Beleszerettem egy SZÖRNYETEGBE

16. A bejelentés

Úristen! El sem tudom hinni, hogy már 2K az olvasás. Életemben nem gondoltam volna, hogy elérem ezt a számot. Köszönöm mindenkinek, aki olvassa a történetemet. Nagyon jól esik, hogy legalább itt a wattpadon kedvelnek az emberek valamit, amit én csinálok, ugyanis a való életben nem nagyon szokott ilyen előfordulni. Imádlak titeket, és mégegyszer nagyon nagyon köszönöm, ezt a gyönyörű számot.

xoxo Naomi

Reggel, mikor kinyitottam a szememet a reggeli na sugaraival találtam szemben magam, viszont semmi kedvem sem volt felkelni. Megfordultam, hogy ne közvetlen szemembe süssön a nap, de bárcsak ne tettem volna.

- Jesszusom! - ordítottam fel, mikor megláttam Klaust mellettem aludni, de meg is bántam, mert kibírhatatlam fájbalom nyilalt a fejembe. Utálom a másnaposságot. Az eddig mellettem alvó Klaus most már ülve nézett rám. - Mi a francot csinálok én veled egy ágyba? Ugye nem feküdtünk le? És egyáltalán mi volt tegnap este? Semmire sem emlékszek. - zúdítottam rá kérdéseimet.

- Nyugodj le ha megkérhetlek... Egy: Azért vagy itt mert túl szarul néztél ki ahhoz, hogy egyedül hagyjalak. Kettő: Nem értem, hogy juthatott az eszedbe az hogy lefeküdtünk. Három: Tegnap este meg elmentünk inni az volt. - elgondolkodtam egy kicsit, és visszajött minden, amit tegnap este csináltam, tulajdonképpen az ahogy Klaus mindent elmesélt. És az is ahogy elszöktem, mert szégyelltem magam, es aztán sötétség.

- Áááá... Már emlékszem... És egy szóval sem mondtam, hogy bejön a stílusod. - elnevette magát az utolsó mondat hallatán.

- De úgy hangzott. - felálltam, és elindultam a szobám felé, hogy ne a tegnapi cuccban kelljen töltenem a mai napot is. - Hova indulsz?

- Átöltözni, ha megengedi felséged. - mondtam egy meghajlás kíséretében.

- Hmm... Nem ellenezném ha mindig így hívnál.

- Na azt lesheted. Bunkó!

- Na menj öltözni aztán meg gyere a konyhába reggelizni.

- Óhajod parancs! Bunkó!

- Remélem nem ez lesz mostantól a becenevem.

- Hát pedig igen. - mosolyodtam el mire csak csóválta a fejét és kimentem a szobából.

Átmentem a szobámba. Kikutattam a szekrányemből valami kényelmeset, ami az én esetemben egy cicanadrág volt és egy over sized pulcsi. Mikor megtaláltam a megfelelő párosítást felkaptam és bevittem magammal a fürdőszobába. Levettem tegnapi ruháimat és beálltam a zuhanyrózsa alá. Megengedtem a vizet, é élveztem, ahogy a forró cseppek bejárják egész testemet közben eláztatva szőke hajamat. A fenébe, mindig elfelejtem felkötni. Nem baj ma úgysem megyek sehova majd megszárad. Megmosodtam, leállítottam a vizet, megtörölköztem és felöltöztem. A hajamat pedig csak megfésültem, és vizesen omlott vállamra. Mikor késznek nyilvánítottam magam, lementem a konyhában, de csak Elijah volt ott.

- Hol van már megint az a bunkó? - kérdeztem egy picit ingerülten.

- Ha Niklaust keresed, akkor azt kell hogy mondjam várd meg itt. Megkérdezhetem, hogy mi van köztetek?

- Tessék? Jól hallottam a kérdésedet? Most komolyan? Nincs köztünk semmi...

- Tegnap amikor menyasszonypózban vitt a hálószobájába nem úgy nézett ki mintha semmi nem lenne.

- Hűűű... Na de azt nem vetted észre, hogy ki voltam ütve ugye?

- Ou... Bocsánatot kérek, ezt nem tudtam.

Ekkor betoppant Klaus még valakivel a nyomában. fogalmam sincs, hogy ki lehet az, de ahogy így megfigyeltem nagyon is hasonlít Elijah-ra.

- Na végre, hogy megjöttél várom, hogy mit szeretnél mondani. - nem titkolom, hogy majd meg öl a kíváncsiság.

- Légy egy kis türelemmel, ha megkérhetlek, először be szeretnék neked valakit mutatni.

- Ő meg mit keres itt??? - pattant fel Elijah.

- Megvárnád, míg megmagyarázom? - mordult rá Klaus. - Szóval. - fordult felém - Andy, ez lenne itt Kol.

- Várjunk? A testváred Kol, akit egy ládában tartottál lent a pincében?

- Hát igen, és ő azért van itt, mert te jövő héten kezdel iskolába járni, és ő veled.

- Te-tessék? - dadogtam - Iskola? Most komolyan? Ne mááár. Én nem akarok suliba menni. - hisztiztem.

- Hát pedig nincs más választásunk. - szóllalt meg Kol.

- Klaus? - fordultam felé

- Mit szeretnél?

- Ugye, hogy legalább tettél egy olyan szivességet, hogy a Davina sulijába irattál? - erre a kérdésemre Kol lefagyott. Na perszehogy... Most esett le, hogy ők jártak. Mármint Kol és Davina.

- Nem vagytok legjobb barátnők, vagy ilyesmi ugye? - kérdezte Kol reménnyel a hangjában.

- Ami azt illeti, de azok vagyunk.

- Hogy a francba veled Klaus!!! - ordított Kol - Ez nem volt benne abban amit mondtál.

- Nyugodjon már le mindenki!!! - mindenki felfigyelt arra, hogy az egyébként csendes Elijah elordította magát.

- Oké... - mondtuk neki mindhárman egyhangon.

- Már rég láttam Bekah-t hol van? - kérdeztem.

- Ehm a kis idegesítő Rebekah lecserélte Kol-t.

- Én meg már azt hittem visszavonult a bunkó éned. - sóhajtottam fel.

- Nos én csak azért tettem, hogy ne idegesítsen.

- No jó én inkább megyek a szobámba idegileg felkészülni a sulira. Sziasztok holnap. - Köszöntem el tőlük és ezzel fel is mentem.