Beleszerettem egy SZÖRNYETEGBE

22. Az éjfél, mikor minden eldől

Reggel elég korán keltem, de Klaus helye már üresen tátongott mellettem. Nem volt nehéz kitalálni, hogy hol van, mert tegnap ugyebár befejezetlenül hagyta az Elijah ügyet a nappaliban. Gyorsan felöltöztem valami kényelmesbe és le is sétáltam a lépcsőn egyenesen be az újdonsült kihallgatóterembe. Hát persze Nik a karosszékében ücsörgött fele szemben pedig Elijah kikötözve egy székhez próbálta elhitetni vele, hogy semmit sem tud a történtek okáról. 

Egyenesen odasétáltam Klaus-hoz - Drágám miért nem ébresztettél fel? Én is részt szerettem volna venni ezen a kis kihallgatáson. - huppantam le az ölébe és megcsókoltam. Elijah csak nézte és nem értette a történteket, hisz még csak nem is sejthette, hogy a testvére a barátom lett.

- Csak nem akartalak felkelteni olyan aranyosan aludtál. - válaszolta és átölelte a derekamat.

- Ez meg mi a szar volt? Ti mikor érkeztetek összejönni? - akadt ki a lekötözött harmadik személy.

- Ohh... A kis naív Elijah. Már kezd összeálni a kép. - kezdte gúnyos félmosollyal a még mindig engem ölelő Niklaus. - Te beleszerettél Andy-be, és rábeszélted Bonnie-t és a kis bandáját, hogy kergessék el tőllem nem igaz? Nos, pont az ellenkezőjét érted el. Tegnap a temnetőben, amikor megöltem Damon-t megjelent Andy és az egészet látta, bár ti ezt előre tudtátok tippelek. Megkérdezte, hogy miért tettem...

- Klaus pedig elmondta, hogy azért mert féltékeny volt, és mert szeret. - szakítottam félbe. - Én pedig válaszul csak megcsókoltam és voilá együtt vagyunk. - mosolyogtam boldogan. 

- A fenébe, de őket már nem lehet leállítani. - nyavajgott Elijah.

- Mit készülnek csinálni Elijah. - mentem oda hozzá, és a nyakát szorongatva kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.

- Megölni Niklaust.

- De az lehetetlen. - nevettem el magam, de Klaus arckifejezését látva belémfagyott a nevethetnék.

- Ha Bonnie-nak segítenek az ősei akkor nagyon is lehetséges. - mondta ki Klaus keservesen.

- Na neeeeem. Ezt én nem hagyom.

- nem tudsz tenni semmit ellene. - mondták ki egyszerre.

- De igen, ma éjfélkor szépen itthon maradtok, és egyedül megyek ki a temetőbe. - jelentettem ki határozottan.

- És? Egyenesen besétálsz a sírodba?

- Nem, de a boszit szívesen hidegre tenném. - Klaus megfogott, és szó szerint átvitt a konyhába.

- Tudod, hogy nem szívesen engedélyezném neked ezt az öngyilkos kísérletet, de van benne némi logika.

- Már tudom mi a megoldás. Ugye az egészben az a lényeg, hogy én élve maradjak, mert Elijah azt akarja, hogy téged távolítsanak el az útból, tehát te fogsz odamenni először, és amikor elkezdenek támadni felbukanok és egy késsel a torkomhoz szorítva azzal, hogy ha nem hagyják abba megölöm magam és akkor nem mennek semmire. És mint az este sztárja ott jön sorra Elijah mondván nekik, hogy hagyják abba nem érdemes, mert én nem őt szeretem, hanem a csúnya rossz Klaust. És kb eddig mondjuk el a tervet Elijahnak, mert ez csak az A része, a B része pedig abból áll, hogy Bonnie nem hagyja ki azt a lehetőséget, hogy megöljön, ezért tovább támad majd. Itthon adsz a véredől, én pedig megölöm magam. Elijah elveszti az eszét és elintézi a boszitb és a csapatát én vedig újraéledek, de vámpírként. - mondtam el neki részletesen a tervemet.

- Te olvasol a gondolataimban, kivéve azt a vámpíros dolgot. - mondta elismerő mosollyal az arcán.

- De miért nem akarod engedni, hogy olyan legyek mint ti? - háborodtam fel egy icipicit.

- Mert nem és kész. Miért akarsz minden áron szörnyeteg lenni?

- Hogy veled lehessek örökre... És amúgy is kell valami biztosíték szóval...

- Rendben van, de csak azért, mert nem akarlak elveszíteni. - szorosan magához ölelt. Le merem fogadni, hogy a világ nem ismeri ezt az oldalát.

Visszamentünk a nappaliba vázoltuk Elijah-nak a tervet és beleegyezett. Egy óra múlva éjfél indulás készülődni. Szerelmemmel felmentünk a hálóba. Átöltöztem tiszta feketébe, és az ágyon nekidőltem a háttámlának. Klaus még zuhanyzott, én pedig még egyszer átgondoltam a tervet. Reméljük, minden jól fog elsülni. Klaus már felöltözve, de még mindig nedves hajjal ült le mellém. Az ölébe húzott, én pedig elkezdtem játszani a nedves hajával.

- Készen állsz? - suttogta a fülembe

- Igen. - még mindig az ölében ülve háttal nekidőltem mellkasának egyik kezével a derekamon átölelt, a másik kezén megharapta a csuklóját és a szám elé tartotta mindkét kezemmel megragadtam a vérző kezét és a fejemet a vállán pihentetve ittam a vérét. Az íze nem volt jó, mintha valami vasat nyaltam volna, de valami nem hagyta, hogy abba hagyjam.

- Édesem elég lesz. - simított végig a hajamon. Én pedig abbahagytam.

- Sokáig ittam? - kérdeztem, mert fogalmam sem volt meddig.

- Nem épp csak pár percig.

- Nekem minimum tíz percnek tűnt. De ha te mondod. - és igaza volt. - Ideje lenne indulni. Húsz perc múlva éjfél.

Lent már Elijah várt az ajtóban és indultunk is a temetőhöz, gyalog. Elijah nem sejtette, hogy épp most készülök meghalni, de ez csak jó, mert így jobban eljátsza majd a szerepét. Klaus-al kézenfogva mentönk egész úton Elijah pedig mellettünk lehajtott fejjel. Pont éjfélre odaértünk. Klaus elindult. Ellenkezett, de Bonnie megkezdte a varázslást, most jövök én. 

- Hagyd abba, vagy megölöm magam!! - ordítottam a boszira a kést a nyakamhoz szorongatva.

- Nem fogod megtenni. - nevetett.

- Abban ne légy olyan biztos. - ejtettem egy vágást a kezemen. És bevállt abbahagyta. Most jön Elijah.

- Bonnie elég, ő nem engem szeret, hanem a mocsok Klaus-t, hagy menjenek, legyen boldog, ha nem is velem. - próbálkozott Elijah, de tudtuk előre, hogy nem váll be.

- Bocsánat elijah, de nem hagyom ki a lehetőséget, hogy megöljem a testvéredet, ezzel intett a szabad kezével ezzel kiütve Elijah-ot pár másodpercre, és tovább gyilkolta Klaus-t. Itt jöttem én és Elijah előtt elvágtam a torkomat. Az utolsó amit láttam, az egy irtó dühös Elijah volt, és elvéreztem.

Hát ez elég hosszú rész lett. Mit gondoltok? Bevállt a terv, vagy nem? Klaus életben marad? Elijah leállítja Bonnie-t, vagy nem sikerül neki? Kommentekbe várom az ötleteiteket.

  ☠ Naomi