Beleszerettem egy SZÖRNYETEGBE

11. Szökés

Mikor a Salvatore-k meghallották a tapsot felénk kapták tekintetüket. Látni volt tekintetükön, hogy meglepődtek.

- Ti meg hogy a....?

- Fenébe jöttünk ki? - fejezte be mondatát hahotázva Klaus - Hát tudjátok azt a nagy hibát követtétek el hogy egy cellába zártatok.

- Mondtam neked hogy nem jó ötlet egybe rakni őket. - morgott az egyik a másikra. Nem tudom melyik kicsoda.

- Ugyan már Stefan, ne mérgelődj. Damon nem tudhatta hogy Andrea belelát a vámpír dolgokba.

Most már legalább tudom melyik melyik. Őszintén megmondom Damon nagyon jól néz ki fekete hosszab hajával és gyönyörű égszínkék szemével, na meg a rásimuló pólónak köszönhetően látszódó kigyúrt testével. ekkor eszembe utott, hogy léphetnénk meg anélkül, hogy konolyabb harc legyen. Lassan felspicceltem Klaus vállába tartózkodva odahajoltam közel a füléhez, hogy biztosan csak ő hallja amit mondani készülök, és vázoltam neki tervemet:

- Odamagyek Damon-hoz és elkezdek vele smárolni, viszem magammal a tőrt, mikor felemelem a földől egyik lábam te odarohansz Stefanhoz és egyidőben te eltörod Stefan nyakcsigolyáját én pedig leszúrom Damont a tőrrel. Így jó lesz? 

- Nem tetszik, hogy smárolni fogsz vele, de alapjában nem rossz. Legyen...

Ezzel elindultam. Megálltam Damon előtt és lassan közelítettem ajkaihoz. Ő megelőzött és hevesen csókolt, de nem mondhatnám, hogy különösen élveztem, nem azért mert rossz volt, de valamiért nem volt az igazi. Teljesen érzelemmentes. Egyik kezemmel a tőrhöz nyúltam majd lassan felemeltem a lábomat és bumm. Leszúrtam Damont és Stefan is már hevert a padlón.

Klaus felkapott az ölébe és kirohant velem a házból. Most saját bőrömön tapasztalhattam a vámpírok eszméletlen gyorsaságát. Mikor mélyen az erdőben voltunk hirtelen megállt és lerakott.

- Már azt hittem hogy a nagy smárolásban kiment a fejedből a terv. Nem tudtál volna egy kicsit belehúzni? - kérdezte ingerülten.

- Ha már csali voltam, legalább kihasználtam, hogy lól csókol a pasi. Miért talán féltékeny vagy? - húztam az agyát egy cseppnyit.

- Én féltékeny? Na biztos.

- Nem úgy tűnik nekem mintha nem lennél. Na oszt akkor mi van ha jól néz ki és egy picit csókolóztunk??? - idegesítettem tovább

- Az van, hogy anyádnak nem tetszene, hogy a barátjával nyalakodtál...

- M...mi van? - akadt el bennem a szó

- Jól hallottad. Damon anyád pasija. Már eleve az nem tetszett neki hogy hozzám költöztél és hidd el ez se fog, pláne hogy még le is szúrtad közbe.

- Ugye most nagy bajban vagyok? De miért nem mondtad hamarabb?

- Mert jó ötletnek tűnt és csak aztán kapcsolt.

- Akkor legközelebb légyszi használd az agyadat is. - ordítottam rá, mire csak befogta a számat és nekinyomott egy fának. Szokása ezt csinálni??? - Mi a fenét csinálsz? - kérdeztem már normál hangon.

- Shhh... Ne mozdulj és egy árva hangot sem. - csitított el szigorúan. Ekkor hallottam, hogy valahol a közelben megreccsent egy ág. Klaus háttal állt nekem úgy, hogy szorosan közte és a fa közt voltam, és akkor láttam meg két ragyogó szempárt magam előtt a távolban. Messziről minket fürkészett. Klaus átváltozott és rámordult mire én szorosan átöleltem derekát, de a farkas nem reagállt és egyrecsak közelített. Bevallom rég féltem már ennyire mint most. Észrevettem, hogy a farkas nincs egyedül.

- Klaus. - suttogtam - Egyre többen vannak. - remegtem meg felfedezésemre.

- Tudom. A picsába miért pont teliholdkor kellett idehozniuk minket? - mérgelődött.

- Most mi lesz? - kérdeztem még mindig szorosan ölelve hátulról a derekát.