Beleszerettem egy SZÖRNYETEGBE

03. Másnaposan "szép" az élet

Reggel arra ébredtem, hogy fejjel lefele lógok a kanapéról valami igen nyakatekert pozícióban öszegabalyodva valakivel. Ha jól emlékszek Klaus a második személy mellettem, de nem vagyok benne biztos, mert nem mondhatnám hogy sokra emlékszek a tegnap estéből.

- Jó reggelt. - szóllalt meg mellettem egy rekedt, másnapos hang. Klaus.

- Shh. Egy picit csendesebben, ha megkérhetem. Szörnyen fáj a fejem.

- Nem vagy egyedül. Ennyit már rég nem ittam meg egy este alatt.

- Ti meg mi a jó eget csináltok itt??? - jött be ordítva valaki, ki más lehetett volna mint anyám.

- Most azonnal vedd le a hangerőt, vagy kitekerem a nyakad. - szólt neki vissza dühösen Klaus.

- Én legyek csendben amikor te itt tekeregsz a lányomal a kanapén? - szerencséjére ezt már csendesebben mondta.

- Nem fogok neked minden egyes reggel jelentést adni arról, hogy hol voltam, kivel és hogy mit csináltam. Ez az én dolgom és neked ebbe nincs semmilyen beleszólásod. És Andy-t is ignorálhatod úgy ahogy edig tetted, látom nagyon jól megy neked. Majd én gondját viselem, ha te nem vagy rá képes. Ezzel le is zártam a beszélgetést és már egy szót sem, mert szerintem szeretnénk kijózanodni fejfájás nélkül. Viszlát Isobel.

Anyám csak megfordult és elment. Egyetértek Klaus-szal az engem illető dologgal, mintha a gondolataimat olvasná. Az, hogy mi van közte és anyám közt már kevésbé érdekel, az az ő dolguk, de szerintem csak annyi hogy egy házban élnek, semmi szerelem. Gondolatmenetemből Klaus zökkentett ki.

- Kérsz reggelit? - na jó ő tényleg gondolatolvasó.

- Igen, majd meg halok éhen.

- Akkor megnézzük hogy mi van itthon.

Átmentünk a konyhába, és én csináltam mindkettőnknek szendvicset. Klaus töltött magának vörösbort is. Azt mondta, hogy segít neki kijózanodni. Én meg csak viccből rávágtam neki, hogy egy vámpír, de ő majd ki köpte a bort. Mikor megláttam meglepett arcát értesítettem arról hogy csak vicceltem. Az egész olyan fura volt, mintha rátapintottam volna az igazságra, és ő meglepődött, hogy tudom, de szerintem csak a másnaposság miatt tűnt így. Vámpírok NEM léteznek. Megegyeztünk, hogy elmegyünk beszélgetni egy közeli parkba, de anyámnak muszály volt bekevernie...

- Hova készültök már megint? Már megint inni? Vagy esetleg dugni valami bokorba? - ordibálta az ostobaságjait lefelé jövet a lépcsőn. Klaus odament hozza, és csak ennyit mondott.

- Én figyelmeztettelek. - és egy laza mozdulattal kitekerte anyám nyakát.

Várjunk!!! Ő megölte anyámat, most meg mi a szart csináljak? Atyaég!!! Közeledik hozzám. Most mi lesz? Velem is ugyanezt teszi???