Beleszerettem egy SZÖRNYETEGBE

27. Farkasok a városban

- Niklaus, mit akar ez jelenteni? - "üdvözölt" minket Elijah máris, ahogy beléptünk a kapun.

- Ahogy láthatod a testvéreinknek elment az eszük, mert végigmeneteltek New Orleans-on egy falka vérfarkassal a nyomukban. - jelent meg mögöttünk Kol aki eddig ki tudja hol volt. Le merném fogadni hogy kibékült a boszijával.

- Megszólalt az a testvér aki egy napról a másikra felszívódott es senki nem tudta merre van. - vágtam Kol képébe. Igen egyrészt nem akartam látni mert nem esett jól az amit tett, de másrészt hiányzott a legjobb haverom. Annyi sok dolgon mentem keresztül az alatt az idő alatt amíg el volt. Nik mindent megtett amit tudott és sokat segített mindenben, de az embernek mindig kell egy legjobb barát.

- Nekem is hiányoztál Andy baba. - jött oda hozzám és szorosan megölelt - De eltekintve attól még mindig azt hiszem, hogy elment a józan eszetek a farkasokkal kapcsolatban.

- Andy-nek nem volt más választása csak ide hozni őket, hacsak nem akarta cserben hagyni a falkáját. - magyarázott Klaus, nem mintha meg kellene valaki előtt indokolnia a dönését, csak azért, hogy mindenki befogja a száját és hagyja hogy csinálja amit jónak lát.

- Kislány ezt még szépen el fogod nekem magyarárzni. - nézett rám komolyan Kol.

- Miután kiviszed a falkát a mocsárba mindent elmondok. - küldtem neki egy ördögi mosolyt - Daniel te itt maradsz velünk a házban Rebekah megmutatja a szobádat, ne félj a falka ott biztonságban lesz. Két óra múlva az ebédlőben találkozunk. - és ezzel felmentem Nik szobájába, mivel hogy a sajátomat már nem is igen használom és lefeküdtem az ágyra.

- Jól vagy szivem? - jött be Nik az ajtón nem sokkal utánam.

- Nem Nik, egyáltalán nem vagyok jól. Ez az egész hirtelen a nyakamba cseppent. - panaszkodtam egy csöppet, miközben befeküdt mellém az ágyba és a mellkasára húzott - Most megint harcolhatok a volt barátnőmmel, es hozzá még be kellesz bizonyítanom hogy megfelelő vagyok alfának, mert attól, hogy vér szerint az enyém a falka nem jelenti azt, hogy alfa vagyok. És Nik... Lehet, hogy ölnöm kellesz, hogy átadjam nekik a képességeimet. Még nem is vagyok farkas...

- Shh... Kicsim ne gondolj most erre, inkább aludj.

- Klaus, vámpír vagyok. Nem vagyok fáradt. - nevettem ki életem legfontosabb személyét.

- Akkor Rousseau's? - nézett le rám mosolyogva, mikozben nyomott egy puszit a homlokomra.

- Most legalább nem fog ránk ordibálni semmi idegesítő nőszemély. - böktem oldalba és már kint is letten volna az ajtón, ha nem mentem volna neki valakinek akire abban a pillanatban egyáltalán nem volt energiám - Hello, és egyben viszlát Elijah. - próbáltam kitérni mellette, de az utamba állt - Rendben halljuk mi a panasz?

- Csak szeretném tudni mi folyik itt.  - mondta kifejezéstelen arccal.

- Megmondtam, hogy most már csak egy és fél óra múlva találkozunk az ebédlőben ahol megbeszéljük a dolgokat, szóval ha lennél olyan szíves és végre kiengednél a szobából akkor a maradék időt a Rousseau's-ban szeretném eltölteni a barátommal. - ezzel félrelöktem és kiviharzottam a házból egyenesen a bár felé.

Egy másodperc sem tel elhogy megérkeztem a bárhoz és Klaus már mellettem is volt, nekitolt a falnak, és hevesen megcsókolt. Adok egy kis tanácsot. Soha ne engedd elmenni azt a férfit az életedből amelyik csókjától forog a fejed.

- Ezt meg miért kaptam? - kérdeztem mosolyogva még mindig egy csöppet elkábulva érintése hatásától.

- Mondtam már hogy elképesztően sexy vagy amikor mérges vagy? 

- Hmm... Nézzük csak, ezt még nem hallottam. - mosolyogtam rá vissza és kéz a kézben beléptünk az ajtón ignorálva azt a tényt hogy hallhatóan nagyobb lett a csend érkezésünk hatására. Mentünk is leülni a szokásos helyünkre, ahová senki nem ül már csak azért, mert félnek Nik-től, de meglepetésünkre az én helyem foglalt volt. És ami még meglepőbb volt, Klaus ismerte az illetőt.

- Hayley? - szólította meg hallható meglepődöttséggel a hangjában.

TO BE CONTINUED...

Sziasztok :) remélem, hogy még nem adtátok fel velem teljesen... Itt az új rész, remélem tetszett...

xoxoNaomiEchelon