe jutott. - látni volt rajta, hogy nagyon felidegesítettem. Odébb húzódott az ágyán, hogy messzebb legyen a kísértéstől, de én makacsságom miatt felültem mellé az ágyra és a képébe biggyesztettem a csuklóm.

- Mondtam, hogy ez nagyon hülye ötlet. 

- Gyerünk igyál. Én bízok benned.

- Ez fogy egyszer megölni. - mondta, de a másik pillanatba már a csuklómba mályesztette fogait. Én csak néztem, ahogy álvezettel szívja véremet. Nem mondhatom, hogy kellemes érzés, amikor fogai bőrömön keresztül húsomba vésődnek, de nem is teljesen kellemetlen. Fura érzés. Fejem már sajgott, mert kevesellte a vért a szervezetemben, tudtam, hogy magától nem fog leállni, így nekem kell megint közbelépnem, hihetetlen, hogy még ennyi év után sincs önuralma.

- Klaus elég volt. - szólltam oda neki, és homlokánál fogva eltoltam fejét a csuklómtól. Meglepetésemre egyre abbahagyta. - Látod, mondtam, hogy le fogsz tudni állni. - jelentettem ki büszkén.

Csak bólintott egyet, de láttam rajta,hogy az ellen küzd, hogy ne szívja ki vérem maradékát. megtöröltem véres csuklómat, és erőtlenül hátradőltem az ágyon. Ránéztem Klausra és észrevettem, hogy eltűntek a sebei.

- Klaus, eltűntek a sebek.

- Igen eltűntek, de most te vagy kiütve. Tessék... - beharapta csuklóját - igyál a véremből.

Na ezt nem kellett kétszer mondania. Szájamat azonnal odatapasztottam és megéreztem vére ízét a számban. Hirtelen több energiám volt, mint amikor megitta tíz energiaitalt egymás után. Megtöröltem a számat.

- Köszönöm. - mondtam.

- Most már csak az a dolgod nehogy megöld magad, mert akkor nem igazából fogsz meghalni.

- Tudom, mondtad. Nem vayok felejtős típus. Jó éjt. - és kimentem a szobájából egyenesen be az enyémbe.

-Ezt meg hogy csináltad? - rémített meg Bex kérdésével mikor bezártam magam után az ajtót.

- Mégis mit? - kérdezem vissza értetlenül.

- Azt hogy élve jöttél ki onnan.

- Ehm hát normálisan. Egy kicsit felemeltem a hangom és makacskodtam és ment. - válaszolta őszintén.

- Hát ez lehetetlen. Minket majd meg ölt, ha még ordibáltunk volna is vele akkor 100% hogy most nem beszélgetnénk. Mi van a kezeddel? - nézegette azt a rész ahonnan még egy pár perce testvére ivott. Ahogy nézegette, úgy halványult el a seb, míg eltűnt. - Bántott téged, és adott a véréből?

- Nem dehogyis, nem bántott. Én magam toltam a képébe, hogy igyon, mert már tényleg szörnyen nézett ki és a tasakostól felfordult a gyomra. És igen adott a véréből, mert miután végzett a vacsorájával én nem voltam a legjobb állapotban.

- Te nem vagy normális. - jelentette ki és már itt sem volt. Fáradtan bedőltem az ágyamba és végül elaludtam.