Beleszerettem egy SZÖRNYETEGBE

24. Eltitkolt múlt

Úgy gondoltam, hogy az 5K megtekintés alkalmából, Andy megtudja, hogy mi történt a múltjában és azt, hogy miért halt meg a szeretett apukája.

☠ Naomi

Ahogy beértem a temetőbe hirteben belerohantam valamibe, vagyis inkább valakibe, mert nem az utat figyeltem, hanem azt, hogy Klaus követ-e. Én talpon tudtam maradni, de az akinek nekimentem repült egy pár métert.

- Hé ember, nem tudsz magad elé nézni? - mondta egy felháborodott női hang, amit sajnos nagyon jól ismertem.

- Isobel? - mondtam meglepetten, amikor már biztosan tudtam, hogy ő az hiszen ott áll velem szemtől szembe. Idő közben Klaus is társult mellém, de mikor észrevette társaságomat ő is teljesen lefagyott. - Te meg mit keresel itt? - kérdeztem meg végül.

- Jöttem meggyászolni az úgy tűnik mégsem halott lányomat.

- Jó vicc. - nevette el magát Klaus. - Eddig érdekes nem is érdekelt. - mondta gúnyosan.

- Tudod jött megünnepelni, hogy meghaltam. - szóltam közbe.

- Igazából jöttem elmesélni, az igazat az apádról. De ha nem akarsz látni sem nem kell, hogy elmondjam. - jelentette ki Isobel. Miért is kellene anyámnak hívnom?

- Édes? - néztem boci szemekkel Klaus felé. - Tudod, hogy szivesen tudnám meg az igazságot ugye? - kérdeztem.

- Persze. De mihelyst befejezi a mondandóját eltűnik örökre. - kötötte ki a szerelmem.

- Én is ugyanígy gondoltam. - kacsintottam rá. - Gyere Isobel most mesélni fogsz. - és elindultunk haza. Klaus-al kézenfogva mentünk, "anyám" pedig csak értetlenül nézett. Tuti, hogy már sejti, hogy van valami köztem és a volt barátja közt.

Hazaértünk El pedig még mindig sértődötten kuporog a szobájában. Nem baj majd megunja. Klaus beterelte Isobel-t a nappaliba én pedig vettem az irányt a konyhába.

- Klaus,még éhes vagyok vigyek neked is? - ordítottam át a távolságot.

- Igen, kérlek. - kiáltott vissza. Én pedig már mellette is voltam két pohár vérrel a kezemben.

- Várjunk csak... - akadt ki a "vendégünk" - Andrea, ugye te nem vagy vámpír? Az nem lehet a picsába... Ez így nem jó. Jobban kellett volna vigyáznom rád. - fogta a fejét.

- Most meg miről beszélsz? Igen vámpír vagyok... Klaus miatt feláldoztam a halandóságomat. Ez meg most miért gond.

- Oké kezdjem az elejéről?

- Hát jó lenne. - mondtuk Klaus-al egyhangon.

- Rendben. Utóéves középiskolás voltam, amikor megismertem az iskola legszebb fiúját Jim-et. Apádat. Teljesen szerelmes lettem belé, és úgy tűnt ő is belém. Egy idő után elkezdtünk járni, de mindig úgy tűnt nekem, hogy titkol előlem valamit, valami fontosat. Sokat veszekedtünk emiatt, de én mindig megbocsájtottam neki, mert túl szerelmes voltam belé ahoz, hogy hosszabb idejig ignorálni tudjam. Mikor elvégeztük az iskolát eldöntöttük, hogy összeköltözünk, és megkérte a kezemet, én persze igent mondtam, mert nagyon szerettem. Minden teliholdkor elment itthonról azt hazudva, hogy a haverjaival találkozik, mert nem akarja megszakítani velük a kapcsolatot. Én elengedtem, hisz nem lehet mindig velem. Egy évre rá megszülettél te. Apád minnél tovább annál többet volt a haverjaival, és ez kezdett idegesíteni. És ez ment egész gyerekkorodban. Egy idő után már téged is vitt magaddal, de te soha sem mondtad meg, hogy mit csináltatok és ez idegesített még jobban. Amikor nyolc éves voltál leültettem apádat és rákényszerítettem, hogy mondja el az egészet, hogy miért megy el mindig otthonról. És elmondta. Csak akkor vallotta be. Tíz év után megtudtam a titkát, azt, hogy tudomásomon kívül egy vérfarkassal éltem. Bepánikoltam... Fogtam a dolgaimat és elszöktem, akkor találkoztam Klaus-al akinek nem mondtam erről semmit, mert azt gondoltam bolondnak hinne.

- Persze tőle nem szöktél el amikor elmondta, hogy vámpír... - szakítottam meg hosszas monológját.

- Ezaz. Ő megigézett, hogy ne féljek tőle, én pedig beleszerettem lassan de biztosan. Apáddal meg nem törődtem többé, de te mindig is hiányoztál.

- Hát te nekem nem. - mondtam ki hirtelen, ami már rég a szivemen volt.

- Andy vérfarkas vér folyik az ereidben, ha megölsz valakit az a felszínre fog törni, és mivel vámpír vagy...

- Hybrid lesz belőle... - mondta ki Klaus "anyám" helyett.

- Tessék? Várjunk, akkor olyan leszek mint Klaus, csak azzal a kivétellel, hogy nem eredeti?

- Mondhatjuk így is. - helyeselt Isobel.

- Még egy kérdés... Miért halt meg apám?

- Ahogy értesültem ő volt az Alfa, tehát valaki azért ölhette meg, hogy Alfa lehessen apád helyett.

- Akkor valami elmebeteg kutyuska azért ölte meg, mert hatalmat akart? Tudhatnám ki az új alfa? Szivesen elcsevegnék vele egy kicsit.

- Tudtom szerint valami Daniel Wood. Miamiban megtalálod.

- Klaus jössz velem, vagy egyedül nyírjam ki azt a marhát? - kérdeztem dühösen, fűtött a bosszúvágy.

- Az ég világon semmiért sem hagynám ki. - vágott egy ördögi vigyort.

- Akkor készülj egy óra múlva indulunk, nem bírok várni reggelig... Ah Isobel, kösz, de örülnék, ha már többet nem jönnél a közelembe.